A legszentebb születésnap

J. S. Bach Karácsonyi oratóriumának elején az üstdobok dübörgő hangjaiban megremeg a Föld az örömtől, boldogságtól. Harsány, szinte vad ujjongások kísérik a hírt, az örömhírt.
 
Igen, az örömhírt, az evangéliumot. A jászolban fekvő Megváltó új korszakot hozott. Új törvényt hirdetett, a szeretetet, a megbocsátó szeretet törvényét. Valljuk be, ennek teljesítésére olykor gyarlóságunk falába ütközik.
 
De karácsony estéjének ünnepi hangjai lehetőséget adnak a mindenkori megújulásra. Nem hatásos fogadalmakra van szükség, hanem arra, hogy észrevegyük a Fényt, a Világosságot. Az kell, hogy vezessen, az adja meg az irányt, ahogy megadta azt Krisztus első követőinek: a pásztoroknak és a bölcseknek.
 
A karácsonyi klasszikus zeneművek csodálatos része a Pastorale. Lágyan lüktető zene, nem kifejezetten pásztortánc, hanem az érzéseknek finom, ölelő hullámzása, a természet zenéje.
Teremtés, természet! Milyen csodálatos a magyar nyelv, hogy ezt a két fogalmat egy tőről fakasztja. A pásztorok által a természet és a Teremtés hódol az új uralkodó előtt. A „pásztor” szó így válik szentté.
 
De! Vigyáznunk kell! A krisztusi szeretet nem egyenlő az engedékenységgel, gyengeséggel. Jézus is kiűzte az illetékteleneket a szent helyről (Jézus és a kufárok). A názáreti bölcső bizakodást, erőt ad. Olyan erőt, amely megóv bennünket a pokol zsoldosaitól.
 
Veszélyek között élünk, de a betlehemi csillag mindnyájunk számára reményt, hitet ad. Ez töltsön el bennünket.
 
Áldott ünnepeket!
 
Medveczky Ádám, Kossuth-díjas karmester, a Magyar Állami Operaház örökös tagja, mesterművésze