Árpádsávos Zászló
„Nincs más testvérem, csak magyar.
Ha virrasztok, miatta állok poszton,
csak tőle kérek kenyeret s csak ő,
kivel a kenyeret megosztom”
(Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus)
Székely Zászló
MAGYAR SZEMMEL
A MAGYAR ÚTON
A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány
1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.info

Liberális merényletek a keresztény Európa ellen

 „Isten irgalma végre méltónak találta Szent Istvánt a százszoros jutalom díjára… Imigyen szólván kezét és szemét az égre emelve így kiáltott fel: Ég királynője, a világ dicső megújítója, végkönyörgésemmel a Te oltalmadba ajánlom a szent egyházat a püspökökkel és a papsággal, az országot az előkelőkkel és a néppel együtt, s tőlük végbúcsút véve kezeidbe ajánlom lelkemet.” (Szt. István legendája.)
 
Ebben az idézetben nemcsak a szent uralkodó vallásosságának bizonyítéka világlik elő, hanem az, amit politikai végrendeletként értelmeztek az utódok. Ezt a felajánlást újította meg a magyar nép, illetve a nép nevében vezetői: I. Lipót király a török kiűzése után, majd Vaszary Kolos hercegprímás 1896-ban a millenniumkor, 1948-ban a Mária-év során, egy vesztes háború után Mindszenty bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek, mint a magyar törvények szerint az első közjogi méltóság.
 
Szent István végrendelkezése megalapozott volt. Hiszen elveszítette gyermekeit, közöttük a trónörökös Szent Imrét. Alkalmasnak látszó utód nem mutatkozott. Nem volt olyan királyi személy, aki a frissen megkeresztelt nemzetet megerősítette volna hitében. Emberileg kilátástalannak látszott az ország jövője. A következő évtizedek eseményei bebizonyították, hogy mennyire megalapozott volt az aggodalma. Pogány lázadás, külső és belső ellenség, trónviszályok összeomlással fenyegették a nemzetet. Földi támaszok híján Máriára,a Boldogságos Szűzre bízta országát, akit azóta is Magyarok Nagyasszonya címmel tisztelünk. Az esemény a hagyomány szerint Nagyboldogasszonykor, azaz a Szűzanya Mennybevételének ünnepén történt, és rövid idővel ezután Szent István „méltónak találtatott a százszoros jutalom díjára”, vagyis eltávozott az élők sorából.
 
Szent István felajánlása számunkra ma is feladatot jelöl ki. Ismerjük fel azt, hogy most is bajban vagyunk. Körülnézvén a világban, tekintve önmagunk lelki és fizikai állapotára beláthatjuk, hogy emberileg kilátástalan a sorsunk. Tudjuk, hogy édes hazánkat, Magyarországot – főként Szent István tevékenységének köszönhetően - a kereszténység hozta létre és tartotta meg. De lényegében ugyanezt elmondhatjuk az egész Európára: a kereszténység tette Európát azzá, ami, és tartotta meg létében idáig. Minden, ami Európában érték, a kereszténység nélkül elképzelhetetlen. Még a technikai civilizációnak is, amely nélkül elképzelhetetlen a huszonegyedik században emberhez méltó élet, Európának köszönhető. Minden fejlett állam innen vette át a tudást, és így lett képes arra, hogy felvirágoztassa népeit. A bibliában kaptuk meg a felszólítást: „Hajtsátok uralmatok alá a földet!” (Teremtés Könyve 1,18). (Természetesen ez a felszólítás nem a föld elpusztítására buzdít, hanem értékeinek fenntartására és felszínre hozására.) Az Európán kívüli népek például nem ismerték a szeretet krisztusi fogalmát. Gondoljunk csak arra, hogy Kalkuttai Teréz Anya, kit már szentként tisztelünk, elhagyta a középiskolát, amelyben tanított, azért, hogy felszedje és ellássa a haldokló hajléktalanokat. A már akkor milliós nagyvárosban kb. 2.000 haldoklót talált az utcákon feküdni, akiket jobb esetben átléptek az emberek, legföljebb a kutyák vizelték le őket. Teréz anya annyit tudott tenni, hogy egy üres, használaton kívüli hindu templomban elhelyezte őket, gyékényt rakott alájuk, és halálukig vizet és valami egyszerű gondoskodást biztosított nekik. Ott a szent teheneknek kijár a védelem. Igaz, hogy szánalmasan soványak, gondoskodás azokról sincs, de le nem vághatók, húsuk nem használható fel az éhínség csillapítására. Az embereknek nem jár ki a szeretet, azok nem számítanak. Ahová Jézus Krisztus tanítása el nem jutott, ott nem is értik, miről van szó, ha felebaráti szeretetről beszélnek.
 
De Európa elvesztette hitét, ezért már az egyszerű léte is kockára van téve. Mert aki szembeszáll a természet törvényeivel, az kell, hogy megtapasztalja annak súlyos következményeit. Rákényszerítik az emberekre a magzat meggyilkolásának elfogadását, sőt, azt emberi jognak definiálják. Ugyanígy az euthanáziát, az idősek, betegek módszeres kiirtását. Tapasztaljuk a következményeit: Európai népei kipusztulnak. Szemünk láttára tűnnek el egykor virágázó keresztény államok. Millió számra özönlik el Európát az illegális bevándorlók, akik csak azért jöhetnek be, mert muszlimok, vagyis Jézus Krisztus ellenségei. Az csak megtévesztés - régiesen szólva, „parasztvakítás” -, hogy munkaerőre van szükség, és hogy megoldják az európai népek demográfiai problémáit. Itt csak egy a lényeg: Jézus Krisztus legyen kiirtva Európából, és egyáltalán: az emberek tudatából. Erre a muszlimok látszanak a legalkalmasabb eszközöknek. A történelem igazolja - különösen a magyarság életében - a „rátermettségüket”. Egyébként is Lengyelország hiába fogad be Ukrajnából másfél millió migránst, azok nem számítanak az Európai Unió liberális urainak, mert azok keresztények. Csak akkor lenne számukra elfogadható a lengyelek viselkedése, ha muszlimokat fogadnának be.
 

A keresztény Európa elleni liberális merényletek felsorolását folytathatjuk. Eddig a pedofilia súlyos bűnnek számított. Kampányszerűen keresni illett a pedofilokat, különösen a keresztények körében. Arra volt jó, hogy például három kiváló főpapot, és bíborosokat is meghurcoljanak. Mindhárom esetben kiderült, hogy jellemükben megbicsaklott, megfizethető és megfizetett tanúk vádolták őket azzal, hogy szexuálisan visszaéltek beosztásukkal, ráadásul esetleg kiskorúakkal. Liberális testvéreink minden eszközt felhasználnak céljaik elérésére, nevezetesen azért, hogy ellehetetlenítsék Jézus Krisztust és embereit. És most változásra lehet számítani a pedofilia területén. Hogy az nem is annyira rossz és bűnös dolog, sőt, az a természetes. Most majd ez lesz a sláger, ezt kell lenyomni az emberek torkán, amelyet ugyanazok fújnak, akik az ellenkezőjét bizonygatták eddig. Rögvest arra asszociál az ember, hogy Mohamed ötvennégy éves korába vette feleségül kedvenc, hat éves feleségét, akivel annak kilenc éves korában hálták el a házasságot. Szabad az út tehát az illegális migráns muszlimok számára, és majd hozzájuk kell igazodniok az európai keresztény millióknak.
 
Nyilvánvaló, hogy a kereszténység elleni támadás nemcsak a muszlim tömegek beáramlásával valósul meg, hanem a kereszténység alapintézménye, a család szétverésének szándékával. Az emberek természetes gondolkodásának megrontását akarják elérni liberális "testvéreink" az úgynevezett gender-elmélettel is. Már az elnevezés is zavart keltő, hiszen pontosan nem definiálható fogalommal játszanak. A szónak jelentése annyira gazdag és rugalmas, hogy egy oldala leírás szükséges csupán annak kifejtésére, hogy mi mindent tartalmaz. Mindenesetre kiderül, hogy liberális értelmezés szerint az ember nemisége nem alkati jelenség, hanem csupán társadalmi megegyezés, megszokás kérdése. Vagyis felejtsük el, amit középiskolában tanultunk és tanítunk az örökléstanból, mely szerint az embernek férfi és nő mivolta genetikailag meghatározott tényező. És felejtsük el a Teremtés könyvének fölséges szavait: „Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.” (Teremtés Könyve 1,27)
 
Látjuk tehát, hogy óriási nyomás nehezedik a kereszténység Európájára. Történik ez akkor, amikor Európa – és benne a magyarság - elveszítette hitét. És már nincs többé olyan erő, amely a létében megtarthatja. Hála Istennek, állami vezetőink ellent tudnak állni itthon és Brüsszelben egyaránt. Felmérve azonban anyagi és szellemi erőinket, közel állunk az ellehetetlenüléshez.
 
Ebben a helyzetben feladatunk, hogy felismerve a ránk leselkedő veszedelmeket, mindent meg tegyünk édes hazánk, nemzetünk megmentéséért. Álljunk ki vezetőink törekvései mellett, mert ők felismerve a veszedelmet, országunk és Európa megmentésén fáradoznak. Ma megérthetjük Szent István magatartását, aki elveszítvén gyermekeit, minden földi támaszát, felajánlotta a Boldogságos Szűznek az országát, és rábízta annak a sorsát. Tegyük meg mi is, és ajánljuk fel életünket, fáradozásainkat Nagyasszonyunknak, Máriának,és kérjük szent királyunknak égi közbenjárását is!
 
Szent István király! Könyörögj érettünk!

 
P. Reisz Pál, a sümegi ferences kolostor házfőnöke