Árpádsávos Zászló
„Nincs más testvérem, csak magyar.
Ha virrasztok, miatta állok poszton,
csak tőle kérek kenyeret s csak ő,
kivel a kenyeret megosztom”
(Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus)
Székely Zászló
MAGYAR SZEMMEL
A MAGYAR ÚTON
A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány
1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.info
Kérjük, hogy éves adójuk 1%-át ajánlják fel A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítványnak-oldalunkért
1%"/
Kedvezményezett alapítvány neve: A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány

adószáma: 18670275–1–13


Agresszió zajlik ma az európai civilizáció ellen

Földesi Margit – Szerencsés Károly: Két rendszerváltás Magyarországon

"Az iszlám a globalizmus kezében éppúgy csak eszköz, mint például az ateizmus, a férfi és nő által alkotott család, sőt a biológiai nemek elleni támadások."

Milyenek voltak a nemzetközi körülmények a második világháborút követően, és milyenek voltak a rendszerváltoztatás idején? Milyen volt a jogalkotás 1945 és 1949 között, és 1989 után? Megvédtük-e akkor szuverenitásunkat? Mi lett a középosztály sorsa? Miben különbözött az 1945 és az 1990 utáni számonkérés? És mindez miként befolyásolta a szellemi életet, a társadalom közérzetét? – főleg ezekre a kérdésekre kaphatjuk meg a választ a könyvből.
 
A szerzőpáros egyik tagja, Földesi Margit a 2016-ban meghalt. A tanárnő történészként, egyetemi oktatóként és televíziós szerkesztőként rendkívül sokat tett azért, hogy a történelem, valamint annak viszonyrendszere, benne Magyarország XX. századi szerepe, útkeresései az érdeklődő laikusok számára is közérthető módon, minél közelebb kerüljön mindannyiunkhoz. Közérthető előadásmódja sokak számára világított rá azokra az ok-okozati összefüggésekre, melyek következményeként az elmúlt évszázadban megértünk egy tragikus és egy igencsak felemás rendszerváltozást.
 
„Az olvasó kettőnk utolsó közös művét tartja a kezében, amelyben a XX. század két markáns rendszerváltoztatásának összevetését kíséreltük meg az esszé és a tudományos elemzés eszközeinek vegyítésével. A szöveg párbeszédekből született, amelyeket 2015 nyarán és őszén folytattunk az 1945 és 1989 utáni történelmünk alakulását vizsgálva. feltűnő volt ugyanis, hogy sok a hasonlóság a politikai szándékok, eszközök tekintetében, de szerencsére meghatározóak a különbségek is” – írja az előszóban Szerencsés Károly.
 
"Agresszió zajlott a múlt század közepén, és zajlik ma is az európai civilizáció ellen. Beleértve a görög-római-keresztény tradícióból fakadó összes értékeink megkérdőjelezését. De folyt makacs, és sikeres ellenállás is. Annyi bizonyos, hogy az európai levegő elszívását megakadályozni - miként a XX. században - ma is az itteni nemzeteknek kell. S ebben a magyarság és Közép-Európa újra megtalálhatja történelmi küldetését.”
 
A könyvben kiemelik: 1949-ben végleg eldőlt, hogy a népakaratot, amit két választáson is megerősített a magyar nemzet, semmibe vette a kommunizmus. A szerzőpáros kiemeli a kötetben a nemzet folyamatos, kitartó, „búvópatak-ellenállását”, aminek köszönhetően nem tudta a szovjet birodalom és a kommunizmus a magyarságot maga alá gyűrni. Szerintük sokkal veszélyesebb az, ami napjainkban fenyegeti a nemzetet, amikor külföldről veszélyeztetik a rendszerváltás legfőbb eredményét, a függetlenségünket. A szuverenitással kapcsolatban felvetik, hogy nincs eléggé benne a köztudatban, hogy milyen nagy esélyt kapott a magyarság a szovjet birodalom összeomlása, és a kommunizmus eszméjének bukása után.
 
Írnak a csalódásokról is. Mindkét rendszerváltás után reménykedett az ország, majd ezt követték a csalódások. 1945 után bekövetkezett a világtörténelem legmocskosabb csalássorozata. Olyan politikusok tudtak százezreket mozgósítani, mint Rákosi Mátyás, aki bandájával együtt külső segítséggel megszerezte a hatalmat. Ezután kezdték el építeni a szocializmust, ami nem volt más, mint egy zsákutca. 1990 után pedig a becsapottság érzése élt az emberekben, főleg 1994-ben, amikor rádöbbentek az emberek, kik kivel fogtak össze, és mi lett az 1989-es eszméből. Szerencsés Károlyék ezért is írtak külön a közhangulatról. „A GDP is fontos, de annál lényegesebb az, hogyan érezzük magunkat hazánkban. A közhangulat politikaformáló erő.” Arra is rétérnek, hogy hazánkat mindig le akarták rohanni; hol a tatár, hol a török, hol Sztalinék, most pedig a migránsok. Remélik, elég erős lesz a kultúránk, a nyelvünk, a történelmünk és a józanságunk meggátolni azt, hogy megint kívülről hozzanak „megváltókat”. Mert, ha elég erős lesz, akkor megmaradunk.
 
A könyv nem a ’90-es szabad választásoknál fejeződik be, mert a szerzők úgy gondolták, hogy meg kell vizsgálni, hogy a nyugati trendek mennyiben veszélyeztetik azokat az eredményeket, melyeket 1990-ben jogi és politikai eszközökkel Magyarországon megteremtettek.
 
A két magyar sorsfordulót összevetve megállapították, hogy azok nem légüres térben zajlottak, hanem nagyobb léptékű nemzetközi folyamatok elemeiként. Így azt is rögzíthették, hogy e két sorsforduló azonos rezgéshullámon mozgott az európai és világtrendekkel. Nincs kétségük afelől, hogy egy esetleges újabb sorsfordulóban csak az alkalmazkodásuk módja kérdéses. „Vajon sikeres lesz, miként volt a honfoglalás idején, vagy sem? A második világháború után ez a trend még kétesélyes választási lehetőséget mutatott a globalizmus és a kommunista szocializmus között, és a magyar nemzet választott is, az előbbi pozitív elemeiben bízva. Hamarosan azonban kiderült, hogy nincs választási lehetőség, és ez megpecsételte a magyar demokráciakísérlet sorsát. Elbukott a magyar demokrácia ügye, s vele elbukott negyven évre a szuverenitás ügye is. A közép-európai régió összes államához hasonlóan Magyarország is betagozódott a szovjet birodalom külső gyűrűjébe.”
 
Szerencsésék szerint a rendszerváltoztatás idején a hidegháború eldőlésével a globalizmus kiterjesztette fennhatóságát Közép-Európára is. Ennek talán voltak előnyei, így a parlamentarizmus, de hátrányait sokkal jelentősebbek, ezek a gazdasági alávetettség és a szellemi kiszolgáltatottság. Mindkét sorsforduló összefüggött egy birodalom és egy eszme bukásával. Az előbbi a III. Birodalom totális megsemmisülésével, az utóbbi a Szovjetunió (illetve a „szocialista világrendszer”) megsemmisülésével, és a kommunista (marxista-leninista) ideológia nem azonos mértékű visszaszorulásával. Mindkét bukás nyertese és győztese a globalizmus volt, állami megtestesülésében az USA-val. Kimondják, hogy a liberalizmussal azonosított globalizmus ma a demokrácia legnagyobb veszélyforrása.
 
A könyvben bemutatják, hogy mindkét sorsforduló súlyos gazdasági helyzetben ment végbe. Miként a nemzetközi körülmények, ezekkel párhuzamosan a gazdasági helyzet is ellentétes irányba mutat 1945 és 1989 után. Az első sorsforduló végeredménye a totális kiszolgáltatottság, zsákutca, végül a bukás lett. „Ma még nem látszik, hogy a másodiknak mi lesz a kimenetele. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a globalizmust érintő negatív folyamatok kontinuitása nem szakadt meg teljesen, csak az érdekek mentén. Így például a szocializmus által felhalmozott - kezelhetetlen - adósságot a fordulat után is cipeljük magunkkal.” Kimondják, hogy a második világháború után az államosítás és a terv- gazdálkodás, 1989-től a privatizáció és a szabad (préda) piac eszméje uralkodott el. „Talán nem túlzás azt mondani, hogy mindkettő végletekig engedése ártalmas és bukásra ítélt.”
 
Érintik a migrációt is, és az iszlámot. A jövő kétséges. De bizakodnak.
Rávilágítanak, hogy az iszlám a globalizmus kezében éppúgy csak eszköz, mint például az ateizmus, a férfi és nő által alkotott család, sőt a biológiai nemek relativizálása. Az, hogy a nemzet és a kereszténység szoros szövetségben van, optimizmusra ad okot a szerzők szerint.
 
Megtörténik-e Nyugat-Európa elnemzetietlenítése? Létrehozzák-e az Európai Egyesült Államokat? S kimaradhat-e ebből Közép-Európa, valamiféle harmadik úttal? – teszi fel a kérdést Szerencsés Károly. A könyv azért is lényeges, mert a két választással rávilágít, hogy a mai európai massza ember leginkább a szovjet massza emberre hajaz.
 

Földesi Margit – Szerencsés Károly: Két rendszerváltás Magyarországon
Retörki - könyvsorozat
Antológia Kiadó, Lakitelek, 2019.
 


Medveczky Attila
 
(2020.11.06.)