P. Barsi Balázs OFM: Szent László erőskezű uralkodóként a gyengék oltalmazója volt

"Szent László az erőskezű uralkodó és nagy hadvezér fényes győzelmeit nem saját érdemének, hanem a szent férfiak imádságának tulajdonította."

Június 27-én I. Szent László királyt ünnepeljük, a magyar lovagkor példaképét, alighanem a legnépszerűbb magyar szentet. A próféták és a szentek az isteni szeretet és irgalom követei voltak. A szeretet nem elfogulttá, homályosan látóvá tette őket, hanem éppenséggel megélesítette szemüket, hogy lássák a valós világot, s benne küldetésüket. Jézus belelátott kortársai szívébe, nem isteni mindentudásával (arról lemondott megtestesülése elhatározásakor), hanem szeretettől áthatott tekintetével.
 
A szeretet első igazi cselekvése, hogy meglátja a valóságot, a rejtett, a felszínen talán nem is látható lelki nyomorúságot. Ezt a tisztánlátást csodáljuk meg szent királyunkban, Szent Lászlóban, aki erőskezű uralkodó és nagy hadvezér létére is úgy tekintett önmagára, mint gyarló bűnösre, és fényes győzelmeit nem saját érdemének, hanem a szent férfiak imádságának tulajdonította. A szeretet tekintetével nézett embertársaira, ezért lehetett a gyengék és kicsinyek oltalmazójaként Isten irgalmának közvetítője. S ezért tudott az ellene áskálódó unokatestvérének, Salamonnak újra meg újra megbocsátani, még azután is, hogy az nyíltan az ellenséggel cimborált.
 
Forrás: Barsi Balázs –Telek Péter - Pál: Magasság és mélység

(2020.06.27.)