Árpád-házi királysírmaradványok kerülhettek elő a Temes megyei Egresen

Minden bizonnyal II. András és felesége sírját találták meg.

Egyre több lelet igazolja, hogy II. András magyar király és felesége, Courtenay Jolánta sírját találták meg magyar és román régészek a Temes megyei Egresen. „Igen kicsi a valószínűsége, hogy bárki mást temettek volna el a templomnak a főhelyén, egyre bizonyosabbak vagyunk, hogy ezek a tumbaalapozások azok a tumbaalapozások” – értékelte a Krónikának a most záruló idei ásatások eredményét Major Balázs régész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Tanszékének igazgatója. Az egresi leletek értéke azért felbecsülhetetlen, mert Árpád-kori királysírokra Magyarországon is alig akad példa.
 
A járvány ellenére idén is folytatták az ásatásokat a magyar és román régészek a Temes megyei Egresen. A Nagyszentpéter községhez tartozó településen állt egykoron Magyarország egyik legfontosabb ciszterci kolostora, ahova II. András magyar király (1176 körül – 1235) és második felesége, Courtenay Jolánta is temetkezett. A budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a temesvári Bánsági Múzeum szakemberei szerdán a helyszínen tartott sajtótájékoztatón számoltak be az idei ásatások eredményeiről. Ezeket Major Balázs régész, egyetemi docens, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Tanszékének igazgatója ismertette telefonon a Krónikával.
 
A temesvári Bánsági Múzeummal együttműködve a járvány közepette is folytatták a munkát, melyet a magyar Emberi Erőforrások Minisztériuma támogat a Jolánta Egyesületen keresztül. „Nem kis logisztikai problémát okozott, hogy a magyar fél a Pázmány Péter Katolikus Egyetem régészeti intézetéből jön, tehát nem volt könnyű megoldani a határátkelés–visszamenetel–karantén előírást, és olyan szakembereket hozni, akik vállalják, hogy akár hetekig nem mennek haza. De végül kisebb létszámmal, két hónapos ásással sikerült megvalósítani az idei szezont” – vázolta az idei kihívásokat lapunknak Major Balázs.
 
A számos nemzetközi helyszínen feltárásokat folytató régész szerint az idei ásatás újdonsága, hogy megkapták az engedélyt a polgármesteri hivataltól, így az eddigi ásatási helyszín melletti földúton áshatnak, ugyanis a földrajzi felmérések szerint itt volt a templom szentélyrésze, ahol a királysírok is voltak. „A főhajó és a két mellékhajó végződése, az apszisok pont a falusi kőút alá esnek, idén azt támadtuk meg és jelentős felfedezéseink vannak” – jelentette ki az egyetemi docens.
 
Például kiderült, hogy az egresi ciszterci kolostor nem úgy nézett ki, ahogy a 12– 13. századi ciszterci kolostorok. Itt nem egyenes szentélyzáródású mellékhajók vannak, hanem félköríves apszisokban végződők, ami teljesen rendhagyó, főleg királyi alapítású kolostoroknál. Különleges hibrid megoldást alkalmaztak itt, ugyanis a főhajó egyenes szentélyzáródású, két pillérrel a végén. „Az is nagy dolog, hogy a főhajó és a déli mellékhajó az út alatt magasan megmaradt, a legtöbb helyen ugyanis a falat szinte az alapokig kiásták és elhordták a téglát, követ” – mesélte Major Balázs. Ráadásul a főhajó déli fala hatalmas tömbként ki van zuhanva a hajón kívülre, abból látni, hogy legalább háromméternyi faltömb volt még felfelé, tehát a főhajó jóval magasabb lehetett.
 
„Ezekkel a feltárásokkal szinte teljesen bizonyossá vált, hogy a tavaly, illetve a 2016-ban megtalált tumbaalapozások II. Andrásnak és feleségének, Jolánta királynénak a tumbáihoz tartoztak. Ha jövőre felássuk a főszentély és a tavaly feltárt részek közötti kis szakaszt, egészen bizonyosak lehetünk abban, hogy más sír már nincsen ezen a főhelyen. De gyakorlatilag igen kicsi a valószínűsége, hogy bárki más el lett volna temetve a templom főhelyén, tehát egyre bizonyosabbak vagyunk, hogy ezek a tumbaalapozások azok a tumbaalapozások” – értékelte a régész az idei eredményt.
 
A szakember szerint az egykori királyi temetkezőhely pompájára számos tárgyi lelet utal. „Idén is kerültek elő nagyon szép vörösmárvány-töredékek, amik bizonyítják, hogy nemcsak a tumbákhoz (középkori sír) tartozott márványborítás és faragás, hanem a templom belső oldala, a főoltár – melyet meg is találtunk – és a hozzá vezető lépcsők is vörösmárvánnyal voltak burkolva, amit Esztergom környékéről hozhattak” – magyarázta Major Balázs.
 
Forrás: kronika.ro
Fotó: PPKE Régészeti Intézete
(2020.08.27.)