Játék karácsonykor

Nagy László
Játék karácsonykor
 
Bárd az ég is, meg-megvillan,
 lelkeket irtana.
Hamuszürke vatelinban
 jajgat a kisbaba.
Csöpp ujjal az arany-lázas
 tornyokra rámutat.
Anyja előtt bezárták az
 urak a kapukat,
  döndödi dön
  döndödi dön.
 
Gyenge arcát üti-veri
 a havas zivatar,
ha a telet kiheveri
 mit akar, mit akar!
A kis istent mi megszánjuk
 emberek, állatok,
kályhácskája lesz a szájunk,
 szedjétek lábatok,
  döndödi dön
  döndödi dön.
 
Könnye van csak a mamának,
 az csorog tej helyett.
Soványkodó babájának
 tejecskét fejjetek.
Hallgassuk, a csuda üveg
 harmatot hogy csobog,
szívet nyomni kell a süveg,
 megszakad, úgy dobog,
  döndödi dön
  döndödi dön.
 
Vércsöpp fut a jeges égre,
 bíbor-gyöngy, mit jelenet?
Ül Heródes gyihos ménre,
 gyilkolni védtelent.
Fodros nyerge vastag tajték,
 kígyó a kengyele,
beledöbben a sok hajlék,
 ádáz had jár vele,
  döndödi dön
  döndödi dön.
 
Megmenekül, úgy remélem
 a fiú, a fiú,
kívánjuk, hogy sose féljen,
 ne legyen szomorú.
Vigadjunk, hogy enni tud a
 rongyosok új fia, –
kerekedjék, mint a duda,
 orcája dundira,
  döndödi dön
  döndödi dön.

(1956.)