Magyar ügy

Hosszabb távon és nagyobb távlatból nézve majd’ mindenben neki van és volt igaza. Csak persze politizáló életünk mindennapjai a taktika és nem a stratégia jegyében zajlanak. Te jó ég, mi lett volna, ha a miniszterelnök megfogadja idétlen megjegyzésemet a konfliktusuk feloldására: „Nevezd ki Pistát belügyminiszternek vagy tévéelnöknek, hadd foglalja el magát, addig se ír kiáltványokat”? Akkor is igaza volt, azaz győzött, amikor 1988. június 16-án – mivel a Hősök teréről elhajtották a rendőrök – baktat koszorújával elfele az Andrássy úton, és akkor is, amikor egy évre rá kis bogárhátú autójában szorongunk pár nappal 1989. június 16. előtt, és megyünk Kelenföldre egy kultúrházba Hitel-estet tartani – amely lapnál, mit tesz Isten, én voltam a magasabb rangú munkatárs… – és korholom őt, a sofőrt, hogy mit kell kötözködni a Hegedüsékkel meg a Mécs Imréékkel, nyilvánosan megbontani a „nemzeti egységet”, Nagy Imréék temetését úgysem tudják kisajátítani. Hát persze hogy tudták, hát persze hogy szétlopták már a „nemzeti egységet”, balszerencséjükre, és ez még húsz év után is kamatozó nemzeti valuta lesz, jött, akire nem számítottak, egy borotválatlan és hadaró beszédű fiatalember, és „elvitte előlük a show-t”, hogy megtartsa azoknak, akiket illet.
 
Szerettem, tiszteltem? Egyik se igazán jó szó ide. Bírtam. Örültem, ha megláttam. Bírtam a darabjait, élveztem a társaságát. Morogtam rá, de nem restelltem beismerni, hogy megint és megint és újfent igaza van, lett, bejött, amit előre jelzett. Azt mondják most, hogy meghalt: egész élete merő szerepválság volt. Politikus, író, publicista? Soha egységesebb életmű, mert rend volt benne, a lelkében. Ezért lehetett támadhatatlan, noha mindig és minden irányból lőttek rá egész életében. Vagy visszalőttek. Oly mindegy. Írásai a Magyar Fórumban az új Magyarország történetének leghitelesebb krónikás darabjai. Azon tűnődöm most, halála hírét véve, hogy nem ő, ez a nagy magyar író volt-e az ezredforduló legokosabb embere a magyar politikai életben?
 
Csurka István előtt a Négy-öt magyar összehajol című emlékkönyvben megjelent Alexa Károly-írással tisztelgünk.