A költő, aki mindkét végén égette a gyertyát -143 éve született Ady Endre

Dr. Bíró Zoltán: Ady nem osztályharcos volt, gonosznak, bosszúállónak nevezte Kun Bélát.

El szokták túlozni Ady Endre költészetének elemzői a francia, a párizsi hatást is. A Párizs iránti rajongó szeretet csupán korai verseinél jelenik meg. Később alig említi meg a francia fővárost, sokkal többet beszél a magyar vidékről, a falu megnyugtató, ősi erejéről.

 
2009-ben Dr. Bíró Zoltán irodalomtörténész így nyilatkozott szerkesztőségünknek Ady Endre látásmódjáról, hatásáról és jelentőségéről.

 
Volt egy rövid időszaka a magyar irodalomnak, mikor Arany János még élt, de Reviczkyék, Komjáthyék és a novellisták is válságban, zavarban voltak. Az individuumba menekültek; ahogy Reviczky Gyula mondta: "a világ csak hangulat." Megpróbáltak a maguk lelkivilágában tiszta helyzetet teremteni,   s ez csak félig-meddig sikerült. Valóban kialakult egy olyan űr, amit Vajda János hidalt át a leghatározottabban, de az igazi nagy újítás Ady Endre fellépésével következett be. A nagy öregek - Jókai, Mikszáth - a maguk feladatát kiválóan elvégezték, de az említett űr a fiatal tehetségek munkájában érezhető volt. Az ok: az egész világban egyfajta zavar volt érezhető, s megjelentek a kiegyezés utáni élet romló tulajdonságai is. Reviczky az Apai örökségben leírja azt, hogy a dzsentri miként hasonlott meg önmagával. Gyulai Pál pedig Egy régi udvarház utolsó gazdája c. művében is erről a magyar sajátosságról ír. Szerintük a magyar élet 1867 után bicsaklott meg.
 
Akkor nem csak az volt kérdéses, hogy hová tartozunk, hanem az is: merre haladunk. Az öregekben ’48 szelleme, a köznemesség maradékában ezer év kultúrája élt, s egyszerre ez megtört. Ebbe rokkant bele az egész magyar világ. Erről ír Krúdy, Mikszáth és később Ady Endre.
Ekkor vált világossá az, milyen súlyos következményei vannak a kiegyezésnek. A válságot Ady látta a legvilágosabban, de jól érzékelte Babits, Kosztolányi is. A 20. század elején még nem értették a költők, írók a zavar okát, de néhány év múlva ez megváltozik. Addigra már sejtik, hogy milyen veszélyek várnak a magyarságra.
 
Ady megírta a Zikcene, zakcen, satöbbi c. versét, s ezt antiszemitának bélyegezték, s elég nagy bírálatot, s támadásokat kapott. Viszont egyesek ma is Adyt zsidóbérencnek titulálják, mások pedig csak anynyit mondanak: kihasználta a zsidó tőkét. Mi az igaz ebből?
 
- Érdekes Ady viszonya a zsidósággal, s az az interpretáció is, ahogy életében és halála után ezt értelmezték. Szabó Dezső erősen kihangsúlyozza: Ady nagy tehetsége felismerte, vagy érzékelte azt, hogy a zsidó szerkesztők nélkül nem tud érvényesülni, ezért elfogadta támogatásukat. Ezt az a Szabó Dezső mondja, aki nagy propagátora volt Adynak, s nem rajongott a költőért. Szerintem nem csak erről volt szó... Az akkori zsidóságnak volt szeme arra, hogy felfedezze az igazi tehetségeket. Ady mindenkivel azonnal szolidaritást érzett, akiről úgy gondolta, hogy perifériára szorították. Ezt tanúsítják korai versei. Amikor észreveszi, hogy a zsidók uralják a közgondolkodást, rögtön szembefordul velük. A Margita-ciklus több megjegyzése világosan utal erre.
 
Adyt nem lehet beskatulyázni egyetlen stílusba. A szimbolizmus inkább a korai verseire jellemző, már az Illés szekerén, a Vér és arany kötetekre is jellemzőbb - ahogy Király István irodalomtörténész fogalmaz - a megélt metafora. Ady metaforái messze túlmutatnak a szimbolizmus lehetőségein. El szokták túlozni Ady Endre költészetének elemzői a francia, a párizsi hatást is. A Párizs iránti rajongó szeretet csupán korai verseinél jelenik meg. Később alig említi meg a francia fővárost, sokkal többet beszél a magyar vidékről, a falu megnyugtató, ősi erejéről.
 
Azt olvastam, hogy egy ideig magát Kun Bélát is tanította Ady. Ez igaz?
 
Házitanítóként Kun Bélával is foglalkozott. Később minősítette is a kommün majdani vezérét, s nem volt tőle elragadtatva. Gonosznak, bosszúállónak titulálta.
 
Ady nagy lázadó volt, de ez a lázadás nála alapvetően lelkiismereti volt. Amit ő látott a maga környezetében és Magyarországon, az a lelkiismereti lázadót ébresztette fel benne. Tőle idegen volt a forradalmár klikkekhez való csatlakozás. Hangvétele viszont forradalmi volt. Lázadt a megcsontosodott magyar rendszerrel szemben, és ostorozza a hazai úriságot. Ahogy nekitámad Tisza Istvánnak, jól jelzi, hogy valamit észrevett a magyarság romlásából. Tiszát nem gyűlölte annyira, amennyire verseiből kivehető. Kellett neki egy igazán nagyformátumú úr, akiben az úriságot ostorozni tudja. Ady érzékeny volt arra is, hogy azt a magyar urat, akiben ő még értéket látott, méltányolja. Ady nem osztályharcos volt, hanem radikális lázadó a magyarság érdekében.
 
Ady nagyon korán küzd azzal: mennyire összegződik benne a keleti hagyomány, az ősök ereje. Megküzdi a maga harcát a polgárral, a polgári eszményekkel és a keresztény eszményekkel is. A hajdani, pogány, keleti fényesség az ős Kaján c. versben figyelhető meg a legjobban. Ott él benne Kelet minden hagyománya, de már a Nyugat is. Izgatja a magyarság a Kelet és Nyugat közé szorultsága, s ez figyelhető meg egyes költeményeiben is. Valószínű, hogy ez a mitológiai érzület állandóan visszakapcsolja az ősiséghez és ahhoz a szerencsétlen helyzethez, ami miatt szenved a Kárpát-medence magyarsága.
 
(Forrás: Magyar Fórum, 2009.)
 
(2020.11.22.)