Szobrot állítottak Márton Áron püspöknek a székelyföldi Lövétén

Tamás József ny. püspök: egyházhűsége, mély hite és kiállása népének Áronjává tette. Akinek nagyságát és példáját egyre jobban felismerjük.

Márton Áront cselekedeteinek és magatartásának köszönhetően a nép, amelyből vétetett, már életében szívébe zárta – hangzott el Lövétén, a Kisboldogasszonynapi templombúcsún, a boldogemlékű püspökünk mellszobrának az avatásán.
 
Bálint Károly szobrászművész alkotásával, Lázár Imre öntőmester ajándékával a nagy katolikus közösség is belépett a szentéletű püspök emlékét így is őrizők sorába.
 
Idén sokan nem vehettek részt személyesen, ezért gondoskodtak a helybéliek kiváló minőségű élő közvetítésről. A koronavírus-járvány nehézségei ellenére sikerült a Homoródmenti község legnagyobb saját ünnepére felújítani a ravatalozót és a hozzá tartozó épületeket, a nagy lelki öröm pedig a Tamás József püspök áldáskérelme és a közös imádság volt a leleplezett Márton Áron-szobor körül, amelyre halálának 40. évfordulója hónapjában került sor.
 
A búcsús szentmise szónoka, Bátor Botond plébános, a hargitafürdői pálos konvent elöljárója a Szűzanya születésnapján például állította alázatosságát, „amit tekintetre méltatott az Úr”, így Nagyboldogasszonnyá emelkedett.
 
Mihály János helyi születésű történész, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet munkatársa az avatóünnepségen felidézte a több mint 50 évvel ezelőtti eseményeket. 1969 tavaszán, miután néhai Tornay Gergely plébános a szószékről ismertette a házi őrizetből alig két éve kiszabadult Márton Áron püspök leiratát: bérmálás lesz Lövétén. Futótűzként terjedt el a hír a faluban. Nagy eseménynek számított ez, az akkori emberpróbáló kommunista rendszerben, szinte lehetetlennek tűnt, éppen ezért a hívek nagy-nagy örömmel fogadták. Megbolydult az egész falu, öreg és fiatal egyaránt készült a sok-sok kegyelemmel járó eseményre. Nem csoda, hiszen utoljára 1947. május 29-én járt bérmálni a hívei által hőn szeretett főpásztor a községben. Két évtizedig, pontosabban 22 évig, nem adatott meg Lövéte népének, a hitközségnek, hogy ilyen közvetlen és szent kapcsolatban kerüljön püspökével – sorolta Mihály János.
 
A történész felidézte a legendás hírű püspök életútját, és az eseményről így emlékezett: „Az 1969. évi bérmaútja alkalmából, július 26-án reggel fél kilenckor érkezett meg az ünneplőbe öltözött Lövétére. A hívek nagy szeretettel várták és fogadták. Viseletbe öltözött lányok, asszonyok és gyermekek gyönyörű sorfala közt vonult ki a templomajtóig, hol Gábos Klára 4 éves kislány és Orbán Péter negyedik osztályos tanuló köszöntötték. Délelőtt és délután is volt szentmise és a bérmálás, amely kint a templom kerítésében zajlott. Az emlékező kiemelte: azon a napon 1832-en részesültek a bérmálás szentségében. „Többen is lettek volna – jegyezte fel utólag Tornay Gergely plébános – de sok katona és szolgálólány [sajnos] nem jöhetett haza.”
 
A Kisboldogasszony-napi áldáskérelem előtt Tamás József ny. püspök így summázta a Márton Áron-i küldetést: egyházhűsége, mély hite és kiállása népének Áronjává tette. Akinek nagyságát és példáját egyre jobban felismerjük.
 
Forrás: szekelyhon.ro
(2020.09.08.)