Én ezt nem értem

Az egyetlen, néhai Antall József miniszterelnöktől unásig ismételt, talányos "Tetszettek volna forradalmat csinálni" mondatot választotta címéül Schiffer András ügyvéd, volt országgyűlési képviselő, pártelnök a Válasz online-on az MDF-SZDSZ paktum 30. születésnapján megjelent elemzésének.
 
A sztori szerteágazó, fő mondanivalója: a paktum szép, a paktum jó, bár nem vitatja, hogy a köztudatban Antall-Tölgyessy alkujaként élő megállapodás az MDF-et alapító atyák háta mögött köttetett meg.
 
Schiffernek tetszik az alku, "három évtized távolatából kegyelmi pillanatnak" látja, és bizonyítékként előveszi Csurkát is, mint aki megszavazta a paktumra visszavezethető un. sarkalatos törvényeket és csak később tette az alkut bírálat tárgyává. (Nyilván azért, mert nem megszüntetni, hanem megjavítani szerette volna a kormányzó pártot, melynek egyik alapítója és alelnöke volt.)
 
Az alku kényszer egyik magyarázata, hogy az 1990. május 23-án megalakított kormány az új miniszterelnök elképzeléseit tükrözze, majd egy másik fordulat szerint sajnos a paktumot dicsőítő szabad és magyar demokraták fejest ugrottak, de nem nézték meg van-e víz a medencében. Talán ezért nem vették észre, hogy itt a rendszerváltás elárulása folyik?
 
Csurka pedig lármázott a nomenklatúra burzsoázia túlhatalma miatt a sajtóban és a gazdasági életben, és amíg ki nem tiltották vasárnaponként a rádióból elmondta, hogy ezek lopnak a bőség kosarából.
 
Schiffer köti az ebet a karóhoz, szóval szerinte az alku normális állapota a demokráciáknak. De vajon minek költünk annyit a választásokra, ha paktumokkal is beérjük? A választópolgár 1990-ben nem azért szavazott az MDF-re, hogy a ringben aratott kiütéses győzelme után lefeküdjön a vesztes SZDSZ mellé, idézem Schiffer ellenében Fekete Gyula írót, a népességfogyás és az abortusz elleni küzdelem fáradhatatlan szószólóját, a gyermekgondozási segély atyját, akiről manapság méltatlanul kevés szó esik, nem úgy mint bizonyos körökben Csurka Istvánról, akiről az olyan jóindulatú magyarázónak is, mint Schiffer, kötelező megállapítania, hogy
 
"védhetetlen antiszemita toposzaival céltáblát tetovált magára".
 
A schifferi állítás szerint Csurka maga tépte szét az ingmellét, mutatva, hogy odalőjön a kommunista állambiztonsági hálózat sajtójának harcosa.
 
De milyen antiszemita toposzokat tudna idézni a drámaírótól?
 
Aközben, míg az antiszemita toposzok keresgélésével bajlódik Schiffer, ajánlom, hogy vessen egy fáradt pillantást Zsilinszky Endre Nemzeti újjászületés és sajtó c. művének a fővárosi, az ország közvéleményének kialakulásában döntő hatású hírlapírók túlnyomó többségéről szóló részére: "ez a felsőbbséges többség és nem a... csehek, tótok, oláhok és szerbek fordították föl a magyar nemzeti államot, hanem a Kunfiak, Kunok, szegedi Lukácsok, báró Hatvaniak, Balázsok, Jászik, Szendék, Pogányok, Vágók,Szántók és Korvinok, csupa a magyar fajba betolakodott, magyarul beszélő és magyar nevű szedett-vedett idegen. Így még nem tettek csúffá nemzetet a világhistóriában". Írja ott Zsilinszky. A nemzete sorsáért aggódó magyart, a később Bajcsy előnevet felvett Zsilinszky Endrét akkor a nácik kivégezték, míg most a németek Marx Károlynak 4 méternél is magasabb szobrot állítottak szülővárosában.
 
Annak a Marxnak, akinek a förtelmes internacionalista tanaiból élő kommunizmusnak (minden idők legpusztítóbb világjárványának) a doktrénerei 170 millió ember életét oltatták ki.
 
Marxnál persze keresve sem találnak védhetetlen antiszemita toposzokat, inkább vegytiszta nácizmust: „Ne a vallásában keressük a zsidó titkát, hanem a valódi zsidóban keressük meg a vallás titkát. Mi a zsidóság világi alapja? A gyakorlati szükséglet, a haszonlesés. Mi a zsidó világi kultusza? A kufárkodás. Mi a világi istene? A pénz. (…) A pénz Izrael féltőn szerető istene, aki előtt nem lehet más isten.” „A kufárkodás és a pénz, tehát a gyakorlati, reális zsidóság alól való emancipáció volna korunk önemancipációja. A társadalomnak egy olyan organizációja, amely a kufárkodás előfeltételeit, tehát a kufárkodás lehetőségét megszüntetné, lehetetlenné tenné a zsidót. Vallásos tudata mint áporodott pára szertefoszlanék a társadalom valóságos éltető levegőjében. (…) A zsidóságban tehát a jelen egy általános társadalomellenes elemét ismerjük fel, amely a történelmi fejlődés révén – melyben a zsidók e rossz vonatkozásban buzgón közreműködtek – mostani fokára érkezett, olyan fokra, amelyen szükségképpen fel kell bomlania.”
 
Ezek lennének a védhető Marx-i toposzok? A Házmestersiratóban és a Gáli Jóskát elsirató nekrológban található csurkai toposzok pedig a védhetetlenek?
 
A tisztánlátást segítő marxi kitérő után vissza Schifferhez:
„A LEGÚJABB KUTATÁSOK EREDMÉNYEI IGAZOLJÁK A DRÁMAIRÓ CSURKA GYANUJÁT: A KOMMUNISTA ÁLLAMBIZTONSÁGI HÁLÓZATOK, AZ IMPEXESEK TUDATOSAN, VÉRPROFIN SZŐTTÉK ÁT A RENDSZERVÁLTÓ ÉVEK POLITIKAI NYILVÁNOSSÁGÁT: AZ ÉS ÚGY LÉTEZETT, AMIT ÉS AHOGYAN ŐK BEMUTATTAK. AKIT VISZONT CÉLBAVETTEK, AZT PILLANATOK ALATT KIÍRTÁK A "SZALONKÉPESEK " KÖRÉBŐL: EZ TÖRTÉNT NEMCSAK CSURKA ISTVÁNNAL, … HANEM ORBÁN VIKTORRAL IS.”
 
Akkor miről is beszélünk?
 
Szerintem Csurka nem gyanakodott, látott és tényeket állított, még a 2010-es választások előtt jóval megírta: Orbánnal szemben minden aljas eszközt be fognak vetni, amikor leleplezik benne a magyart. Így is lett. A választások után felhangzott az „Orbánnak mennie kell”, és azóta a Jobbikkal bömböltetik ezt a leghangosabban, mert Orbán magyar érdeket szolgáló miniszterelnök bátorkodik lenni. Ő még hamisan sem vádolható antiszemita toposzokkal, mégis célbavették, mégis kiírták a szalonképesek köréből azok, akik keblükre ölelik és pártszövetségbe tömörülnek a zsidó listák javaslóival, a vascipőkbe köpködőkkel, a taknyos orrú zsidó nőket orrbaverőkkel.
 
Ezért sem értem, miért kell még mindig hülyíteni az embereket?
 
Megjegyzem én csak egy szőke nő vagyok, egy amatőr. Kenyerem javát már megették a vérprofik, vajon megérem-e még a kort, melyben már nem a hálózat diktál?
 
czyla
 
 
Fotón: Jean-Claude Juncker Marx Károly 200. születésnapját ünnepli.