Szilveszter napja, az újesztendő vigíliája

Az e napi szokások és hiedelmek célja elsősorban az volt, hogy biztosítsák az új évre az egészséget, a szerencsét, a bőséget és az állatállomány szaporodását.

A Palócföld több falujában még a múlt század negyvenes éveiben is előfordult, hogy Szilveszter napján – melyet kiskarácsony böjtjének is mondtak – egész nap böjtöltek, akárcsak december 24-én. (Manga J., 1979. 212. l.)
 
December harmincegyedike, a polgári év utolsó napja egyben az újesztendő vigíliája, Szent Szilveszter pápa /314–335/ ünnepe. Az egyházfő Nagy Konstantin barátja s a katakombákból a világosságra került kereszténység jeles képviselője volt.
 
Az e napi szokások és hiedelmek célja elsősorban az volt, hogy biztosítsák az új évre az egészséget, a szerencsét, a bőséget és az állatállomány szaporodását. Fontos szerepe volt ilyenkor a zajkeltésnek, amit neveztek kongózásnak, csergetésnek, pergőzésnek, nyájfordításnak is. A hajdúdorogi pásztorok például kongatással kergették el az óesztendőt s ehhez tartozott a gulyafordítás is. Ennek lényege az volt, hogy az állatokat felkeltsék, másik oldalukra fordítsák őket, mintegy ezzel biztosítva egészségüket és szaporodásukat. (Tátrai Zs. – Karácsony Molnár E., 1997. 250. l.)
 
A zajcsapás gonoszűzés is volt egyben, melyet az erdélyi falvakban is gyakoroltak. Kalotaszeg környékén például tüzes kerget eregettek le a hegyről, miközben ezt kiáltották: „Boldog újévet!” (Vasas S. – Salamon A., 1896. 120–121. l.)
 
Tudunk a szilveszteri szerelmi és egyéb jóslásokról is. Egyes helyeken a lányok ilyenkor is főztek gombócot, öntöttek ólmot, hogy így tudakilják meg jövendőbelijük nevét, foglalkozását. Somogy egyes településein tollaspogácsát sütöttek. Minden családtag elhelyezett egy-egy libatollat a pogácsa tetején, s akié előbb megpörkölődött, az halt meg előbb. (Király L., 1995. 127. l.) Palócföldön Szilveszter estéjén a lányok hét fazekat leborítottak: alájuk fésűt, sót, kenyeret, gyűrűt, és olvasót tettek. Ezekből jósoltak férjükre: a bicska veszekedős embert, a fésű sok gondot, a kenyér békességet, a só egészséget, a gyűrű igaz szívű szeretőt, az olvasó pártában maradást jelentett. (Manga J., 1979. 212. l.)
 
Bernecebarátiban a lányok éjfélkor égő gyertyával a kezükben belenéztek a tükörbe, hogy meglássák szeretőjük képmását. Ugyanitt egy sokágú csillagot is csináltak, s minden ágára egy-egy legény nevét írták. A csillagot este fejük alá tették, éjfélkor pedig leszakították egy ágát, de csak reggel nézték meg, melyik legény neve volt rajta. A jóslás szerint ugyanis az lett a férjük. (EA 14 775. 9–10. l.)
 
A szilveszteri maszkos játékokról, melyek főleg Moldvában voltak szokásban Tátrai Zsuzsanna és Karácsony Molnár Erika könyvében olvashatunk /1997., 257–258. l./, de részletesen foglalkozik a maszkos szokásokkal Ujváry Zoltán is kiváló monográfiájában /1997./.
 
Elterjedt óév estéjén, illetve újév hajnalán a gyermekek verses-énekes köszöntése is. Az Újesztendő vígságszerző kezdetű köszöntőt például nemcsak Vas megyében, de az ország más tájain is ismerték. A perőcsényit például nemrég jegyeztem le /lásd a 26. számú kottamellékletet/.
 
A Hont megyei református lakosságú faluban „katlankodni” jártak a gyerekek az ablakok alá. Igaz, nem karácsony böjtjén, hanem Szilveszterkor. Ennek lényege azonban azonos célú, mint a katolikus falvakban tapasztalt karácsonyi kántálásoknak, hiszen az újesztendőt nevezték kiskarácsonynak is. Az újesztendőt ugyanis az egész középkoron át karácsony napjától, december 25-től számították. A január elsejei évkezdetet a XIII. Gergely pápa által 1582-ben megreformált naptár tette általánossá. Így aztán a születést, a jókívánságokat kifejező kántálók is egyaránt kapcsolódtak a szóban forgó két naphoz.
 
A perőcsényi „katlankozók” tehát hasonlóan jártak az ablakok alá Szilveszterkor, mint a katolikus falvakban karácsony böjtjén, s ezt énekelték:
 
„Új esztendő, vígságszerző,
Most kezd újulni.
Újulása víg örömet
Most kezd hirdetni.
Hirdeti már a Messiás
Az új esztendőt.
Mikor kicsiny vótam,
Kemencébe bújtam,
Úgy ittam a füstöt,
Mint a tokaji bort.
Nem köll nékem málé,
Legyen a gazdájé.
Pogácsa köll nekem,
Kettő, akár izenkettő.
Ó, mily boldog éjszaka és óra,
Melyben született a kis Jézuska,
Betlehem városába, rongyos istállóba,
Nincs neki dunnája, szamár, ökör melegítő párnája.
Mikor kicsiny vótam, juhok után jártam,
Egy piros almát találtam,
Azt is a Jézuskának adtam.
Fújjad, fújjad furulyámat!”
(Saját gyűjtés, 2002)
 
Hasonló dalt közöl a Néprajzi Lexikon Somogy megyéből. A perőcsényi köszöntésnek is a szó varázserejébe vetett hit az alapja. A szövegben továbbá jelen van a tréfás adománykérés s az Ipoly mente más helyein gyűjthető kántálók egy-egy párhuzama, sőt a betlehemezést idéző motívumok is.
 
A Hont megyei szlovák fiúk is jártak Szilveszter este énekelni. Az egyházi ének előadása után a „gyerekbíró” bement a házba, s előadta jókívánságait. /Horváthová, E., 1986. 106. l.)
 
Szilveszter napjához a Középső-Ipoly mente magyar katolikus falvaiban nem fűződtek különösebb népszokások. A katolikus hívők délig elvégezték a legszükségesebb ház körüli munkát, délután aztán elmentek a „háladásra”. Az év utolsó szertartásán a pap számba vette az emberélet fordulóinak legfontosabb eseményeit: ismertette, hogy az óesztendő folyamán hányan kötöttek házasságot, mennyi volt az újszülöttek és a halottak száma.
 
A hálaadással végződő egyházi szertartás után a rokonok és az ismerősök valamelyik családnál összejöttek, s közösen várták az újévet. Az év utolsó óráit szórakozással, beszélgetéssel töltötték.
 
Szilveszterkor a gyermekeknek sem kellett olyan korán ágyba bújniuk. Ha mégis elaludtak, éjfélkor a szülők felkeltették a nagyobb gyerekeket, megcsókolták őket, és boldog új évet kívántak egymásnak. A felnőttek sorra felkeresték a legközelebbi szomszédokat meg a rokonokat, hogy már az újesztendő első órájában köszöntsék egymást. Éjfélkor több helyen zajos csattogásra, pattogtatásra is sor került. Szilveszteri mulatságot régen nemigen rendeztek, ez csak újabb keletű szokás.
 
Csáky Károly, Felvidék.ma
(2020.12.31.)