Szélesre tárja kapuit a RETÖRKI a szakmai közönség előtt

Nem kisebb célt tűzött ki maga elé Nyári Gábor, a RETÖRKI új főigazgatója, mint hogy az intézet megjelenjen az egyetemi képzésben és a tehetséggondozásban. Fontosnak tartja a fiatalok megszólítását, ezért a közösségi médiában olvasható kutatóik írásai, elindították video-sorozatukat, köteteik a Hungaricana adatbázisán elérhetőek lesznek. Az interjúban azokra a kérdésekre is kerestük a választ, hogy miért értenek mást bizonyos jelenkori politikai fogalmak alatt nyugaton és térségünkben? Vajon mi az oka, hogy nem azok a munkák jelennek meg idegen nyelven, amiket mi írtunk saját magunkról, hanem amit a szomszédaink írtak rólunk és a térség történelméről? Nyári Gábor vallja: „ahhoz, hogy megértsük, mi történt 1989-ben, tudnunk kell, mi zajlott le 1956-ban, 1945-ben, 1920-ban, 1918-ban. Nem véletlen, hogy a rendszerváltás utáni első parlamenti ülésnapon külön köszöntötték a határon túli magyarokat, az egyházak képviselőit, és hogy az első törvény október 23-át nemzeti ünnepé deklarálta.”
 
 
Január 1-jétől áll a RETÖRKI élén, miután Dr. Bíró Zoltán intézetalapító főigazgató nyugállományba vonult. A személyi változással módosulnak az intézet eredeti célkitűzései?
 
–A RETÖRKI eddigi alapvető célkitűzései nem változnak, csak bővülnek. Az az építő munka, amelyet Bíró tanár úr elkezdett, és kiválóan vitt 2013-tól mostanáig, befejeződött. Erre az építkezésre tudunk alapozni, kiszélesítjük az intézet kapuit, megpróbálunk jobban eljutni nem csak a szakmai körökhöz, hanem a fiatalokhoz, a nagyközönséghez. Ezért gondolkozom a személyi állomány lehetőség szerinti bővítésében.
 
Május 2-án elindult a RETÖRKI Facebook oldala. Ez elegendő a fiatalok megszólításához?
 
–Természetesen ez még nem elégséges. Jelen kell lennünk a fiatalok mindennapi életében, amit a közösségi médiával érhetünk el, ahol folyamatosan jelentkezünk minőségi, ismeretterjesztő tartalmakkal. Megjelennek kutatóink írásai, szeretnénk naptárszerűen a rendszerváltás történetét bemutatni, emellett elindítottuk video-sorozatunkat a youtube-csatornánkon, ahol a XX. századi magyar történelmet kívánjuk bemutatni archív felvételek és képdokumentumok felhasználásával, amelyek a közoktatásban segédanyagként is használhatóak.
 
Sokan vitatkoznak azon, mikor kezdődött el a rendszerváltás, de azt senki sem állította, hogy 1901-ben. Miért kell a teljes XX. századot bemutatni?
 
–Az építkezés következő fázisa a témakör szélesítése. Nem lehet úgy megérteni a rendszerváltást, ha nem tudjuk, milyen folyamatok előzték meg, és mi történt a XX. században. Hazánk történelmében évszázados folyamatokról beszélhetünk, gondoljunk csak állam-és jogfejlődésünkre, és arra, miként változott alkotmányunk. Ahhoz, hogy megértsük, mi történt 1989-ben, tudnunk kell, mi zajlott le 1956-ban, 1945-ben, 1920-ban, 1918-ban. Nem véletlen, hogy a rendszerváltás utáni első parlamenti ülésen külön köszöntötték a határon túli magyarokat, az egyházak képviselőit, és az, hogy az első törvény október 23-át nemzeti ünnepé deklarálta.
 
Említette 1920-at, a trianoni békediktátum évét. A Kossuth Rádióban szinte minden héten beszél Trianon, vagy a Horthy-éra kapcsán. Folyamatosan kutatja Teleki Pál második miniszterelnökségét, a Horthy-korszak diplomácia- és politikatörténetét, emigráns magyar politikusok munkásságát a második világháború alatt. A rendszerváltás történetéről is jelentek meg publikációi?
 
–Elsődleges kutatási területem a Horthy-korszak, de mint már kifejtettem, a XX. században minden történelmi esemény összefügg egymással. A rendszerváltás témájában is kutattam, publikáltam Antall József külpolitikájának irányvonulatáról. Arról a korról, mikor ki kellett építeni egy szabad, magyar diplomáciai hálózatot. Dér András három részes, Antall Józsefről szóló dokumentumfilmjének pedig történész-szakértője voltam.
 
A Rendszerváltó Archívum legfrissebb számában arról értekezett, hogy „1990 tavaszán a külpolitikát is teljesen új alapokra kellett helyezni. Az alapállás – Kelet és Nyugat határán – természetesen nem változott, és a helyzet is ismerős lehetett az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását követő időszakból.” Ez mennyire rímel Ady Endre komp-ország hasonlatára?
 
–A megfogalmazás találó ugyan, de nem biztos, hogy nekünk komp- vagy hídországnak kellene lennünk, hiszen a hidakat felrobbantják a bajban. Tény, hogy Európa térképén Magyarország középen helyezkedik el. Több nagyhatalom volt a világtörténelemben jelentős hatással a folyamatokra, a német, az orosz és hosszú évszázadokig a török. Bármelyik megindul a másik ellen, akkor mi útban vagyunk. Ez a háborúkon kívül igaz a gazdasági konfliktusokra is. Az lenne a jó, ha régiónk közvetítő szerepet játszhatna, de nagyon nehéz akkor, amikor egymásnak feszül Kelet és Nyugat. Ez nem XX. századi sajátosság, az újkor hajnalán is hazánk volt az ütközőállam a Habsburg Birodalom és az Oszmán Birodalom között. Ez nem a jelentéktelenségünket bizonyítja, hanem éppen azt, hogy minket nem lehet eltaposni; erős identitású, erős európai nemzet vagyunk. Tény, hogy régiónk ütközőzóna, aminek pozitív hatásai is vannak. A kultúra és a tudomány területén hihetetlen nagy értékeket adtunk Európának és a világnak.
 
Konkrétan a visegrádi csoportra gondol?
 
–Nem csak a V4-ekre, hanem Lengyelországtól dél felé haladva Horvátországig és egyes balkáni államokig. Ezt a térséget sokan nem is Közép-hanem Köztes-Európának nevezik, amelyik képes átvenni a keleti és a nyugati valós értékeket, ahogyan sajnos a hibás szemléletmódokat is.
 
2013-tól több mint ötven RETÖRKI - kötet került kiadásra, és létrejött az archívum, amely igen gazdag állományra tett szert. Mégis honnan értesülhetnek az érdeklődők az intézet kutatási eredményeiről?
 
–Próbálunk minden lehetséges csatornát elérni, és felhívni erre a sajtó figyelmét, hiszen önmagában az ötven kötetet bármelyik hazai tudományos intézet megirigyelhetné. Tudjuk, nem mindenki jutott hozzá könyveinkhez, ezért néhány héten belül a Hungaricana adatbázisán elérhetőek lesznek. Az Archívum állománya pedig a fennállásunk alatt megharmincszorozódott. Kevés levéltár, archívum tud ilyen gyarapodást felmutatni. Célunk, hogy az Archívum anyagainak most induló digitalizációjával olyan szaklevéltárrá alakul, amely egész Európában a módszereit és a kutatási biztosítását tekintve példamutató lehet. A folyóiratot szélesebb körben szeretnénk terjeszteni, és a szerzőgárdát kibővíteni. Lényeges, hogy folyamatosan minden platformon olyan tartalmakkal jelenjünk meg, mind a tudomány, mind az ismeretterjesztés területén, amivel a kutatóknak, az egyetemistáknak, a tanároknak, diákoknak és minden érdeklődőnek szellemi muníciót adhatunk. Ezáltal jobban megismerhetik XX. századi történelmünket, főleg a rendszerváltás időszakát.
 
Az ön által említett Köztes-Európa országaiban működnek a RETÖRKI-hez hasonló intézmények? Megtörtént velük a kapcsolatfelvétel?
 
–Az elmúlt években főleg Oroszország felé nyitottunk, mert az ottani levéltárakban őriznek a magyar rendszerváltás szempontjából fontos anyagokat. Kiemelt cél régiónk rendszerváltással foglalkozó intézeteivel való kapcsolatfelvétel. Főleg a lengyelországival, aminek kiemelkedő a társadalmi szerepe. Az együttműködés azért is lényeges, mert azt, hogy mit jelentett a kommunista diktatúrában élni, és milyen volt az átmenet a demokráciába, a szabadságba, azt Nyugat-Európában és Amerikában kevésbé értik. Ezért másként közelítjük meg mi például a demokrácia fogalmát, mint a franciák, vagy a britek. Nem különböző fogalmakról beszélünk, de nem értjük meg egymás fogalommagyarázatát, hiszen eltérőek a történelmi tapasztataink. Nálunk a legnagyobb demokratikus érték az országgyűlési választás, míg a briteknél ez másodlagos kérdés, ott a helyi szervezetek önrendelkezése fontosabb. Régiónk országainak közösen kellene megmagyaráznia a Nyugatnak a rendszerváltás fogalmát, a kommunista diktatúra társadalomra gyakorolt hatását.
 
Ahhoz, hogy nyugaton jobban megértsék a keleti rendszerváltás folyamatát, Magyarország XX. századi történelmét, nem kellene az ottani fiatalok felé is nyitni? Több könyvet ismertettünk lapunkban, honlapunkon, de ezek a kötetek angol nyelven kikerülnek-e egyetemi könyvtárakba? Ha egy külföldi egyetemista a magyar rendszerváltásról akar tanulmányt írni, megtalálja a polcokon a RETÖRKI kiadványait?
 
–Általános probléma, hogy nem azok a munkák jelennek meg angolul, vagy más nyugati nyelven, amiket mi írtunk saját magunkról, hanem amit a szomszédaink írtak rólunk és a térség történelméről. Célunk, hogy egy-egy kötetünk, folyóiratunk megjelenjen idegen nyelven, és eljusson a könyvtárakba. Ez még nem minden, mert olyan tudományos kategóriába kell tartoznia a magyar folyóiratoknak, hogy azt mértékadó egyetemek mértékadó kiadványként kezeljék. Azt is el kell érni, hogy a külföldi tanulmánykötetekben minél több magyar kutató munkája megjelenjen. Az utóbbira látok reményt. Ősszel – ha a járványhelyzet lehetővé teszi – a Müncheni Magyar Intézet Regensburgban nagyszabású történelmi konferenciát szervez a németek számára, és a rendezvényen jelen lesz intézetünk három munkatársa.
 
Apropó egyetem. Tavaly a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen is tartottak könyvbemutatót. Léteznek együttműködési megállapodások hazai, külföldi és a trianoni határokon túli magyar egyetemekkel?
 
–Több egyetemmel is tárgyaltunk már, reméljük a járvány elmúltával több felsőoktatási intézménnyel szerződést kötünk. Célunk, hogy a RETÖRKI is megjelenjen az egyetemi képzésben és a tehetséggondozásban. Volt már olyan nagysikerű ösztöndíj-programunk, aminek következménye, hogy több állandó munkatársunk az egyetem padjaiból került intézetünkbe. A tervek szerint projekthetek keretében egyetemi hallgatók megismerkedhetnek intézetünkkel, a levéltári és a kutatói munkával. Miután az egyetemi hálózat idehaza kiépült, kiléphetünk a nemzetközi felsőoktatás színterére.
 
Medveczky Attila

(2020. 05.11.)