170 éve született a nemzet csalogánya - múltidéző

1875-ben lett az újonnan alapított Népszínház tagja, melyet ő tett a német színház diadalmas vetélytársává, itt lett Blaha Lujza a „nemzet csalogánya”.

1850. szeptember 8-án született meg Rimaszombatban Reindl Sándor és Ponti Lujza gyermekeként Reindl Ludovika, a későbbi nemzet csalogánya.
 
A színművészet iránti vonzalmát szüleitől örökölte. A huszártiszt édesapa a szabadságharc utáni években vándorszínészként is tevékenykedett. Édesanyja szintúgy kacérkodott  a színpad világával.
 
Szülei vándor-színtársulattal járták az országot, amikor Losoncról tartottak Rimaszombat felé, és a várandós édesanya a város első lakóházában, Marczel József csizmadia mesternél, hozta világra leányát.
 
Már hétévesen apró szerepekben a színpadra lépett. Hamar felfedezték gyönyörű, tiszta hangját, s még tizennégy éves sem volt, amikor a budai Népszínházhoz szerződtették, ahol nagy sikert aratott a Csikós című népszínműben.
 
Később a szabadkai színtársulat tagjaként ismerkedett össze leendő férjével, Blaha Jánossal. A cseh származású karmesterhez alig tizenhat évesen ment feleségül.
 
A karmester halála után még két házasságot kötött, de a nevét megtartotta.
 
1866-ban Debrecenbe szerződött, itt vált országos hírű primadonnává. Szigligeti Ede 1871-ben szerződtette a pesti Nemzeti Színházhoz. 1875-ben lett az újonnan alapított Népszínház tagja, melyet ő tett a német színház diadalmas vetélytársává, itt lett Blaha Lujza a “nemzet csalogánya”. 1884-85-ben Feleky Miklós társulatával játszott a Várszínházban, majd 1901-ig ismét a Népszínházban lépett fel. Ezt követően megkapta a Nemzeti Színház örökös tagságát.
 
A színpadra lépésének fél évszázados jubileumát 1908-ban Csiky Gergely Nagymama című vígjátékának címszerepében ünnepelte. Ugyan többször tervezte a visszavonulását, ám végérvényesen 1910-ben vonult vissza a világot jelentő deszkákról.
 
Karaktere és termete a korában népszerű műfaj, a népszínmű jellegzetes alakjává tette. A műfaj az ő stílusához igazodva őrizte meg romantikus jellegét. A századfordulót követően a filmművészet is felfedezte a nemzet csalogányát. Két némafilmben, a 1901-es A tánc és a 1916-ban forgatott Nagymama című alkotásokban szerepelt.
 
Élete utolsó éveiben visszavonultan élt. 1926. január 18-án, 76 éves korában halt meg. Két nappal későbbi temetését egy ország gyásza kísérte, a Fiumei úti Sírkertben helyezték örök nyugalomra.
 
Rimaszombatban többek között mellszoborral tisztelegtek emléke előtt, melyet Bory Jenő ajándékozott 1940-ben a városnak valamint a városban működik a Blaha Lujza Vegyes kar is.
 
(multkor.hu/blahalujza.lap.hu/Felvidék.ma)
 
 
Pálmai László festménye Blaha Lujzáról az ipolysági Menora Saag Centrum Artis állandó tárlatán (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)