A magas vékony fiúk

2013 nyarán, amikor Johnné Rosenblüth Erzsébet az SZDSZ Országos Tanácsának utolsó elnöke lekapcsolta az adósságban úszó párt székházában a villanyt, a magas vékony fiúk, az ő strómanjaik, tanácsadóik, a magukat degeszre lopók és a magyar vagyon jelentős részét idegen kezekre átjátszók, már leléptek. Azt hittük örökre, de nem. A párt önmaga feloszlatását kérte az ügyészségtől, azért, mert már egy küldöttgyűlést sem tudtak volna összehívni, nyilatkozta az utolsó ügyvezető elnöke Szabadai Viktor, Kuncze helyett, őt hiába kérdezték, nem kívánt nyilatkozni.
 
A magas vékony fiúk fent említett pártfelszámolási trükkje kicsinység ahhoz képest, hogy színrelépésük óta vívták háborújukat a magyar nemzet ellen. Külső és belső ellenségeink egy 2009-ben nyilvánosságra került mérleg szerint, mintegy 150 milliárd dollárnyi anyagi értelemben vett nemzeti vagyonunktól fosztottak meg minket. Egyebek mellett a magyar energiaszektort külföldi állami és önkormányzati cégeknek játszották át. A hazai befektetők tulajdonszerzési lehetőségét erősen korlátozták, mindössze 14% volt a hazai, míg 86 % a külföldiek részesedése a privatizált nemzeti vagyonból. Eladták a nagy gázszolgáltatókat, az áramszolgáltatókat, a Matáv, a bankok és hotel láncok valamint a nagyvállalatok egy részét, sok milliárd forintnyi veszteséget okozva ezzel a magyar nemzetgazdaságnak. A külföldi privatizációs ügyeket a titkosság és utólag kipattant botrányok kísérték, de az elkövetőknek bottal üthettük a nyomát. 2010-re Gyurcsány és a magas vékony fiúk tizenötször emelték az energiaárakat, Magyarországot a csőd szélére juttatták gazdasági és morális értelemben. 2006-ban a békésen emlékezőkre idegen alakulatokat uszítottak, az embereket ütötték, vágták, kardlapozták, gumilövedékkel szemeket lövettek ki.
 
Miért írom le sokadszorra fenti tényeket? Mert meggyőződésem, hogy arra a veszélyre, amely az SZDSZ-nek (akár Gyurcsány féle DK, vagy a Jobbik, de akár a Momentum pártlogója alatt) a visszatérését jelenti, rá kell mutatni. Meg azért is, mert ez az ellenzék és förtelmes értelmiségi kapcsolatrendszere bemutatta már, hogy a becsületes harcnak a legelemibb feltételeit sem tartja be. És az is bizonyítást nyert, hogy méltó társ ebben a liberális globalizált sajtó, amelyben a sajtószabadságért való küzdelem mindennapos, pedig a sajtószabadságnak legnagyobb és legerkölcstelenebb ellensége. Itt van ez a Karácsonyról írt riport a The Economistban. Persze fölösleges egyet kiragadni, mert mindegyiknek megvan a maga immoralitási köre: meg van kiket szabad csak ajnározni, kiket viszont csak szidni, kiket elhallgatni. Tudjuk, Orbánt csak szidni szabad, mégis tájékoztatom a liberális Economist szerkesztőjét, miheztartás végett: Egy ilyen gyáva alak, az SZDSZ magyarellenes, romlott világában szocializálódott csélcsap plakátfiú és a miniszterelnök között nem az a különbség, hogy Karácsony magas és vékony. Sokkal inkább az, hogy Orbán Viktor kemény, Karácsony puhány. Orbán széles látókörű államférfi, Karácsony kispályás és agyilag egy SZDSZ-MSZP - laboratóriumban kitenyésztett zigóta állapotában leledzik. Ennélfogva kizárt, hogy alkalmas miniszterelnök legyen. Kár vele fáradozniuk. Kivéve azt a nemvárt esetet, ha a támogatásukat a hazaárulásra való alkalmassággal lehet kiérdemelni.
 
czyla