Árpádsávos Zászló
„Nincs más testvérem, csak magyar.
Ha virrasztok, miatta állok poszton,
csak tőle kérek kenyeret s csak ő,
kivel a kenyeret megosztom”
(Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus)
Székely Zászló
MAGYAR SZEMMEL
A MAGYAR ÚTON
A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány
1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.info
Kérjük, hogy éves adójuk 1%-át ajánlják fel A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítványnak-oldalunkért
1%"/
Kedvezményezett alapítvány neve: A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány

adószáma: 18670275–1–13


Diószegi István halálára

Dr. Diószegi István a Magyar Tudományos Akadémia doktora, az ELTE BTK Történeti Intézet professzor emeritusa 90 életévében hunyt el. Trianonnal kapcsolatos sorait a június 4-i összeállításunkban terveztük megjelentetni.
Lám ember tervez … 2020. május 26-án magához szólította az Úr.
Egy tiszta fejjel gondolkodó ember hagyott itt bennünket.
Nyugodjék békében!
 
A 70. születésnapjára megjelentetett tanulmánykötetében abban reménykedik, hogy könyveit akkor is leveszik a polcról, ha nem írja elő azokat a kötelező irodalom.
 
Diplomáciatörténészként 1993-ban Gecse Gézának mondta az ukrán-magyar alapszerződésről:
 
Én az alapszerződés szükségességét nem tudom belátni, …
Egy olyan gesztust, amely a nemzetközi vonatkozásban egyszer már szentesített határokat újból véglegesnek nyilvánít, a határon kívüli magyarság körében csak úgy értelmeznének, mint az anyanemzet részéről történő újabb lemondást és cserbenhagyást.
 
1993-ban a Vasárnapi Újságban tőle hallottuk, a román-magyar alapszerződéssel kapcsolatban, hogy a románok számára  az lenne egyedül az igazi garancia, ha nemcsak a határokon belüli magyar kisebbség, hanem Magyarország, mint állam szűnne meg létezni.
 
Trianonról
 
Sejtette Apponyi Albert és az egész delegáció, hogy Magyarország nem lesz egyenrangú partner.
Nem az történik, mint a korábbi háborúkat lezáró béketárgyalások alkalmával, amikor a legyőzött Franciaország egyenrangú partner gyanánt foglalt helyet a tárgyalóasztalnál. A diplomáciának ezt a mondhatni korrekt hagyományát megszakították, és a győztesek maguk között döntöttek, ítélethozatalról volt szó. Apponyi tulajdonképpen csak egy bírósági tárgyaláson volt a vádlott, az utolsó szó jogán beszélhetett. Azzal argumentált például, hogy a szövetséges és társult nagyhatalmak meghirdették a népek önrendelkezésének az elvét, ami az etnikai határok elvének érvényesítését kell, hogy jelentse. Hosszú eszmefuttatást engedett meg magának Apponyi arról, hogy Magyarország mindig is Európa védőbástyája volt. Nem talált meghallgatásra és egyáltalán nem hatotta meg a döntéshozókat. (…) Érvelése süket fülekre talált, és a párizsi béketárgyaláson kiderült, hogy a szavak és a tettek korántsem harmonizálnak egymással. Ezek a meghirdetett nagyon szép elvek valóban csak elvek maradtak és a gyakorlatban egészen más eljárás érvényesült.
 
Egyébként már akkor megmutatkozott az Amerikai Egyesült Államok politikájának azóta is meglévő gyakorlata: a szavak és a tettek teljes diszharmóniája, a szokványos képmutatás.
 
Bár ez nem a történettudománynak a kategóriája, de mégis feltehető, hogyha az Osztrák-Magyar Monarchia együtt marad és nem a kis államok konglomerátuma tölti ki ezt a térséget, akkor azért a két szomszéd nagyhatalom, Németország és Oroszország, a későbbi Szovjetunió, nem labdázhatott volna kénye-kedve szerint ezzel a térséggel, és ennek a térségnek kis országaival, köztük hazánkkal.
 
(Forrás: gecsegeza.eu, elsovilaghaboru.com)
szerk.