A MAGYAR LABDARÚGÁS CSODÁLATOS TAVASZA – 1985 – Kiprich és Détári visszaemlékezése

Détári: Csodálatos hangulatban léphettünk pályára. Hiába, hogy Bécsben volt a meccs, szinte hazai környezetben érezhettük magunkat, olyan sok magyar néző volt a lelátón. A játék is ragyogóan ment, minden csapatrészünkben jobban voltunk a „sógoroknál”.

Harmincöt évvel ezelőtt minden képzeletet és várakozást felülmúló tavaszt produkált a magyar labdarúgás. A válogatott – a selejtezőkből elsőként Európából – kijutott a mexikói világbajnokságra, a Videoton pedig egészen az UEFA Kupa-döntőig menetelt az UEFA Kupában, ahol bár összesítésben alulmaradt, ám képes volt Madridban legyőzni a Real Madrid gárdáját. Hogy olvasóink a koronavírus miatti kényszerűségből sportmentes időszakban se maradjanak sport és futball nélkül, cikksorozatunkban visszaemlékezésekkel és az egykori hősökkel készített különleges, exkluzív interjúkkal idézzük fel 1985 káprázatos magyar futballtavaszát.
 
X. rész – A bécsi hősök emlékezése

A magyar labdarúgó-válogatott eszményi, már-már tökéletes bécsi játéka mind a 11 pályára lépő játékosnak a közös érdeme volt. Kiemelni éppen ezért nem könnyű és nem is lenne igazságos senkit, hiszen mindenki hozzátette a magáét a ragyogó játékhoz. Ugyanakkor mégis külön említés jár a gólszerzőknek, akik feltették a koronát a csapat teljesítményére azzal, hogy betaláltak Koncilia hálójába.
 
Kiprich József: A második gól után tudtam: nyerünk és kijutunk a vb-re

A csapat első és második találatát szerző Kiprich József számára azért is volt különleges ellenfél az osztrák csapat, mert az ellenük fél évvel korábban, Budapesten vívott selejtezőn ölthette először magára a címeres mezt.
- A bécsi selejtezőre készülve természetesen felidéztem magamban válogatott-debütálásomat, a hazai magyar-osztrák meccset. Emlékszem, amikor Tatán Mezey Gyuri bácsi közölte döntését, miszerint a kezdőcsapatba jelöl, elkezdtem izgulni. Aztán ez szinte varázsütésre elmúlt abban a pillanatban, amikor kimentünk a meccs előtt a Népstadion gyepére melegíteni. Bécsben szintén nem volt lámpalázam.
- S azt érezte akár Tatán, a felkészülés napjaiban, akár a Hanappi-stadionban a meccs előtt, hogy ennyire nagyszerű játékkal rukkol majd elő a csapat?
- Most, ennyi év távlatából persze mondhatja bárki, hogy szépítjük a valóságot, de igen, tényleg benne volt a levegőben az egész. Annyira céltudatosan készültünk, annyira hittünk magunkban, és annyira egységesek voltunk, hogy joggal bízhattunk a győzelemben. Persze nyilván nem 3-0-s eredményben és szemre is tetszetős játékban gondolkodtunk elsősorban, hanem a két pont megszerzésében, ami nekünk már a mexikói repülőjegyet jelentette.
- A mexikói repülőjegyhez alaposan hozzátette a magáét a két remek góljával. Kérem, hogy idézze fel a találatait.
- Az első gól előtt sikerült két jó csel után betörnöm az osztrákok 16-osán belülre. Láttam, hogy belül érkezik Nyíl, de mégis megpróbálkoztam a lövéssel, ami szerencsére utat talált a rövid sarokba. Érdekességként hadd említsem, meg, hogy a gólöröm pillanataiban Nyíl odasúgta, hogy ha kihagytam volna, megöl. Ezzel persze arra célzott, hogy az első gólunk előtt is voltak már helyzeteink, amelyeket elpuskáztunk. A második gólnál Esterházy Marci átjött a szélemre, így én behúzódtam a kapu elé, és ez volt a szerencse, mert a Nyilasi fejese utáni kipattanó éppen elém került, és már csak be kellett külsőznöm a kapuba. Ennek a gólnak számomra az a különlegessége, hogy valami hihetetlen, euforikus öröm lett úrrá rajtam, mert látva a meccs képét, és azt, hogy immár 2-0-ra vezetünk, tudtam: nyerni fogunk, és ezzel kijutunk a vb-re. Az már csak utólag derült ki, hogy ez a győzelem több volt, többet adott, mint egy vb-kvalifikáció. Valóságos futball-láz lett úrrá Magyarországon, és csodálatos érzés volt ennek részese lenni.
 
*****
 
Détári Lajos: Nem ez volt a legfontosabb gólom

Aki látta, aligha feledi azt a Détári-gólt. A balszélről mintaszerűen érkező beadás után jobbal csinált egy gyönyörű lövőcselt, majd ballal irgalmatlan erővel bombázott a léc alá. Zseniális mozdulat volt egy zseniális játékostól. Ezzel lett 3-0 a javunkra, és dőlt el végleg a mérkőzés.
- Győzni mentek Bécsbe, vagy előzetesen elégedettek lettek volna az 1 ponttal is?
- Mi minden meccsen győzni szerettünk volna, nem volt ez másként az osztrák-magyar kapcsán sem. A meccs előtti felkészülés a szokásos mederben zajlott, nagyon alapos volt. A Megyeri úton játszottunk egy zárt kapus felkészülési meccset is az Újpest ellen, ahol a lila-fehéreknek „osztrák” játékstílusban kellett ellenünk játszani. Jóllehet a Mezey-válogatott egyik fő jellemzője volt, hogy mindenki pontosan tudta a dolgát, ez a felkészülési mérkőzés is segítség volt, hiszen módunk nyílt meccs-körülmények között is gyakorolni a játékunkat. Ez is mutatja, hogy a győzelemért utaztunk a Hanappi-stadionba.
- Milyen emlékeket őriz a találkozóról?
- Csodálatos hangulatban léphettünk pályára. Hiába, hogy Bécsben volt a meccs, szinte hazai környezetben érezhettük magunkat, olyan sok magyar néző volt a lelátón. A játék is ragyogóan ment, minden csapatrészünkben jobban voltunk a „sógoroknál”.
- Számos különleges gól fűződik a nevéhez. Pályafutása során döntött el német kupadöntőt, gólt szerzett Brazília ellen, és mindmáig az öné a magyar válogatott utolsó világbajnoki találata. A bécsi csodagólja ott szerepel a legfontosabbak között?
- Megmondom őszintén, hogy nem, ugyanis ezen a meccsen Kiprich Józsi góljai sokkal fontosabbak voltak. Kipu két találata lényegében eldöntötte a meccset és ezzel a vb-kvalifikáció kérdését. Az persze kétségtelen, hogy szépre sikerült az én gólom is, és szerencsére sikerült vele bebiztosítani a győzelmet. Ráadásul időben is jókor jött, hiszen a második félidő elején rögtön bevittük a kegyelemdöfést az osztrákoknak, ám nem sorolom a legfontosabb góljaim közé.
- Nagy ünneplést csaptak a meccs után?
- Azt hiszem, az a bécsi este mindannyiunk számára örökre emlékezetes marad. Tengernyi gratuláló jött be az öltözőnkbe, szurkolóink pedig szinte alsógatyáig vetkőztettek bennünket, annyi ereklyét kértek és kaptak tőlünk. A másnapi hazaút sem volt akármilyen. Busszal jöttünk és már a határon nagy üdvrivalgással fogadtak bennünket, majd aztán hazáig, az autópálya mellett végig nemzeti színű zászlókkal díszített autókból integettek, dudáltak nekünk. Amellett, hogy szép győzelmet arattunk, tapasztalhattuk, hogy milyen örömet okoztunk az embereknek. Sportszakmai sikerén túl ez tette igazán értékessé a bécsi diadalt.
 
Fotón: Détári Lajos csodálatos gólját lövi a Hanappi-stadionban - Forrás Arcanum Adatbázis - Képes Sport
 
Kovács Attila

(folytatjuk)