Jézus feltámadása óta a sír nem a végállomás

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta.
Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
(Jn 20,1-9)
 
Húsvét reggele, mint annyi gyászoló esetében, a sír meglátogatásával kezdődik. Tegnapelőtt halt meg Jézus. Halála megviselte szeretteit. Miért tudnak emberek oly elvetemültek lenni, hogy egy másik embert, egy ártatlant ilyen elképzelhetetlenül kegyetlen módon gyilkoljanak meg? Az asszonyoknak, akik hűségesen követték Jézust, tehetetlenül nézték, amikor a halál véget vetett az ártatlan szenvedésének. Ott voltak és közreműködtek temetésében, amikor élettelen testét elhelyezték egy közeli sírba mindjárt a halál bekövetkezte után.
 
Úgy feszítették keresztre és gyilkolták meg, mint egy gonosztevőt. Most úgy őrzik holttestét a katonák, mint egy foglyot. A gyilkosok még a halálon túl is rettegnek tőle. Egy nagy és nehéz kővel zárják le a sírját. Mintha nem volna nekik elég, hogy Jézus valóban halott és egy lezárt sírban fekszik. Őrökkel kell biztosítani, hogy a halott a sírban maradjon. Nyilván emlékeztek rá Jézus ellenfelei, hogy sokszor elmondta, három nap múlva fel fog támadni. Érthető a felelősök félelme. Így vagy úgy, az alapján, amit Jézussal kapcsolatban tudtak, maguk sem voltak biztosak abban, hogy mint halott nem okoz-e nekik még meglepetést. Ezért vannak az őrök a sírjánál.
 
Vasárnap, a hét első napján, kora reggel asszonyok jönnek a sírhoz. Így van ez ma is: A fájdalom vezeti a gyászolókat, hogy a szeretett ember sírjához menjenek.
Mit keresünk mi, amikor sírokat látogatunk? Enyhíti a fájdalmat, ha közelünkben tudjuk a megholtat. Vigaszt nyújt, ha legalább valamink van, amihez ragaszkodhatunk. Ebben segít a sír.
 
Az evangélium szerint, ami történik, egészen megváltoztatja a sírhoz menő asszonyok életét. Ahelyett, hogy csendesen sírnának, egy páratlan esemény tanúi lesznek. Az őrök a félelemtől kővé meredve halálra váltak, amikor elhengerült a kő, rohantak a városba jelenteni az eseményt. Egy fényes alak egy üres sírt mutatott az asszonyoknak: "Ti Jézust keresitek, a Megfeszítettet. Nincs itt! Feltámadt!" És amikor félelmükben és rémületükben ők is elfutottak, magával Jézussal találkoznak. És most itt a bizonyosság számukra: Ő él!
 
Ami ezen a reggelen Jeruzsálemben történt, vélhetően időszámításunk szerint 30 körül, az emberiség történetének fordulópontja. Talán túlzottnak hangzik, de még sem. A természetben minden a keletkezés és pusztulás, a születés és halál törvényének, van alávetve. Minden, ami egyszer elkezdődik, véget is kell egyszer érnie. A végén mindig ott van a halál. Brutálisan szembesül a mai ember ezzel az igazsággal. Az is, aki el van eltelve hatalmával és tudományával, aki hatalmas önbizalommal csak a mának és az e világ örömeinek él. Valamennyien megkaptuk a leckét. A világjárvány kézzelfogható leckét ad arról, hogy bizonyos szinten kicsúszik a dolgok irányítása az ember kezéből. Mindenki megtapasztalja, hogy egy-egy hozzátartozója, barátja, ismerőse, egy-egy egy általa elismert, kiváló ember, esetleg közéleti személy távozott a járvány miatt az élők sorából. Tehetetlennek érezzük magunkat. Csak a hit ad fogódzót ebben a kétségbeejtő helyzetben.
 
Mert Jézus Krisztus feltámadásával ma a halálnak hatalma megtört. Az üres sír Jeruzsálemben ennek a jele.
Ez egyszer a halál nem az élet végét jelenti. Mától a halál egy élet kezdete, olyan életé, amely többé nem hal meg. Húsvét óta a sír többé nem a végállomás. A kő nem csak Jézus sírjáról hengerült el. Mindannyiunknak szól, hogy nekünk is életünk lesz a halál után. A mai napon első ízben volt megtapasztalható és továbbadható ez az örömhír.
 
Járványos időnk tanulságait megismerve, megértve, rátalálhatunk a hitben Jézus Krisztus feltámadásának fönséges igazságára. A Feltámadott jelöli ki az utat, hogy miként, éppen a feltámadás fényében szervezzük meg földi életünket. És akkor igazi, és az ember számára - a vírusok ellenére is - élhető, jó világ részesei lehetünk.
 
P. Reisz Pál OFM, a sümegi ferences kolostor házfőnöke
(2021. Húsvét)