Az a csodálatos bal láb

Tizennégy évvel ezelőtt, 79 éves korában, ezen a napon halt meg Puskás Ferenc

Öcsi, Pancho, a Száguldó Őrnagy. Puskás Ferenc beceneveit talán többen ismerik, mint ahányan Magyarországon élnek, de azt kevesen tudják, hogy a magyar futball világhírű ballábas csatára Purczeld Ferenc néven született 1927. április 1-jén, Budapesten. Tizennégy évvel ezelőtt, 79 éves korában, hosszan tartó betegség után ezen a napon hunyt el a legenda.
 
A futball szeretetét otthonról hozta Puskás, akinek az édesapja szintén labdarúgó volt, sőt, az ő keze alatt kezdte meg profi pályafutását is a Kispestnél, amelynek id. Puskás Ferenc egészen 1951-ig edzője is volt.
 
A klubot 1949-ben a Párt központi utasítására a Honvédelmi Minisztérium csapatává tették, amelynek részeként minden futballista a hadsereg hivatásos állományának tagjává vált. Puskás emelkedése a katonai ranglétrán egyben futballsikereinek legfontosabb, hazai mérföldköveit is jelentették: 1950-ben főhadnagy, 1952-ben az olimpiai arany után százados, majd 1953-ban, a 6–3-as mérkőzés után őrnagy lett. Miután 1956-ban a forradalmat követően külföldön maradt és nem tért haza, megfosztották minden rangjától, csak 1992-ben kapta azt vissza, de akkor már egyenesen alezredessé léptették elő.
 
A Honvéd színeiben összesen 349 alkalommal lépett pályára és 358 gólt szerzett. Mezszámát, a 10-est végleg visszavonultatta a kispesti klub a legenda előtt tisztelegve.
 
Az 1952-es, Helsinkiben zajló nyári olimpiai játékokon a magyar labdarúgó-válogatott az egyik első számú esélyesnek számított. A tornán ellenállhatatlanul játszó csapat sorra verte a riválisokat: Romániát, Olaszországot, Törökországot, az elődöntőben a svédeket, a döntőben pedig a jugoszláv csapatot. Az augusztus 2-án lejátszott meccsen Puskás Ferenc a hetvenedik percben szerzett gólt, amihez Czibor járult hozzá tizennyolc perccel később még egy találattal.
 
Sebes Gusztáv szövetségi kapitány csapata hatalmas dicsőséget hozott nemcsak a magyar futballnak, hanem a háború után megtört, sikerre vágyó magyar nemzetnek is. Az olimpiai aranyérem megszerzését követően méltán nevezték az ötvenes évek elejének magyar válogatottját Aranycsapatnak.
 
Puskás az Aranycsapat kapitányaként nemcsak az olimpiai döntőben, hanem az egy évvel később lejátszott londoni 6–3 kapcsán is megmutatta vezéregyéniségét. A Wembleyben több mint százezer néző előtt lejátszott meccsen két gólt is szerzett az angol csapat ellen az első félidőben. Az angliai vendégjátékról hazatérő csapatot üdvrivalgás fogadta a Keleti pályaudvarnál.
 
Puskás fél évvel később, a 7–1-re végződő budapesti visszavágón ugyancsak két gólig jutott. A Népstadionban a Népsport tudósítása szerint 92 ezren látták élőben a meccset. A szállóige szerint „az angolok egy hétre jöttek és 7–1-re mentek.”
 
A világbajnoki döntőben Puskás már a hatodik percben betalált a nyugat-németeknek, két perccel később Czibor növelte kétgólosra az előnyünket. A meccset azonban megfordította az NSZK már a 18. percre. A második félidőben a német Rahn szerezte meg a vezetést, amire hamar válaszolt is Puskás, de az egyenlítést és az esetleges hosszabbítást érő, ballábas találatát nem adták meg leshelyzet miatt. Egy mai videóbíró már biztosan máshogy döntene. Az Aranycsapat ezüsttel tért haza, a futballtörténelemben immáron másodszor. A fogadtatás azonban már korántsem olyan felhőtlen, mint alig egy évvel korábban.
 
Az ’56-os forradalom és annak megtorlása Puskás pályafutásában is törést jelentett. A forradalmi események előtt, október 14-én a magyar válogatott Ausztriával játszott barátságos mérkőzést, amelyet 2–0-ra nyertünk Puskás és Sándor Károly góljával. Ez volt Puskás utolsó meccse, ezt követően már nem húzta magára hivatalosan jegyzett válogatott mérkőzésen a címeres mezt. Nyolcvanöt válogatottsága alatt összesen nyolcvannégy gólt szerzett. Az utolsó előtti meccs, amelyen még csapatkapitányként részt vett, a franciák vendégeként, október 7-én lejátszott, 2–1-re megnyert találkozó volt Párizsban.
 
Puskás Ferenc november végén a Honvéddal az Athletic Bilbao vendégeként lépett pályára Baszkföldön egy BEK-meccsen, de erről a találkozóról néhány csapattársával együtt már nem tért haza. Az 1957-ben mindössze harmincéves játékos csapat nélkül maradt, egy év kényszerpihenő után egy honvédos barátja, Östreicher Emil hívására a Real Madridhoz igazolt.
 
Puskás a blancóknál nyolc évet töltött, ez idő alatt csapata ötször nyerte meg a bajnokságot, háromszor BEK-et és egyszer Copa del Rey-t. Az argentin csatárral, Alfredo Di Stéfanoval elválaszthatatlan párost alkottak a csatársorban. A Panchonak becézett Puskás spanyol állampolgárságot szerzett és négy alkalommal pályára is lépett választott hazája válogatottjában.
 
 
 
Számos rekord fűződik Puskás nevéhez.
 
Az egyik legnagyobb kétségkívül az 1960-as Real Madrid – Eintracht Frankfurt BEK-döntőn szerzett négy gól, amit azóta sem tudott egyetlen játékos sem megdönteni.
 
Hazai rekord, de ugyancsak megdönthetetlennek látszik az a hét gól, amit egyetlen bajnokin szerzett 1949-ben a 11–3-ra végződő Kispest-Győr mérkőzésen.
 
Puskás 1966-ban akasztotta szögre a stoplist, ezt követően edzői munkába kezdett. Olyan csapatoknál fordult meg, mint a baszk Aláves, a spanyol Murcia, a chilei Colo-Colo, a görög Panathinaikosz és az AÉK Athén, de edzett paraguayi, amerikai és ausztrál csapatokat is.
 
A rendszerváltás előtt, a forradalom után, de még a hatvanas években sem írták le a nevét a magyarországi sportsajtóban. Edzőként elért sikereiről azonban lassan megjelent néhány híradás a hetvenes-nyolcvanas években. 1981-ben egy meccs erejéig hazatért Puskás: a Magyarország-Anglia világbajnoki selejtezőmeccset felvezető öregfiúk-mérkőzésén léphetett újra pályára a Népstadionban.
 
1991-ben végleg hazaköltözött, majd a Magyar Labdarúgó-szövetségnél folytatta sportszakmai munkáját először utánpótlásért, majd nemzetközi ügyekért felelős igazgatóként. 1993 tavaszán szövetségi kapitánynak nevezték ki, de mindössze négy meccsen ült a nemzeti csapat kispadján.
 
Puskás Ferenc 2006. november 17-én hunyt el. A Nemzet Sportolóját december 9-én temették el, a napot a kormány nemzeti gyásznapnak nyilvánította. Örök nyugalomra a Szent István Bazilikában helyezték.
 
Alakját és emlékezetét a futballvilág egyik legérdekesebb díja is őrzi: a FIFA 2009-ben alapította meg a Puskás-díjat, amelyet minden évben annak a futballistának adnak át, aki a legszebb gólt szerezte az adott évben. Eddig egyetlen magyarként Zsóri Dániel, a Debrecen játékosa nyerte el az elismerést 2019-ben, megelőzve a Barcelona hatszoros aranylabdás legendáját, Lionel Messit.
 
Forrás: hirado.hu
 
(2020.11.17.)