Ezt is megértük

Szanyi Tibor Facebook oldaláról idézünk:
 
„Dobrev Klára az új Gyurcsány Ferenc – hazudik reggel, délben és este
 
Ursula von der Leyen bejelentette, hogy az EU nem tervez európai minimálbért, főleg nem kötelezőt, ám az Európai Bizottság szívesen segít kiszámolni a helyes nemzeti minimálbéreket azon kormányoknak, amelyek gondolkodnak ilyesmin.
 
Dobrev Klára pedig reggel, délben és este hazudozva úgy értelmezi ezt a konzervatív javaslatot, hogy a DK, még inkább ő maga egyszemélyben elintézte az összes európai melósnak az egységes európai minimálbér Kánaánját, hiszen pártja ezt ígérte.
 
Nézzük a részleteket, Dobrev nyunyókája – ínyenceknek
 
Dobrev Klára már-már Müller Cecília szintjét ostromolja, amikor olyan kedvesen és jópofán hangzó dolgokat mond, amik egyébként hülyeségek. Pontosabban hazugságok.
 
“Nem hittek nekünk. Nevettek az európai minimálbér bevezetéséről szóló terveinken. Azt is mondták, ez lehetetlen. És most tessék: készül az uniós szabály, lesz európai minimálbér. Az Európai Bizottság ma kiadta azt a direktívát, amely az uniós minimálbér meghatározásához kell.
Ezt ígértük, és mi teljesítjük az ígéreteinket. Elértük, amit még soha senki. Lesz olyan szabály az Európai Unióban, ami közvetlenül hat az emberek életszínvonalának emelésére. A szociális Európa többé nem álom, mert valóban elkezdődött a felépítése. Az európai minimálbérről szóló szabályok alól egyetlen tagállam sem bújhat ki. Azokat minden uniós ország kormányának kötelező lesz betartani.” – mondta Dobrev Klára.
Először ‘élvezzük ki’ ezt a nyilatkozatot annak minden hazugságával együtt, aztán térjünk át a mögöttes tényekre!
 
“Nem hittek nekünk.”
 
Sajnos ez nem igaz, mert a kelleténél többen bedőlhettek a DK EP-kampányánya egységes európai minimálbéres elemének.
 
“Nevettek az európai minimálbér bevezetéséről szóló terveinken.”
 
Ennek a mondatnak az a része biztosan nem igaz, hogy a DK-nak lettek volna az ügyben komolyabb tervei, mármint azon az egyetlen mondaton túl, hogy t.i. legyen európai minimálbér.
 
“És most tessék: készül az uniós szabály, lesz európai minimálbér.”
 
Nem készül ilyen uniós szabály, s egyelőre bizonyosan nem lesz európai minimálbér, bár a többség azt szeretné, hogy legyenek nemzeti minimálbérek.
 
“Az Európai Bizottság ma kiadta azt a direktívát, amely az uniós minimálbér meghatározásához kell.”
 
Az Európai Bizottság semmilyen direktívát nem adott ki, hanem egy az Európai Parlament és az Európai Tanács (azaz a kormányfők testületének) majdani és esetleges közös döntésére tett javaslatot.
 
“Ezt ígértük, és mi teljesítjük az ígéreteinket.”
 
A DK nem direktíva-javaslatot ígért, hanem európai minimálbért, s nem csupán ilyen nincs, nem lett és nem is lesz, de még csak utalás sincs arra, hogy akármihez, ami történt, ahhoz a DK-nak bármi köze lenne.
 
“Elértük, amit még soha senki.”
 
Itt egy picit bizonytalan vagyok, mert egyrészt a következő mondat ‘ab ovo’ egészen biztosan ostobaság, viszont annyiban megállhat a fenti mondat, hogy ebben a témában tényleg lehet, hogy soha senki nem hazudott még ilyen keményeket, mint Dobrev.
 
Tehát:
 
“Lesz olyan szabály az Európai Unióban, ami közvetlenül hat az emberek életszínvonalának emelésére.”
 
Ezek szerint még soha semmi olyan szabály nem született az EU-ban, ami közvetlenül hatott volna az emberek életszínvonalának emelésére. Aztapaszta, feneette Unió! Nem is értem, miért lépett be az a sok ország ebbe a mocsárba?
“A szociális Európa többé nem álom, mert valóban elkezdődött a felépítése.”
 
A történelem úgy tudja, hogy a szociális Európa felépítése konkrétan 1957-ben a Római Szerződéssel kezdődött, s azóta is minden egyes alapszerződés-módosításnál fejlődött valamicskét.
 
“Az európai minimálbérről szóló szabályok alól egyetlen tagállam sem bújhat ki.”
 
Uhh, minthogy ilyen szabályok egyelőre nincsenek, a belátható jövőben nem is lesznek, ezért az alóluk való kibújás is eléggé értelmezhetetlen.
 
“Azokat minden uniós ország kormányának kötelező lesz betartani.”
 
No, ez már egy kicsit korrektebb, mármint csak a jövő időt illetően, azonban ne felejtsük, a kormányok igen könnyen betartanak olyan szabályokat, akár a jövőben is, amelyek nem léteznek, vagy nem vonatkoznak rájuk. Például azokban az EU-tagországokban, ahol azért nincs és nem is lesz minimálbér, mert a társadalmi partnerek megállapodásai ennél sokkal bővebbek. Ilyen Svédország és Ausztria, amelyek irtóznak bármiféle európai bérdiktátumtól, ugyanis az jelentősen lerántaná az elért magas bérszínvonalukat. Ja, és ezekben az országokban a kormányoknak alkotmányosan közük sincs a bérekhez.
 
És akkor a ‘kiélvezés’ után térjünk át a mögöttes tényekre!
 
A 2004-es nagy EU-bővítés kontextusában a minimálbérek ügye – már csak a vélhető migrációs mozgások fékezése okán – a felvételi tárgyalások hátterében megjelentek, majd ezt követően az Európai Szakszervezetei Könföderáció (ETUC) ernyője alatt 2006 tájékán megszületett az alapképlet: a minimálbér mindenütt legyen az adott ország átlagbérének 50 %-a, avagy a medián bére 60 %-a! A mai napig ez az egyetlen konkrét és baloldali javaslat, amit azonban soha semmilyen EU-testület nem tett magáévá. Dobrev sem.
Sőt, az európai testületek ezzel a kérdéssel egészen 2014-ig egyáltalán nem foglalkoztak a jogalkotás keretein belül, mígnem Jean-Claude Juncker Európai Bizottság-i (kereszténydemokrata) elnök ezt találta mondani:
 
“Bizottsági elnökként azt fogom szorgalmazni, hogy minden tagország vezessen be minimálbért, ami a nemzeti kollektív béralkuhoz kötődő hagyományoknak és a gazdasági feltételeknek megfelel”.
 
Tekintve, hogy a bérek dolga minden országban eltérő mechanizmusok alapján dől el, ezért Juncker ígérete inkább erkölcsi, mintsem politikai vállalás volt. Ennek ellenére Juncker elérte, hogy a tagországok vezetői 2017-ben Göteborgban aláírják a Szociális Jogok Európai Pillére nevű kiáltványt, ami a bérekről ezt mondja:
 
“A munkavállalóknak joguk van a tisztességes megélhetést biztosító, méltányos bérekhez. Megfelelő minimálbéreket kell meghatározni, amelyek a nemzeti gazdasági és szociális feltételek mellett biztosítják a munkavállaló és családja szükségleteinek kielégítését, biztosítva mindamellett a foglalkoztatáshoz jutást és a munkakeresés ösztönzését. Meg kell akadályozni a dolgozói szegénységet.”
 
Őszintén szólva, a ‘savanyú a szőlő’ kategóriában jómagam sokszor azon keseregtem, hogy az ilyen ikonikus mondatok nem valamelyik baloldali csúcsvezető szájából hangzottak el, de hát tudomásul kellett vennem, hogy az EU legfőbb vezetőit sajnos nem a baloldal szokta adni.
Juncker utódja, Ursula von der Leyen, ugyancsak konzervatív politikus azonban folytatta a megkezdett utat, s idén október 28-án egy direktíva-javaslatot terjesztett elő az Európai Parlament, illetve az Európai Tanács közös döntésére, amit a következőkben foglalt össze:
 
“A javaslat a minimálbérek keretére vonatkozik, a nemzeti hagyományok, a nemzeti hatáskörök, valamint a szociális partnerek szerződési szabadságának tiszteletben tartásával. Továbbá, tisztességes verseny biztosításával segít megvédeni azokat a munkáltatókat is, akik egyidejűleg tisztességes bért fizetnek a munkavállalóknak. Ugyanakkor nem kötelezi a tagállamokat törvényben előírt minimálbérek bevezetésére, és nem határoz meg közös minimálbér-szintet sem”.
 
Szóval egyfelől minden marad nemzeti hatáskörben, másfelől pedig nem kötelező minimálbért bevezetni, és nincs egységes szint. Hadd ne ragozzam! Ehhez képest a fentieket állítja be Dobrev Klára úgy, mintha karnyújtásnyira lenne az egységes európai minimálbér, ráadásul az ő műveként.
 
Amivel dicsekszik az egy hamis referencia. Két okból is hamis, mert egy kollektív alkotást magáénak tulajdonít, illetve mert nem is az áll benne, amit ő fentebb hirdet.
 
Az általa sokat emlegetett ún. Dobrev-jelentés, az valójában az EP egyik éves rutin-jelentése. Ez éppenséggel az európai foglalkoztatási viszonyokról szól, amit 2020-ban ő fogott össze, s ami az Európai Parlament 2020. október 22-én elfogadott többségi véleményét tartalmazza. A számtalan passzus egyikeként a minimálbérekről ez áll benne: ”Üdvözli a minimálbérek uniós keretrendszeréről a szociális partnerekkel a Bizottság által folytatott konzultáció második szakaszát; megjegyzi, hogy a tisztességes béreknek fontos szerepük van a tisztességes munkakörülmények és a virágzó szociális piacgazdaság szempontjából; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak kollektív szerződések vagy nemzeti jogszabályok révén a szegénységi küszöb feletti tisztességes megélhetést megengedő béreket valamennyi munkavállaló számára; úgy véli, hogy a megerősített kollektív tárgyalás a legjobb módja annak, hogy előmozdítsák a tisztességes béreket az Unióban; felhívja a Bizottságot, hogy határozza meg a szociális párbeszéd Unión belüli akadályait, és hogy terjesszen elő egy európai minimálbér-keretet az aktív keresők szegénységének felszámolása érdekében azáltal, hogy a nemzeti hagyományokkal összhangban, kellően tiszteletben tartva a nemzeti szintű szociális partnerek autonómiáját és a jól működő kollektív tárgyalási modelleket.”
 
Egészen világos tehát, hogy Dobrev nem tett semmilyen javaslatot semmilyen egységes európai minimálbérre, vagy ha esetleg valaha valahol tett is, azt egyelőre semmilyen európai testület nem avatta magáévá.
 
Mindössze arról van szó, hogy sok-sok év erőfeszítései után az európai testületek arra a közös álláspontra készülnek jutni, hogy bár kellenek a minimálbérek, ám azokat minden országnak a saját szája íze szerint kell meghatároznia.
 
A jelenlegi európai konszenzus egyelőre kőkeményen arról szól, hogy egységes európai minimálbér nem lesz. Ha valamiben, akkor ebben a ‘nemlesz’-ben van Dobrevnek sajátos szerepe.
 
Szanyi Tibor, miniszterelnök-jelölt”
 
Forrás: Munkások Újsága
 
(2020.11.02.)