Árpádsávos Zászló
„Nincs más testvérem, csak magyar.
Ha virrasztok, miatta állok poszton,
csak tőle kérek kenyeret s csak ő,
kivel a kenyeret megosztom”
(Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus)
Székely Zászló
MAGYAR SZEMMEL
A MAGYAR ÚTON
A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány
1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.info

Kétszáz éve tart a nyugati románajnározás és az oroszfóbia

Dr. Boros Imre közgazdász, a Nemzetközi Beruházási Bank igazgatótanácsának tagja: a kémbankos jelző abszurd és nevetséges. Annyira szegények az oroszok, hogy ilyen formában kell nekik, és csak Magyarországon kémkedniük? Nincs a szovjet, majd az orosz hatalomnak Csicserin gróftól kezdve kiépített kémhálózata? Nyugatot és az ellenzéket az zavarja, hogy ez a bank a tagállamok nemzeti tulajdonú kis-és középvállalkozásait segíti.
 
Bár a világ alapvető változásokon megy át, mi az oka, hogy az 1990-es években lezárt, több évtizedre visszatekintő hidegháborús szembenállás a liberális nyugati politikusok és a hazai ellenzék gondolkodásmódjában, a nemzetközi kapcsolatok elemzésére használt fogalomrendszerében tovább él, és számukra még mindig Oroszország Európa és az angolszász világ fő ellensége?
 
–Kiváló a kérdés, hiszen európai szemléletmódunk teljesen leszűkült az első világháborútól a napjainkig eltelt időszakig és erre a kérdésre csak 100 évre visszamenőlegesen keresik a választ. Sokkal távolabb kell visszamenni az időben, egészen a napóleoni háborúkig, amikor Oroszország és Európa viszonyát vizsgáljuk. Bonaperte Napóleon, a zseniális hadvezér ellenbirodalmat akart szervezni a brit világbirodalommal szembe, és eleinte szenzációs sikereket aratott. Ezért Anglia a tradicionális és szakrális monarchiákkal –Ausztriával és Oroszországgal – összefogott, majd együttes erővel legyőzték Napóleont. Kiemelendő, hogy a győzelemben az oroszlánrésze az orosz cárnak volt. Waterloo és a császárság bukása után Franciaország besorolt a világbirodalomba. Zavarta őket az orosz fölény, hiszen a cári csapatok Párizst három évig megszállás alatt tartották. Így az az életérzés, amit most russzofóbiának neveznek már 1815-től bekódolódott a nyugat-európaiak lelkületébe. Az angolok és a franciák úgy érezték, hogy az oroszoknál létrejött egy újabb birodalom csírája, amit el kell fojtani. Meg akarták akadályozni, hogy az oroszok kijussanak a Földközi-tengerre, ezért a krími háborúban a törökök mellé álltak. Ezután tönkretették Oroszországot anyagilag, és a cári birodalom nyugati pénzügyi függésbe került. Eladatták velük Alaszkát, különböző „reformokra” kényszerítették rá őket, és eltávolították őket hajdani szövetségeseikről, Poroszországtól és Ausztriától. Tudták, hogy a feltörő, és ugyancsak birodalmi babérokra aspiráló németeket másként nem tudják sakkban tartani. Az első világháborúban szinte az utolsó percekig a németeknek állt a zászló, sőt mikor véget ért a háború, sem Németország, sem a Monarchia területén egyetlen egy idegen csapat nem tartózkodott, sőt négymillió német katona akkor még francia földön állomásozott, a Monarchiába pedig több hadosztály jött haza teljes fegyverzettel az olasz frontról. Németország és a győztes, de kommunista puccsal sújtott Oroszország hosszú vergődés után a pénzügyi önállóság útjára lépett, nem kért a pénzvilághatalom gyámkodásából. A németek megint birodalmi babérokra törtek, és akkor újra az oroszok segítségét kérte a Nyugat úgy, mint Napóleon idején. A szovjeteket az ördög birodalmának nevezték korábban, de azért, hogy a németeket letörjék, mégis szövetkeztek velük. És mi van most? Jelcin a Nyugat nagy kedvence volt, és azt hitték, hogy Oroszországot teljes szegénységben tudják tartani, és bevezetik a nagy liberális reformokat. Putyin elnöksége alatt viszont Oroszország ismét feliratkozott a világhatalmak közé katonai és gazdasági értelemben. Az angolszászok vezette Nyugat lépett. Tudták, hogy északon nincs veszély az évszázados lengyel-orosz ellentét miatt. Délen pedig ott van az a Románia, amit a napóleoni háborúk után kezdtek szinte a semmiből felépíteni. Hetven év alatt az éppen az Oszmán Birodalomból kiszabadult két kis semmit sem érő fejedelemségből egy nagyméretű hatalmat kreáltak, hogy ütközőfronttá váljon Oroszországgal szemben. A Balkán-háború után a románok megszerezték a tengeri kijárat szempontjából stratégiai jelentőségű Dobrudzsát az oroszoktól. Románia geopolitikai jelentőségét a II. világháború idején a németek is felismerték, hiszen onnan a Szovjetunió eredményesen támadható. Antonescu marsall hadserege végigpusztította Ukrajnát, kiirtotta a zsidókat. Erről a Nyugat hallgat. A román holokauszt számukra nem létezik, bezzeg a magyar zsidóüldözés állandóan napirenden van. Sőt a ’90-es évek elején a bukaresti parlamentben Hitler legkedvesebb latinjának kivégzésének évfordulóján néma felállással emlékeztek Antonescura.  Ezt a Nyugat elnézte nekik. Elnézte, mégpedig az oroszfóbiája miatt. A helyzet ugyanis ma is ugyanaz, mint 150-200 éve. Romániába nagy katonai erőkkel, hadiflottákkal telepedett be az amerikai hadsereg. Ezért sem érdekli a „művelt” Nyugatot, ahogy az erdélyi magyarokkal a mindenkori román vezetők bánnak. Ez a történelmi visszatekintés azért lényeges, hogy lássuk, az oroszfóbia nem újkeletű, hanem legalább kétszáz éves.
 
A liberális Nyugat és annak hazai hű csatlósai mindent támadnak, ami orosz beruházás, és nekiestek a keleti nyitás stratégiájának. Minek értelmezhető a nyolc éve meghirdetett keleti nyitási politika? Sokan azt állítják, hogy ez egy új, többpólusú világrendre történő felkészülés, mások szerint ez nem más, mint a hagyományos geopolitikai gondolkodásmód 21. századi adaptációja.
 
–Az utóbbival értek egyet. Körülbelül százévente lecserélődnek a világhatalmak. Angliát az USA váltotta fel, ami most nemhogy erősödne, hanem gyengül. A világbirodalmak mögött mindig azok pénze állt. Hajdanában az angol font, majd a II. világháború után a dollár. Lényeges, hogy az angol jegybank 1946-ig magáncég volt. Az 1913-ban alapított Federal Reserve System a mai napig az. A Fed mára igen rossz helyzetbe került, mert az amerikai összeadóság felülmúlja az amerikai nemzeti vagyon értékét. Ez egy olyan válságjel, ami többek szerint újra egy egypólusú világhatalom létrejöttét eredményezi. Vannak szép számmal jelentkezők erre a posztra; elsősorban Kína, de Indiát sem szabad leírni…Valószínűbb, hogy többpólusú, fragmentált világhatalmi struktúra jön létre, és ebben próbálunk elhelyezkedni. Főleg gazdasági érdekből; tavaly éppen Ázsiából, Dél-Koreából érkezett a legtöbb befektetés, és nem az USA-ból, vagy Németországból. A kereskedelmi és a turisztikai kapcsolatok is jelentősen fejlődnek. Ebből a trendből kimaradni nagy baj lenne, mert káros, ha győz a nyugatimádat. A kapcsolatrendszerünket addig kell fenntartani az Európai Unióval, ha az minden téren az országnak hasznos. A többleteket már nem a Nyugattal kell felépíteni, hanem elsősorban szűkebb környezetünkkel, erre példa a visegrádi és a közép-európai együttműködés a románok nélkül, és a tágabb környezettel. Oroszország megkerülhetetlen! Hol lennénk az orosz energiaszállítások nélkül? A kormány időben felismerte a geopolitikai átrendeződést, ezért vádolnak bennünket. Holott ezt az átrendeződést a nyugatiak is érzik, csak gondoljunk bele hányszor járt Merkel és Macron Pekingben. A nyugati politikusok viszont azt akarják, hogy amit keleten kiharcolnak maguknak, azt nekünk jó pénzért kiközvetítik. Mi ebbe nem megyünk bele, ezért is orrolnak ránk.
 
Azt nem tartja felháborítónak, hogy az orosz hátterű Nemzetközi Beruházási Bankot pedig egyenesen kémbanknak nevezik?
 
–Ezt a kémbankos jelzőt inkább tartom abszurdnak és nevetségesnek. Annyira szegények az oroszok, hogy ilyen formában kell nekik, és csak Magyarországon kémkedniük? Nincs a szovjet, majd az orosz hatalomnak Csicserin gróftól kezdve kiépített kémhálózata? Egyszerűen hülyeség ennek a feltételezése is! Nyugatot és az ellenzéket éppen az zavarja, hogy ez a bank a tagállamok nemzeti tulajdonú kis-és középvállalkozásait segíti.
 
Az ellenzékeik tehát a nemzeti tulajdon megsegítésétől irtóznak, de„bezzeg Romániáznak”, s mondják, hogy ott sokkal jobb az életszínvonal. Íme egy kis válogatás az utóbbi évek címeiből: „Lehagyta a román életszínvonal a magyart. Az egyéni fogyasztás alapján csak Bulgáriát és Horvátországot előzzük meg” (24.hu, 2017. 06. 18.), „Régen lehagyta a magyart a román gazdaság” (24.hu, 2017. 07. 27.), „Nem hitted volna, hogy ez megtörténik: Románia csúnyán ver minket, de visszaelőztük a lengyeleket” (Portfólió, 2019. 12. 13.). Nézzük a tényeket. Romániában mekkora a költségvetési hiány és a GDP-hez viszonyított államadósság mértéke?
 
– A Romániát hosszú ideig kormányzó szocdemek növekvő adósságokat csináltak, kereskedelmük hosszú évek óta nyolc–tíz milliárd euró hiányt mutat, eladósodásuk növekszik. Hitelből történt a látványos bér- és nyugdíjemelés. Azért, hogy a plusz pénzt is tudják mire költeni, sok fogyasztási cikket importálnak, amelynek hatására deficites lett a külkereskedelem. Ebből az eladósodásból, még ha akarna is, képtelen a jelenlegi román kormány, mert választások előtt nem merik meglépni a drasztikus húzásokat. Haladnak az eladósodás útján, majd aztán jön a feketeleves. Magyarországon pedig a szocialista-SZDSZ-es kormányok nyolc éve alatt Csehország és Szlovénia nagyban növelte velünk szemben az előnyét, ami hajszálnyi volt korábban, a korábban mögöttünk lévő Lengyelország és Szlovákia pedig nagy ívben került el bennünket. Ahhoz képest most felzárkóztunk, és azt azért az ellenzéki sajtó elismeri, hogy a lengyeleket be is hoztuk. Ezt azért mondják, mert a lengyel fejlődés sem tetszik nekik. De ne haragudjon, amikor GDP alapján mérik a teljesítményeket, az nekem eléggé bűzlik. A GDP nem a jövedelem, hanem a megtermelt termékérték. Erre egy példa a Mercedes hazai működése, amit kiszámoltam. Ittlétüket követő második évben 2.7 milliárd eurónyi termelési értékük volt, a magyar GDP-t ennyivel bővítették. Ebből Magyarországon valamivel kevesebb, mint 100 millió maradt. Maradjunk a V4-eknél, Szlovákiában és Csehországban hatalmas az autógyártás, de mind külföldi tulajdonú gyárakban. Ezek is tolják fel a GDP-t, de a nemzeti jövedelem szerényebb ütemben növekszik. Ezért ezt a félrevezető szólamot el kell kerülni. Az való igaz, hogy Romániában emeltek nyugdíjakat, béreket, de mind hitelből. Így könnyű, de aztán csak jönnek majd a megszorítások. Ezt az utat mi is bejártuk, emlékszünk, amikor Gyurcsányék idején csak úgy sorjáztak a megszorítási ötletek, repkedtek az új adókról szóló teóriák. Bejelentette Gyurcsány: nem fog fájni, majd jött Bajnai azzal, hogy fájni fog. A mostani román átlagember ezt még nem érzi, mert a jelenlegi román kormány mind az USA-nak, mind Brüsszelnek nagy kedvence. Aztán hirtelen megkapják, hogy szörnyen gazdálkodnak. Ez az idő a választások után biztos, hogy bekövetkezik.
 
Medveczky Attila
 
(2020.08.07.)