Árpád-házi Szent Erzsébet - Magyarország szép nemes csillaga

Irgalmas szeretete nem pótcselekvés és nem is lelkiismereti kényszer volt, hanem egyszerűen és természetesen Krisztus iránti odaadásból és ragaszkodásból eredt. Nem csupán gesztusszerűen jótékonykodott.

A magyar katolikus egyház november 19-én emlékezik az Árpád-ház szülöttére, a középkor egyik legismertebb és legkedveltebb szentjére, II. András magyar király leányára. Erzsébetet évszázadok óta nagy tisztelet övezi a magyarok körében, kultusza a 13. századtól kezdve elterjedt egész Európában. A feleségek, a fiatal anyák, a ferences harmadrend és a szolgáló szeretet védőszentjeként tisztelik.
 
Mindennél fontosabbnak tartjuk-e Isten szeretetét?
 
Erzsébet valószínűleg a sárospataki várban született 1207-ben. Már 4 éves korában eljegyezték Hermann türingiai tartománygróf szintén Hermann nevű elsőszülött fiával, és Wartburg várába vitték, ott nevelkedett. A grófi udvar emberei nem kedvelték. Anyja (Gertrúd) szörnyű halálának hírére a légkör még fagyosabbá vált körülötte. Jegyese, az ifjú Hermann gróf hirtelen meghalt. Ekkor Erzsébetet el akarták távolítani az udvarból, vagy haza, vagy kolostorba. Az idős Hermann őrgróf azonban másként döntött: eljegyezte másodszülött fiával, Lajossal. Hamarosan meghalt az idős Hermann gróf is. Erzsébet és vőlegénye közé sikertelenül próbáltak éket verni, Lajos már mint türingiai tartománygróf feleségül vette. 1221-ben (amikor Erzsébet még csak 14 éves volt!) fényes esküvőt tartottak (egyes kutatók szerint Pesten, a jelenlegi Belvárosi Templomban).
 
Erzsébet 20 éves volt, amikor férje (1227-ben) meghalt. Három gyermekkel maradt özvegyen. Négy év múlva (1231-ben) ő is meghalt Marburgban. Halála után négy évvel már szentté avatták.
 
Erzsébet élete Isten szeretetének kiteljesedése volt. A sokféle szeretetet az istenszeretet forrasztotta egységbe. Minden életkorában, minden élethelyzetében és minden kapcsolatában a Jézus iránti szeretet vezérelte és éltette. Isten iránti szeretetének megnyilvánulása volt a férjéhez, Lajoshoz fűződő testvéri, baráti, majd hitvesi szeretete és a szegények szeretete egyaránt. Irgalmas szeretete nem pótcselekvés és nem is lelkiismereti kényszer volt, hanem egyszerűen és természetesen Krisztus iránti odaadásból és ragaszkodásból eredt. Nem csupán gesztusszerűen jótékonykodott, hanem odaadó, áldozatos szeretettel törődött a legszerencsétlenebbekkel.
 
Rajongva szeretett férjét mély fájdalommal és keserves sírással gyászolta meg, de nem süppedt bele a gyászba, hanem egész életét továbbra is a szeretetből fakadó tettek töltötték be. Három gyermekével elhagyta Wartburg várát, Eisenachba költözött, majd 1227 tavaszán Marburgba. Maradék vagyonából menhelyet alapított a betegek és a szegények számára, ahol néhány hűséges szolgálója közreműködésével maga ápolta őket.
 
Példája egyértelművé teszi számunkra az alternatívát: hogy vagy minden körülmények között következetesen az Isten iránti szeretetet választjuk, vagy a kisebb és a nagyobb szeretetek között lavírozgatva végül is az önzést választjuk, és magunkba roskadunk.
 
Isten adjon nekünk ötletességet, hogyan tudunk szegénységünkben is segíteni a rászorulókon, és Isten szeretete töltsön be minket egészen már itt a földön is!
 
(Forrás: pestiferences.ferences.eu)
 
A freskó első képe, a kis királylány elbúcsúzik édesapjától és édesanyjától. A freskó harmadik része: Erzsébet három gyermekével elhagyja Wartburg várát –szőgyéni Nagyboldogasszony -templom (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
 
(2020.11.19.)