Csák Máté önálló szlovák királyságot akart – állítják a szlovák történészek

Csák Máté trencséni tartományúr halálának 700. évfordulója alkalmából akadtak szlovák portálok, amelyek felelevenítették azt a 19. századi, cseh és szlovák „nemzetébresztők” képzeletében megszületett, és persze minden alapot nélkülöző elméletet, hogy ez a nagyravágyó oligarcha, aki hatalma csúcsán szinte az egész Felvidéket uralta tulajdonképpen az első önálló szlovák állam létrehozásán ügyködött.
 
Pór Antal, aki az elsők között írta meg és 1888-ban adta ki a hadfi életrajzát, felvázolta a Csák nemzetség színrelépésének fontosabb eseményeit, és a családfájukat egészen a honfoglalás koráig vezette vissza. A részletektől most megkímélném az olvasókat, de az ősök és a felmenők között szép számmal akadtak vitéz katonák, akik a király szolgálatában jelentős haditetteket vittek végbe, ezért különböző birtokokat kaptak jutalmul, mások az egyház püspökei voltak és ennek köszönhetően (is) szereztek befolyást az udvarnál. Az 1241-es tatárjárást követő kemény évtizedekben, amikor a központi hatalom elsősorban az ország talpra állításával volt elfoglalva, több oligarcha is lehetőséget látott hatalma és javadalmai gyarapítására. Egyikük sem kívánta megszerezni a királyi koronát, hiszen ezzel kihívta volna maga ellen a többiek haragját, de abban valamennyien érdekeltek voltak, hogy a mindenkori uralkodó elismerje és meg is jutalmazza érdemeiket.
 
A Csák nemzetség legkiemelkedőbb képviselője, a trencséni Csák Máté valamikor 1260 táján született. Ekkor még IV. Béla volt a király, de állandó harcban állt fiával, aki később V. István néven lépett a trónra. Csák Máté életének első fele arra az időszakra esett, amikor Magyarországon a királyi hatalom meggyengült, és az uralkodó kénytelen volt az egyre ambiciózusabb nagyurakat birtokadományokkal, tisztségekkel, pénzzel lekenyerezni, de sok esetben ezzel tovább gyengítette a saját helyzetét.
 
Csák Máté nagyon jól mozgott ebben a közegben, bármikor készen állt elárulni a „jótevőjét” és persze fittyet hányt arra is, ha hivatalosan megfosztották például a nádori címétől, mert akkora magánhadserege volt, amely bármikor szembeszállt a királyi csapatokkal és az általa önkényesen elfoglalt várak és területek népe vagy önként, vagy kényszerűségből behódolt neki.
 
Ott volt már az utolsó Árpád-házi király, III. András környezetében, majd segítette a cseh Vencel trónra kerülését, ennek fejében kapta meg a trencséni várat és a birtokokat, de közben Károly Róbert trónigénye sem zavarta, mert bár olvasni nem tudott, azért volt annyira okos, hogy ne kötelezze el magát végleg egyikük mellett sem. Még az egy évig magyar királyként páváskodó osztrák Ottót is támogatta, hogy végül hűségesküt tegyen az 1310-ben harmadszor is megkoronázott Anjou mellett.
 
Ám ez egyáltalán nem jelentette azt, hogy támasza is maradt királyának. Mit sem törődve a figyelmeztetésekkel, a tisztségeitől történt megfosztásával, sőt még az egyház kiátkozásával sem, egyre-másra foglalta el mások birtokait, várait, sőt az egyház vagyonát, és magát a királyt is arra kényszerítette, hogy Temesváron rendezze be udvarát, távol az egymással is örökösen viaskodó oligarcháktól. Csák Máténak a Németújvári család volt az egyik nagy riválisa, de voltak más nemzetségek is, akik nem nagy örömmel látták a trencséni tartományúr hatalmának növekedését.
 
Életében egy olyan vesztett csata jelentett fordulatot, amelyben nem is vett részt.
Az egész azzal kezdődött, hogy a kassai polgárok, kiváltságaik védelmében 1311-ben megölték Aba Amadé nádort, aki a keleti végek kiskirályának érezte magát, sőt Károly Róbert hívének számított. Amadé fiai igyekeztek megtorolni a kassaiakon a gyilkosságot, a király azonban a város mellé állt, ezért az Amadék Csák Mátétól kértek segítséget. Az oligarcha vagy 2000 zsoldosát és familiárisát küldte Kassa közelébe, de a király seregei is odaértek és 1312. június 15-én Rozgonynál egy döntő összecsapásra került sor, amelyben végül a király gyalogosai legyűrték az Amadék nehézlovasságát. Ezzel Károly Róbert hatalma egyre jobban megszilárdult, sikerült Csák Máté több várát is elfoglalnia, de végleg nem tudta legyőzni őt. Csak akkor foghatott bele valódi országépítő munkájába, amikor Csák Máté 1321. március 18-án elhunyt.
 
Csák Máté életét és ténykedését röviden úgy jellemezhetnénk, hogy egy könyörtelen rablólovag volt, aki egy percig sem gondolt országépítésre, kizárólag a hatalmát akarta növelni és ahová betette a lábát, ott többnyire nem teremtett értéket, csak elrabolta mások munkájának a gyümölcsét. Ha a szlovák történetírók ebben vélték felismerni az első önálló szlovák államalakulat „modus vivendi”-jét, akkor nyilván víziójukban már felsejlett a Magyar Királyság 1918-ban bekövetkezett felbomlása és a területrablás Csák Máté-i példája.
 
Forrás: ma7.sk
(2021.03.19.)