Árpádsávos Zászló
„Nincs más testvérem, csak magyar.
Ha virrasztok, miatta állok poszton,
csak tőle kérek kenyeret s csak ő,
kivel a kenyeret megosztom”
(Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus)
Székely Zászló
MAGYAR SZEMMEL
A MAGYAR ÚTON
A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány
1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.info
Kérjük, hogy éves adójuk 1%-át ajánlják fel A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítványnak-oldalunkért
1%"/
Kedvezményezett alapítvány neve: A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány

adószáma: 18670275–1–13







Tönkretételünk hullámai

Csütörtökönként Csurka Istvánra emlékezünk saját írásaival, beszédeivel

A szokásos év végi összefoglalóra készülve egyszer csak elém meredt, hogy a 2011-es esztendő nem tárgyalható és nem elemezhető évkrónikaként, hanem csak trianoni sorsfordulóként. A magyarság tönkretételének s végül az ország súlyos megcsonkításának terve, szándéka, a külső és belső ellenerők összeműködése már 1917-ben, Amerika hadba lépésének és a bolsevikok uralomra jutásának idején elkezdődött és folytatódott a békeszerződés kényszerű aláírása után a megmaradt országban rendet teremteni törekvő Horthy rendszer ellehetetlenítésének politikájával.
 
A hasonlóság kísérteties. Kik kínálták fel önként szétosztásra, egy soha senki által komolyan nem gondolt elv – a népek önrendelkezési joga, Wilson-i elv – nevében Magyarországot? Károlyi Mihályék. És kik alkották Károlyi közvetlen környezetét? Hatvani Deutsch Lajos, Jászi Oszkár, Linder Béla és más hasonlók.
 
2010-ben Magyarországon a fennálló szabályok és törvények betartásával kétharmados többséget szerzett egy pártszövetség, amely élve ezzel a felhatalmazással elkezdte a rendcsinálást, új alkotmányt írt, nemzeti együttműködést hirdetett meg, a nemzetközi porondon is követésre találó intézkedéseket vezetett be és csökkentette az államadósságot. Ezt a kormányt működése első hónapjaiban már támadták természetesen, de az ősi taktika szerint egyelőre csak halványan, altató jelleggel. Mostanra azonban, tekintettel arra, hogy az új alkotmány 2012. január elsején életbe lép és az addig meghozandó sarkalatos törvények, mint a Nemzeti Bankról szóló később is csak kétharmados többséggel, alkotmánymódosítással volna megváltozatható, az egész világot behálózó, szervezett támadás indult meg a kétharmados többséggel rendelkező kormány és annak miniszterelnöke ellen, mint 1918-ban előbb gróf Tisza István személye és rendszere ellen. A Tisza István ellen már a háború alatt is kibontakozó heves támadás aztán folytatódott az uralmat átvevő Teleki Pál- Bethlen István és Horthy Miklós képviselte rend ellen – a magyar függetlenség ellen. Most mindez Orbán Viktorra és kétharmados országgyűlési többségére irányul.
 
Ezt a nemzetközi és egyszersmind belsőleg szervezett megdöntési szándékot nehéz nem hazaárulásnak minősíteni.
 
Most a kétharmados hatalom és a kormány fennmaradása jelenti a magyar függetlenséget, különben ránk borul a magyarság megsemmisítésének második hulláma, a végleges Trianon. Nincs mit tenni, be kell látni, és tényként kell elfogadni, hogy ma ez a sokféle tartású emberből, polgárból, keresztényből, hívőből és neveltetése révén pogányból, kis közösségek, körök családi összejöveteleiből, de ugyanakkor széles fronton bevethető, időt, munkát, talpalást, meggyőzést vállaló értelmiségiekből, kispolgárokból, plebejusokból és sok fiatalból és fiatalos szellemű középkorúból és idősből álló had képezi a magyar megmaradás fundamentumát. Ennek élén áll Orbán Viktor, a miniszterelnök, aki önálló történelmi képződmény, mondhatni sűrítmény, idegen szóval entitás. A reá zúduló gyűlölet a Károlyi bugyor részéről már ravaszabb és célratörőbb, és sokkal szélesebb nemzetközi hátterű, mint ami gróf Tisza Istvánra irányult volt annakidején. Orbánt azonban egyelőre nem szíven lőni szándékozzák, miként tette azt annakidején Pogány/-Schwartz József a Népszava tehetségtelen újságírója, a későbbi hadügyi népbiztos és két társa, hanem kétharmados többségével és az egész keresztény magyarsággal együtt akarják ledarálni. Az Orbán ellenes front Brüsszeltől Berlinig, az IMF-től az EU bizottságig húzódik, miként ezt a legutóbbi napok piszkos trükknek is felfogható eseményei is igazolják. Emlékezzünk: leült előzetes tárgyalásra a kinevezett IMF tárgyalóval, egy EU biztossal is megerősített küldöttség és a villásreggeli első falatai után felállt, mondván, hogy az elfogadás alatt álló sarkalatos törvény az MNB-ről sérti annak függetlenségét. Ezt üzeni a központi EU bank is. Ez egy olyan piszkos trükk a nemzetközi politikában, amelyet csak egy mélyen gyűlölt rendszer, kormány ellen vetnek be.
 
A magyarság megsemmisítésének első hulláma, a trianoni hullám kétarcú volt és ennélfogva félrevezető. Első renden a győztes államok, s elsősorban a franciák merevségének és korlátozottságának, a saját Németországgal szembeni hátországuk megszervezési szándékának tüntették föl, kihagyva belőle azoknak a pénzügy köröknek a számításait, amelyek mesésen meggazdagodtak a világháborúban és egy új világégésből származó aratásra készültek és alkották meg csupa feszültségből álló békerendszert. Ez a bankártörekvés Benes Eduárd elvakult német- és magyargyűlöletével is takaródzott. Tény azonban, hogy az első világháborún Amerika bankárai, nagybankjai mesésen meggazdagodtak. Elemi érdekük volt olyan békerendszert létrehozni, amelyik magában rejti egy következő meggazdagodás lehetőségét. Ehhez szükség volt mindenekelőtt Németország megalázására a német revansvágy felkeltésére, valamint Nagy Magyarország feldarabolására és ezzel egy Közép Európai egymásra fenekedés megteremtésére. Ha Nagy Magyarország egyben marad, olyan gazdasági és politikai erő jön létre a háború után felgyorsuló technológiai fejlődés következtében, amely önállóságával, gyors szaporodásával ellenállhat az új háború és az új meggazdagodás tervének. Ezért kellett Magyarországot csonkolni. Nem volt szabad egyben hagyni.
 
De mielőtt erre sor került volna Károlyi Mihály országgyűlési képviselő 1917-ben egy vita során Tisza szemébe vágta: „mi már az antanttal vagyunk”. Vagyis az ellenséggel. Ezért semmilyen megtorlás nem érte, holott hazaárulásért fel lehetett volna akasztani. 1917-ben a háború még nem dőlt el. A német csapatok francia földön álltak, a Marne vonalán és váltakozó sikerű állóháborút vívtak a francia és angol hadsereggel. Az egyik francia előretörés hős tábornoka éppen Frencis D Esperey volt. Tisza szó nélkül ugyan nem hagyta, de eltűrte Károlyi kijelentését, és azt sem elemezte, mit jelent a szavaiban a többesszám első személy. Kik vannak Károlyi mögött? Vajon csak ellenzéki pártja, vagy talán az a kör, amelyikkel megjelent Belgrádban. Tisza, mint liberális nagyúr hibázott. Károlyit és körét nem tekintette méltó ellenfélnek és nem csapott le rájuk. Észre kellett volna vennie, hogy háttérerő van a hazaáruló kijelentés mögött. A magyarság százezrei véreznek a frontokon, hullanak, csonkolódnak a repeszgránátoktól, nem haboznak életüket áldozni a háborúban, amelynek értelmét talán már legbelül vitatják, vagy legalábbis már felötlöttek bennük az első kétségek. De első a kötelesség. Az ellenséggel, zárótűzzel, szurony- rohamban, szemtől szembeni harcban kell leszámolni. Ölni kell és halni, ha úgy rendeli az Isten. És akkor feláll az országgyűlésben egy farkastorkú kretén, kártyás, Jászi Oszkárokkal és Hatvany Lajos bárókkal körülvett gróf és kijelenti, hogy ő már az ellenség győzelmét várja. Tiszának azonnal eljárást kellett volna indítania Károlyi ellen, a hátországát pedig a legkeményebb eszközökkel fel kellett volna számolnia. Szétverni a háttér intézményeiket, Gallilei Körüket, megszüntetni lapjaikat és megsemmisíteni valamennyit, mint az ellenség beférkőzött ötödik hadoszlopát. Háború volt s az ellenség nyilvánvaló beférkőzésére másféle válasz eleve nem is lett volna adható. Tisza azonban még annyira bizonyos volt a becsületes eszközökkel és vitézséggel kivívható győzelemben, hogy nem lépte meg ezt. Valójában eszébe sem jutott. Nem fért bele a liberalizmusába.
 
Ettől a hazaáruló kijelentéstől számítható a nagy törés. Felsorakozik és hadoszloppá rendeződik az a belső társulat, vagy azoknak a belső társulatoknak a sora, amelyek a nemzet erőfeszítéseivel szemben mindenkor az ellenség oldalán állnak. Képletesen ekkor alakul a Károlyi bugyor.
 
1925-ig, amíg Bécs eltartja őket a Bécsi Magyar Újság körül, amelyet Jászi szerkeszt, szerveződik meg a polgári radikális és a kommunista ellenállás a Horthy rendszerrel szemben. Ezt Mályusz Elemér kitűnő könyve nyomán már mi is lefestettük. Jászi sorra házalta az utódállamokat, románokat, szerbeket, cseheket, nem kerülve el Benest sem és egységes fellépésre, akár katonai intervencióra kívánta rábeszélni őket Horthy ellen. Az üzlet csak azért nem jött össze, mert a nagy antant nem engedte. Bár nem szerette Horthyt, keresztbe is tett neki, ha úgy adódott, de megfelelt neki, mert stabilizált. De Jásziéknak 1925-ig minden eszköz jó volt, amivel rossz hírét tudták költeni egykori hazájuknak és vezetőjének Horthy kormányzónak. Elterjesztették például a Héjjas Iván, Prónai Mihály és Francia Kiss Mihály vérengzéseiről szóló mesét, amely 80 elkapott és bizonyítottan gyilkos vörös kivégzésével járt együtt, mígnem a román megszállásnak 5000 áldozta volt, és az ország kirablása, Szamuelly különvonatos vérengzéseinek, minden vizsgálat nélküli akasztásainak pedig több mint kétszáz. Francia Kiss Mihályt pedig, aki a legkiválóbb katona volt a háborúban 1947- ben akasztották fel, lényegében véve ártatlanul. Bosszúból. Amikor bekövetkezett az, amire számítottak és az ellenség megnyerte nekik a második világháborút, s Sztalin csapatai elözönlötték az országot, megbecstelenítve és megfertőzve a magyar nők százezreit, ők azonnal a bosszúra gondoltak. Debrecenben a szovjetek által engedélyezett ideiglenes kormány székhelyén már 1944-ben meglincseltek és felakasztottak két keretlegényt, minden tárgyalás nélkül. Erdei Ferenc nem veszi be a Parasztpártba Püski Sándort, mert a háború alatti működését jobboldalinak ítéli. Évekig Püski tartotta el, a tartozás megfizetéséről hallani sem akar.
 
De hát nem tekintettek-e a Károlyi bugyor Párizsban és New Yorkban és itthon élő hangadói és tagjai már a harmincas években is a hangsúlyozottan antibolsevista Horthy rendszer jövendő háborús ellenfelére, a szovjet rendszerre azzal a várakozással, hogy ez majd elpusztítja a nemzet törvényesen fennálló rendjét? Miközben a Horthy vezetés a német –olasz tengelytől határkiigazításokat nyert és a nemzet óriási lelkesedése közben Horthy fehérlován bevonult Kassára és Kolozsvárra, nem ágált-e a Károlyi bugyor Népfrontja, Békepártja, rejtett és nem is rejtett kommunistáival és Cafésaival a magyar siker ellen? Aztán még erősebben a háború ellen, amely már azért is folyt, hogy a nemzet megtarthassa visszakapott jogos tulajdonát?
 
A helyzet kísértetiesen hasonlít a maira. Működik, kiabál, szervezkedik Soros fővezér körül egy Berlinbe, Párizsba, New Yorkba és Washingtonba szétosztott társaság, akik minden igénybe vett nemzetközi támogatással meg akarják buktatni a kétharmados kormányt, le akarják váltatni Orbán Viktort.
 
Mit akarnak? Vissza akarják állítani azt a többszörösen megbukott idegen rendszert, amely a képtelen adósságot felhalmozta, amely mindent kiárusított és amelyben csak a Károlyi bugyorból élők, a felső tízezer élt gondtalan életet, építette lakóparkjait, szerezte meg –majdnem – sukorói ingatlanjait. A magyar nép számára a lehető legrosszabbat, a visszaállíthatatlant akarják visszaállítani, de ehhez olyan látványos segítséget kapnak, mint az IMF és EU delegáció szájukat meg se törlő távozása.
 
A történelem azt mutatja, hogy ilyen időkben sem a meghátrálás, sem a túlzott kompromisszum hajlékonyság nem célravezető, hanem igenis csak a kemény kiállás, a szembenézés. Magyarország nem tud és nem is akar háborút indítani senki ellen és éppen annak a Trianonban a történelem színpadán először megjelent bankár haszonlesésnek köszönheti mostani kiszolgáltatását, amelyik az első világháború roppant profitja után a második roppant profit alapját vettette meg többek közt a mi csonkolásunkkal. Barosso itt ne fenyegessen, se nyomatékosan sem sehogy. Ha világháborút akar és abból gyors bankárprofitot, támadja meg Iránt. De lám, nem meri megtámadni Iránt. Még azok sem merik ezt megtenni, akik neki diktálnak. Ebből következik magányos harcálláspontunkról küldött első tanácsunk: erős, magyar érdekű jegybanktörvény, aztán a többit majd meglátjuk. Ellenállás már most, de az ellenállásban az egész kétharmados népnek részt kell vennie.
 
Záró megjegyzések.
Az első a távlat kérdése. Egy efféle elemzéshez távlat volna szükséges Ma azonban távlatra várni reménytelen dolog. Az események maguktól is összetorlódnak, azonkívül szándékosan össze is torlasztják őket, azok, akiknek ez lehetőségükben áll. A távlatot a globalizmus eltörölte. Tíz év múlva, húsz év múlva ezeket a ma megélt történéseket, kis életünk tényeit a meghamisított történelem – ha csak le nem rázzuk a történelemhamisítók uralmát – zűrzavaros üledéke takarja, vagy esetleg egy elfogadott törvény tiltja meg a róla való nyílt beszédet. A „2011-es év elemzésének, vagy tagadásának” tilalmi törvénye. Ma távlathoz, a szemlélődéshez engedély kell, mert a világ urai, mondjuk a torlasztók, beültetik a népeket a káprázatok klipp-mozijába és nem is engedik kijönni, mert az utcán esetleg ellátna a Keleti Pályaudvarig és az már távlat. Veszélyesen emberi dolog.
 
 Ezért nem vártam a távlatra, megpróbáltam a lehetetlent. Nem vagyok kétségbe esve. Bízom népem életerejében és az „Erős várunk nékünk az Isten” kezdetű forradalmi indulót dúdolom magamban. Ellenségeinknek pedig azt üzenem minden indulat nélkül: ne akarják meglátni azt a felháborodást, ne akarják megtapasztalni azokat az indulatokat, amelyek esetleges térdre kényszerítésünk után, az igazságtalanság uralmának bevezetése után kirobbannak magyar, keresztény, keresztyén testvéreimből.
 
Remélem pontosan értik, amit Esze Tamás talpasainak szájával és vezénylő fejedelmünk II. Rákóczi Ferenc bölcs mérsékletével üzenek.  Ne tépkedjék sebeinket, mert ők pusztulnak bele. Mást nem mondhatok.
 
Solymár, 2011. december 20.
 
(Forrás: Magyar Fórum)