A feltámadás esélye

Szíves figyelmükbe ajánljuk a RETÖRKI megújult, nevet változtató folyóiratának 2021. évi első számát. Az idei tavaszi szám tematikáját a magyarországi egyházak 20. századi sorsfordulói adják.

A következő linken érheti el "A feltámadás esélye" címet viselő Rendszerváltó Szemlét. 
 
S hogy miért is volt szükség a változtatásra?
 
Erre a kérdésre Nagymihály Zoltán főszerkesztő és Házi Balázs felelős szerkesztő adja meg a választ.
 
„Megújulva megőrizni – őszintén reméljük, hogy e szándékunkat, végigolvasva idei első számunkat, a kedves Olvasó is megérti. Intézetünk szervezeti megújulásával párhuzamosan változik a folyóirat is, amely Rendszerváltó Archívum helyett a szélesebb kitekintésre is módot adó Rendszerváltó Szemle címmel jelenik meg eztán, szándékaink szerint egyre emelkedő színvonalon, jobb képi világgal, több lehetőséggel, de a régi szellemiséggel.
A megújulás – vagy így, húsvéthoz közeledve talán lehetünk ennyire patetikusak: feltámadás – esélye harminc esztendeje, a magyar egyházak számára nemcsak lehetőségként, de az ateista diktatúra bukásával parancsoló szükségességként is kínálkozott. Talán a téma aktualitását nem kell magyaráznunk egy olyan évben, amikor Budapesten Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust rendeznek, amelyen valószínűleg a katolikus egyház jelenlegi feje, Ferenc pápa is jelen lesz. Emlékeztethetünk ugyanakkor arra is, hogy harminc éve szintén olyan, kiemelkedő egyházi eseményekre került sor, mint Mindszenty József bíboros újratemetése és az azóta szentté avatott II. János Pál pápa magyarországi látogatása. „Szemle” mivoltunkat igazolva igyekszünk nemcsak harminc, de majdnem száz évre kitekinteni: a két világháború közötti keresztényszociális gondolkodás legjobb hagyományaira éppúgy, mint a hitvalló hercegprímásra és a felvidéki mártír sorsú Esterházy Jánosra, vagy éppen a rendszerváltást közvetlenül megelőző, egyházakkal is összefüggő mozgolódásokra. Bár tanulmányaink elsősorban a Magyarországon legtöbb hívővel rendelkező római katolikus egyház történetével foglalkoznak, a kihívások a magát a kommunista rendszerrel való „együttélés” megtalálásában, a sokszor túlzottnak tekintett kompromisszumkészégben, majd a diktatúra bukása utáni új utak keresésében a többi egyház esetében is hasonlónak mutatkoztak.”
 
Zachar Péter Krisztián a hazai kereszténydemokrata, keresztényszociális mozgalmak kialakulásáról értekezik. Kifejti, hogy a 19.században újnak számító irányzat visszanyúlt az arisztotelészi filozófiai gyökerekhez és Aquinói Szent Tamás egyházi tanításához, melyek alapján az ember természetétől fogva társas lény, kapcsolatai határozzák meg, cselekedetei egy metafizikus rend részét képezik, így erényes normákhoz igazodnak.
 
Jávor Miklós Az ateista és materialista nevelés elméleti célrendszere és néhány jellemző módszere a Kádár-rendszer korai éveiben c. munkájában leszögezi, hogy 1958-at követően a papok, lelkészek korábbi megfigyelése, vegzálása, a vallásos szülők, valamint a vallásos nevelésben részesülő gyermekek megkülönböztetése magától értetődően nem ért véget, de a központi szándék centrumába a nevelés, a meggyőzés, a már jól ismert „világnézeti harc” elsődlegessége került.
 
Az Esterházy János-dosszié a rendszerváltás utáni időszakban címmel közölt dolgozatot Molnár Imre. Szomorúan állapítja meg, hogy Esterházy jogi, politikai rehabilitációjának végrehajtásához azonban továbbra is hiányzik az ezt felvállalni képes többségi szlovák politikai akarat. Ám ezt a kérdést azonban a végtelenségig nem lehet elodázni.
 
Nyári Gábor a RETÖRKI ügyvezető igazgatója Teleki Pálról írt lebilincselő elemzést. Olvashatunk a tudós, a tanár és az államférfi Telekiről. Arról, aki „egészen miniszterelnöksége – és egyben élete – utolsó pillanatáig, 1941. április 3-ig, bár több kényszerű lépést is tett Németország felé, nemzete és hazája érdekében tartotta magát a briteknek tett ígéretéhez, és ahhoz a céljához, hogy Magyarországot távol tartsa a háborútól. Amikor 1941 tavaszán Hitler döntött Jugoszlávia megtámadásáról, a hadműveletekhez – minimum felvonulási területként – Magyarországra is szüksége volt. Hitler akaratával szemben az elsődleges akadály Teleki Pál volt, aki életének utolsó percéig ellenállt a német követeléseknek. Mai napig tisztázatlan, hogy a miniszterelnök a helyzetből való kilátástalanság miatt, egyfajta utolsó figyelmeztetésként önkezével vetett véget életének, vagy külső erő végzett a német akarat ellen fellépő államférfival. Az azonban bizonyos, hogy Teleki halála egyben az önállóan cselekvő és független magyar politika végét is jelentette.”
 
m.a.
(2021.04.06.)