A hit és értelem szövetsége

RETÖRKI - Könyvajánló

"Az abszolutizált istentagadás nem humanizmus."

„Vállunkra kell vennünk a Hazát” alcímmel jelent meg dr. Szijártó István irodalomtörténésznek a lakiteleki Antológia Kiadó gondozásában az a könyve, ami a Százak Tanácsának első két évtizedét mutatja be.
 
Kimondja, hogy a Százak Tanácsa 20 esztendős tevékenységét Vergilius eposzának kétezer éves üzenete határozta meg. Az Aeneis a történelem első nemzeti eposza, s ma, amikor a globalista „világállam” kontra nemzetállamok nagyon is vérre menő vitájának vagyunk résztvevői, lényeges a nemzetünknek elkötelezett tagjaink véleménye. Kimondja: az abszolutizált istentagadás nem humanizmus.
 
Közlik, hogy az információrobbanás magával hozza az egyre nagyobb felületen egyre felületesebb intelligenciát. A kontraszelekció ezt egyre kisebb felületen egyre felületesebb kiadásban jeleníti meg. A demokratára teljessége a társadalmi csúcsokon valósítja meg “a butának sorsa földi éden” állapotot. A mélypont azonban az okos emberek – karrierneurózisból szakmányban elkövetett – céltudatos butasága. S a gonosznak még meg lehet mondani, hogy térjen meg, de a buta ellen szólni sem lehet, mikor kézlegyintéssel vagy szócsavarintással intézi el a józan parasztész és a megvesztegethetetlenül átfogó szakértelem életfontosságú prioritásait és ezekért mondott érveléseit. – Németh László-i intellektuális színvonalra van szükség, “a tudományok világnézeti velejének kiszívására.” A természettudományok az objektiválható szellem tudományaiként, a szellemtudományok az objektiválhatatlan természet tudományaiként funkcionálva fogják dinamikus koordinátarendszerbe társadalmunk, hazánk, világunk életét -minden területen a legkiválóbb szakemberek megvesztegethetetlen szakértelmét integrálva az élet érdekében.
 
A Százak Tanácsának nyilatkozatai nemzeti sorskérdésekről szólnak, s azokat a nemzeti közösség érdekében fogalmazták meg. A legfontosabb közügynek valamennyien az élet kérdését tekintik.
 
Mindez nem csak lózung. S ennek bizonyításaként álljon itt egy közlemény, amit a Százak Tanácsa az európai parlamenti választások előtt adott ki. S miről is szólt volna, mint Európáról. Európa védelméről.
 
„Nehéz helyzetben az ország, követelő szükség a java erők összefogása…” írta 1996-ban Fekete Gyula író, létrehozva a  Százak Tanácsát – látva az országot válságba taszító értékrendzavart –, s évtizede utolsó munkájában, az „SOS Európa” címűben Európa romlásának tényeire figyelmeztetett,  a romlásra, amelynek immár a közepén vagyunk.
 
A Százak Tanácsa hatvanhárom örökös tagunkká vált alapítónk életművéhez hűségesen, intellektuális felelősségünk tudatában emeljük fel szavunkat a kereszténység védelmére, megőrzésére Európában. Az iszlám vallás erőszakos szárnyának terrorizmusa és a globális tőke kapzsi képviselői veszélyeztetik Európa évezredek alatt kialakult értékrendjét. Mi, itt a Kárpát-medencében több mint ezer éve befogadó nemzet vagyunk, s országhatárainkon ma is mindenütt ott vannak a kapuk, amelyen akadály nélkül bejöhetnek a törvényeinket betartó, tisztelő, becsületes szándékkal érkezők. A világ több mint százötven országában élnek magyarok, egyetértésben a befogadó nemzetekkel. Elutasítunk minden gyűlölködést, vallási, nemzeti, rasszok szerinti megkülönböztetést. Ezt várjuk el honfitársainktól és ezt Európa népeitől.
 
Ismerjük megosztottságainkat, tudjuk, „önfia vágta sebét”, a vagyoni és kulturális, a vallási és iskolázottsági különbségeket, a pártviszályokat, az urbanizációs különbségeket, a világ más részein élő nemzettársainktól  elválasztó ezer kilométerekről nem is beszélve – de most elsősorban Európáról van szó, a Babits által  „magát tépő Hazánknak” nevezett Európáról, melynek több ezer éves alapértékei védelemre szorulnak. Mi tudjuk, hogy a kultúra egy nemzet igazi alkotmánya, s hogy a mai Európa az Atlanti-óceántól az Urálig nem szűzföldön alakult ki, hanem elfelejtett kincseket, üszkös romokat rejtő földön, ahol istenek, hősök tetemei és fel nem robbant bombák vannak. Európa költői, filozófusai, tudósai feltérképezték ezt a földet, ezért is állíthatjuk, hogy a kultúra egy nemzet igazi alkotmánya. Láttuk, hogy az európai szellem meggyengült, védtelenné vált a XX. századra, nem akadályozhatta meg a két világháborút, s a bolsevizmus és a nácizmus borzalmait.
 
Martell Károly, a Hunyadiak, Zrínyik, Sobieski János fegyverrel védték Európát – ma Európa népeinek a keresztény értékek védelmében tisztánlátásra lenne szüksége. Ezt kellene a politikának, jognak, oktatásnak, sajtónak és az Európa jövőjéért felelősséget érzőknek segíteni, mert ahogy az igazság szabaddá tesz,  a „fideset ratio” – a hit és értelem – szövetsége védelmet fog adni.
 
2019. május 14-én
 
dr. Szijártó István tanár, irodalomtörténész, a Százak Tanácsa üv. elnöke
dr. Andrásfalvy Bertalan néprajztudós, emeritus professzor, volt miniszter, az MMA tagja, a Százak Tanácsa Alapítvány elnöke
 
A Százak Tanácsa létrejötte Fekete Gyula nevéhez kapcsolódik.
A dátum 1996. A Horn-kormány idején vagyunk, amikor a legfőbb döntéseket az SZDSZ hozta.
 
Ezért írták akkor 1996-ban, hogy nehéz helyzetben van az ország.
 
A Magyarok Világszövetsége keretében tanácskozó Nemzeti Együttműködési Bizottság 1996 végén indította útjára azt az Ajánlását, melyben a Százak Tanácsa megfogant: “Nehéz helyzetben az ország. Követelő szükség a java erők minél teljesebb összefogása.” Az Ajánlás hangsúlyozottan a pártokon túli, a hatalmi önkénynek kiszolgáltatott civil társadalmat szólította meg: “Elképzelni is nehéz valóságos, önvédelemre, a megmaradás és felemelkedés szolgálatára kész és képes nemzeti összefogást ennek a legnagyobb tábornak a képviselete nélkül.” Társadalmi, kulturális szervezetekhez fordult levélben is, nyilvános felhívással is: ” a legközelebbi összejövetelükön, elnökségi, választmányi ülésükön” – tehát közmegegyezéssel – állítsanak össze egy névsort “az elmúlt évek-évtizedek fordulatokkal terhe hazai közéletében is tisztán, becsületesen, tisztességben megőrzött” nevekből. Mert az erkölcsi hitel mindennél meggyőzőbb bizonyítéka az országrontó “pártoktól és kormányoktól függetlenül megőrzött tisztaság”. Hangsúlyozottan civil névsort kért az Ajánlás, az anyaországra korlátozva; pártok vezető funkcionáriusai nem szerepelhettek benne. Így a névsorok összegezése után a leggyakrabban szereplőkből összeáll majd az a testület, “amely, ha szükségét látja, pártoktól és kormányoktól független megnyilatkozással, állásfoglalással hitelesen képviseli majd a civil társadalom közvéleményét.” Cégszerű aláírással, pecséttel kellett a névsorokat hitelesíteni. Terv szerint száz névsor beérkezése után került volna sor az összegezésre, de a számítógépes ügyetlenkedés, majd az adminisztrációt kézben tartó Varga Mihály betegsége és halála késleltette a feldolgozást, közben tovább szaporodtak a névsorok, s a “jelöltek” közt leggyakrabban szereplő száz “hiteles ember” csak 1997 októberében tarthatta meg első tanácskozását s egyben a keresztelőjét is: felvette a Százak Tanácsa nevet.
 
Mintegy harmadfélezer név szerepelt az ország minden részéből érkező névsorokban. Szerény mintavétel ez, sok tízezernyi hasonlóképp “hiteles emberrel” lehetne bővíteni. A Százak Tanácsa sem képzelheti magáról, hogy épp ez a száz az ország “leghitelesebb” embere. Soványka mintavétel a közmegegyezéssel összeállított akárhány névsor a Százak “erkölcsi bizonyítványához”. Ám ez csak akkor jelentene gondot, ha a Százak Tanácsa a közhatalomból igényelne részesedést, az országos politika szerveként, mint valami magamagát kinevező-felhatalmazó törvényen kívüli “döntő fórum.” De józanul fölmérve küldetéséi, csak azt vállalta, amire hívatott: az iránta megnyilvánuló bizalmat szolgálattal igyekszik viszonozni. Például azzal is, ha szükség szerint a nemzeti sorskérdésekben, a legfontosabb közéleti ügyekben-gondokban nyilatkozataival, állásfoglalásaival legjobb tudása, jó lelkiismerete szerint hitelesen képviseli a civil társadalmat. Erkölcsi kötelessége ez a szolgálat, hiszen a kollektív jelölések kimondatlanul is tartalmazták a várakozást, megszólítva jelöltjeik lelkiismeretét, felelősségérzetét. Annak tudatában is, hogy rajtuk kívül még sok tízezren megőrizték hitelüket fordulatokkal terhes közéletünkben, jó lelkiismerettel vállalhatják ezt a szolgálatot ama Százak, akiknek a neve egymástól független szervezetek kollektív s minden befolyásolástól mentes jelölésében összecseng.
A Százak Tanácsának történelmünkben nincsenek elődei, munkájának feltételeit, módszereit, gyakorlatát lépésről lépésre magának kell megteremtenie. Alapos felkészültséggel, megfontoltan, mert az elhamarkodott lépés nemcsak hatékonyságát, a közéletben is megszerzendő hitelét, rangját, de létezésének értelmét is veszélyezteti. Noha összetételében általában a nemzeti elkötelezettség jellemzi, de a vélemények, szemléletek, politikai vonzatok olyan széles színskálájával, amely önmagában kizárja pártok, mozgalmak összehangolt tevékenységével, módszereivel a hasonlóságot. A Százakra sem a politikai, sem a szakmai nézetekben nem jellemző az összhang, s ha ők maguk külön-külön állítanák össze a Tanács névsorát, sokan kimaradnának belőle, mások kerülnének be helyettük. (Nem könnyű ezt a sokféleséget elviselni, néhányan le is mondtak a tagságról.) De épp ez a “pluralizmus”, ez a sokszólamúság adhat követendő példát olyan társadalmi összefogásra, mely a személyes és csoportérdekeket, vitákat, ellentéteket magasabb rendű céloknak alárendeli. A közéletnek ezt a dimenzióját, mely 1956-ban magába ölelte szinte az egész magyar társadalmat, azóta légüres tér zárta el, megnyitására a Százak Tanácsa biztató kísérlet.
Ez a felismerés jellemzi az ügyrendet megalapozó határozatokat. Ellenszavazat nélkül: “A Százak Tanácsa sorskérdéseinket, legfontosabb közgondjainkat a jövőbe mutató hangsúllyal kimunkáló nemzetstratégia pártoktól és kormányoktól független szerve legyen.” 95 százalékos többséggel: “Hogy ne fullassza munkáját a közéletünket megrontó vitákba, azokat a közgondokat veszi sorra munkatervében, amelyeket a legnagyobb egyetértés támogat.”
90 százalékos többséggel: “Míg a munkában is nem ismerjük meg egymást, nem választunk elnököt, elnökséget, csak soros ügyvezetőt.” 85 százalékos többséggel: “A Tanács minden tagja személyében, politikai, társadalmi, szakmai tevékenységében független, szuverén, magamagáért felelős. Viszont a Százak Tanácsa nevében nyilvánosságra hozott állásfoglalásokban a lehető legteljesebb egyetértés kívánatos. Csak szigorúan minősített többség egyetértésével hozható nyilvánosságra állásfoglalás, melynek eltűrése ellenzőire is kötelező.” A megállapodás szerint ez a minősített többség 75 százalékos. Kezdettől fogva próbára tette a Százak Tanácsát a pártokon túli “civil” társadalom gyötrő hiányérzete. A pártállam bukását követő, reményekkel, illúziókkal teli felbuzdulás után teljesületlen várakozások, méltatlanokra pazarolt, elfoszló bizalom, sértett, meggyötört igazságérzet, kilátástalanság, megcsalatás, kiszolgáltatottság fullasztó szmogja, elfásulás, közöny telepszik rá a társadalomnak talán nagyobbik felére, a megélhetés szorongató gondjaival együtt. Még egyszer írom, a dátum: 1996.
 
A Százak Tanácsa húsz év alatt kétszáz rendes, száznál több rendkívüli találkozót tartott. A legfontosabb kérdésben mindnyájan egyetértettek: hogy úgy kell szeretni a Hazát, mint Homérosz az Íliászban. S abban, hogy nem elég csak szívünkre venni nemzetünk megannyi gondját - vállunkra is kell vennünk a Hazát!
 
(Szijártó István: Húszéves a Százak Tanácsa – RETÖRKI –könyvsorozat, Antológia Kiadó Lakitelek, 2018.)
 
m.a.
 
(2020. 09.08.)