Felmérés: a románok akkor fogadnák el az erdélyi magyarokat, ha nyelvet váltanának

„Nem elég, hogy udvariatlanságnak tartják, ha magyarul beszélünk, azt is nehezményezik, ha nem beszélünk kifogástalanul románul.”

Zavarja őket, ha a környezetükben magyarul beszélnek, sokan gondolják úgy, hogy a románok jelenlétében át kellene váltani román nyelvhasználatra, valamint azt, hogy a magyarok nem is akarnak románul megszólalni. Többek között ez derül ki a Székelyföldi Közpolitikai Intézet (SZKI) és a Bálványos Intézet által kezdeményezett Kisebbségi Monitor 2020 kutatásnak a magyarellenességet mérő eredményeiből.
 
A felmérést csütörtökön Sepsiszentgyörgyön ismertette Kiss Tamás szociológus, a kutatás szakmai vezetője, Székely István Gergő politológus, a Székelyföldi Közpolitikai Intézet kutatási igazgatója, Toró Tibor politológus, a Bálványos Intézet kutatási igazgatója. A sajtótájékoztatón részt vett Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezető elnöke.
 
A járvány miatt online és telefonos lekérdezéssel készült reprezentatív felmérés érdekessége, hogy a mintát két csoportra osztották: egyik felében általánosan a kisebbségekre vonatkoztatva  fogalmazták meg a kérdéseket, míg a másik felében a magyarokra. A különbséget értékelték magyarellenességként, hiszen például ha a többség általánosan elfogadja a kettős állampolgárság intézményét, ám a magyarok esetében kevésbé megengedő, az már magyarellenességként értelmezhető, fejtette ki Kiss Tamás.
 
A válaszokat értékelve arra jutottak, a románok elfogadóak a magyarokkal szemben, a többség befogadná a családjába, alkalmazná a magyarokat, kiadná neki a lakását, vásárolna tőle.
„A magyarokat is nyitottság jellemzi ezen a téren, esetükben a családba való befogadásnál volt nagyobb az ellenállás, ám ez azzal magyarázható, hogy a vegyes családokban általában a többség nyelvi normái érvényesülnek” – részletezte Kiss Tamás. Rámutatott, a magyarok körében az tapasztalható, hogy nem  diszkrimináció-tudatosak, a többségük nem érzi az igazságtalanságot,  például természetesnek tartják, amit a román nemzetállam 102 éve sulykol, hogy a román és a magyar nyelv nem egyenértékű.
 
Összehasonlításképpen említette, hogy a roma személyes élettörténetekben szervezőelemként jelenik meg a diszkrimináció, míg a magyarok esetében nem.
 
 „A román társadalomban, különösen a középosztályban csökkent a diszkrimináció toleranciája, úgy határozzák meg az európaiságukat, hogy nem diszkriminálnak. Ezért kellene a kisebbségi jogokat, a nyelvi jogokat hangsúlyosabban összekötni a hátrányos megkülönböztetés fogalmával, mert az zavaró lenne a többség számára. Nem akarnak diszkriminálni, ám nyelvi kérdésekben elutasítóak, mert a magyar nyelv használatára privilégiumként, és nem jogként tekintenek”– részletezte Kiss Tamás. A magyarokat akkor fogadnák el, ha nyelvet váltanának, ami lehetetlen elvárás. A nyelvhasználat és a nyelvtudás tekintetében a felmérés jelentős különbséget mutatott a magyarok és más kisebbségek megítélése között.
 
Toró Tibor ismertette, a románok 29 százalékát zavarja, ha magyar beszédet hall a környezetében, tehát akkor is, ha nem a társaságában, hanem például az utcán hallja. Több mint kétharmad gondolja úgy, hogy ott ahol románok is vannak, át kell váltani a román nyelv használatára, és hasonló arányban vélik úgy, hogy a magyarok nem is akarnak megszólalni románul. A nem anyanyelvi beszélőkkel szembeni toleranciát is mérték, ez esetben is jelentős a különbség a magyarok megítélésében. Míg 55 százalék megengedő, ha más nemzetiségűek helytelenül, akadozva beszélnek románul, a magyaroktól ezt csak 21 százalék fogadja el. A magyarok saját magukkal szemben még ennél is szigorúbbak, a megkérdezettek fele elítéli, ha nemzettársa helytelenül beszél románul. Az akcentus kérdésében is nagy a különbség, 79 százalék gondolja úgy, hogy rendben van, ha a más nemzetiségűek akcentussal beszélnek románul, a magyaroktól ezt már csak 45 százalék fogadja el. Például nem jelent gondot, ha Raed Arafat államtitkár vagy Klaus Iohannis államfő enyhe akcentussal beszél románul, ám a magyaroktól ezt már nehezebben fogadják el.
 
A nyelvi dimenzió a legproblémásabb, nem elég, hogy udvariatlanságnak tartják, ha magyarul beszélünk, azt is nehezményezik, ha nem beszélünk kifogástalanul románul, összegeztek a kutatók. Ugyanakkor a magyarok még ott sem várják el a románoktól, hogy megtanuljanak magyarul, ahol többségben vannak.
 
A kutatásból jól kirajzolódik a magyarellenesség – állapította meg a kutatási módszert méltatva Toró T. Tibor. Arra is kitért, hogy a politikai elitben és a polgárokban sem alakult ki a diszkriminációtudatosság, ezért a kisebbségi jogvédő harcot át kellene tenni ilyen típusú diskurzusra.
 
Megdöbbentő, hogy a magyar nyelv zavarja a román többséget, az a feladat, hogy érzékennyé tegyük probléma iránt, fogalmazzuk újra a közösségi jogköveteléseinket. Az átlag állampolgárt kell rávenni, hogy álljon ki a jogaink mellett” – mondta az EMNP ügyvezető elnöke. Hozzátette, egyéni szinten elfogadnak bennünket, beengednek a családjukba, közösségként, intézményesen, a nyelvi jogainkkal, autonómiánkkal már nehezebb az elfogadás.
 
„A román–magyar viszony javításán mindennap dolgozni kell, új kihívások, feladatok fogalmazódnak meg, hiszen húsz éve még nem volt probléma az online térben megjelenő magyarellenesség” – fogalmazta meg Antal Árpád.  Rámutatott, az erdélyi magyar társadalom rendkívül rétegzett, több száz településen különböző élethelyzetben élünk. Az idei helyhatósági választások előtt az erdélyi magyarok 52,4 százaléka élt olyan településen, ahol magyar az önkormányzati vezető, ez az arány a választások után 62–63 százalékra emelkedett, ugyanakkor a magyarok  diszkriminációja a tömbben is tetten érhető, például sokkal több román tölt be olyan tisztséget, ahol magasabbak a jövedelmek – fejtette ki Antal Árpád.
 
Forrás: kronika.ro
(2020.10.23.)