Árpádsávos Zászló
„Nincs más testvérem, csak magyar.
Ha virrasztok, miatta állok poszton,
csak tőle kérek kenyeret s csak ő,
kivel a kenyeret megosztom”
(Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus)
Székely Zászló
MAGYAR SZEMMEL
A MAGYAR ÚTON
A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány
1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.info
Kérjük, hogy éves adójuk 1%-át ajánlják fel A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítványnak-oldalunkért
1%"/
Kedvezményezett alapítvány neve: A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány

adószáma: 18670275–1–13


A diktatúra humora, a Szabad Száj

A politikai viccek elmeséléséért pedig nem egy esetben börtönbüntetés járt. Például egy badacsonyi orvost öt és fél hónap szabadságvesztésre ítéltek a következő vicc miatt: „Churchill Trumanhoz: Hallottad, hogy Sztálin csak tetszhalott volt? Truman: Hogy hogy? Churchill: Hát úgy, hogy neked jobban tetszett, mint halott.”

Milyen volt a Rákosi-korszak humora? Milyen viccek jelenhettek meg a diktatúra alatt? Lehetett-e Rákosi vicclap szereplője? Meddig működhetett a Szabad Száj című vicclap, amit nem a Magyar Dolgozók Pártja adott ki? – a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum munkatársának, Marschal Adrienn írása olvasható a RETÖRKI Facebook-oldalán .
 
Magyarországon a kiegyezést követően jelentek meg az első vicclapok, s az 1945 utáni években már több mint 20 félét lehetett olvasni. Nagyrészük csak időszakos jelleggel, gyakran csak 1-1 szám erejéig volt kapható. Ez alól jelentett kivételt a kisgazdákhoz kötődő Szabad Száj, a szociáldemokraták lapja a Pesti Izé, az MKP, majd az MDP lapja a Ludas Matyi, valamint a Hüvelyk Matyi.
Az 1945-ös választásokon győztes Kisgazdapárt vicclapjának, a Szabad Szájnak első száma 1946. június 22-én jelent meg. Így köszöntötték az olvasókat: „A demokrácia felszabadította az országot, a népet, a lelket, a szívet és a – szájat. Az írót ma nem köti más, mint a jó ízlés és a lelkiismerete, jóllehet ez a legszigorúbb cenzúra. […] Eláruljuk tehát, hogy mi a célunk? A szabad nép, a szabad szó, a szabadság, a világosság, az igazság, a haladás, a demokrácia, a magyar nemzet és a mai világ pártatlan és jókedvű kis újságja akarunk lenni. […] Gondterhes időkben a legjobb orvosságot, a mosoly és a derű édes mézét kínáljuk. Fogadják szívesen.”
 
A lap első éveiben még valóban szabadon viccelődhetett, akár a politikai döntések visszásságairól is. Néhány példa: A B-lista elnöke megkérdezi a sorra kerülő tisztviselőtől: „- Melyik pártnak a tagja? - Kisgazdapárt. Az elnök kissé lapoz az iratok közt, majd így szól: - Bé-lista. A következő tisztviselőtől szintén megkérdi - Melyik pártnak a tagja? – Kommunista. Az elnök ismét lapoz az iratok közt és a jegyzőkönyvvezető halkan megszólal: - Máz-lista.”
 
A letartóztatásokról is születtek viccek: „Maga miért került börtönbe? – Kiraboltam a magyar Gazdasági Bankot. - És maga? - Én pedig ugyanazt megalapítottam.” Illetve „A Buda-déli internálótábor felügyelősége ezúton tudatja az érdekeltekkel, hogy ma este 8 órakor névsorolvasást tart.” Vagy a párizsi békeszerződéssel kapcsolatban: „Hallotta? Új néptörzset fedeztek fel Közép-Afrikában? – Ne mondja! Hogyan bukkantak rá? – Jóvátételi követelést nyújtott be Magyarországgal szemben. Valamint a rekordmértékű inflációval is: „A mai adópengőárfolyamot helyhiány miatt nem közölhetjük.”
 
De a sajtó helyzetét is kifigurázták: „A rikkancsnál: - Van Igazság? - Nem keresik. - Magyar Nemzet? - Nyomás alatt. - Szabad Szó? - Még nincs. - Demokrácia? - Rövidesen feltétlen lesz. - Világ? - Most tördelik. - Hát akkor mi van?  - Színház az van.”
 
Aktualitásának és rajzainak köszönhetően ekkor olyan sikeres volt a Király Dezső által szerkesztett 4-6 oldalas hetilap, hogy példányszáma elérte a 65 ezret. Ezt a folyamatot az egyre erősödő kommunista hatalom törte meg, mivel 1948 után a sajtó más orgánumaihoz hasonlóan a vicclapok is egyre kevésbé lehettek szabad szájúak, hiszen a viccek jó részének alapanyagát a politikai élet szereplői adták (volna). S mivel a kommunisták tisztában voltak a viccek szerepével, ezért az MDP kimondta, hogy „Az agitációnak egy éles fegyvere a humor és a szatíra.” Valamint azt is, hogy: „Szatíránknak szeretnie kell vívmányainkat, nem gúnyolódhat eredményeink felett.”
 
Ennek megfelelően alakították át az 1949-es főszerkesztőváltást követően a Szabad Szájat is. Ezentúl már nem lehetett kritikus a hatalmon lévőkkel szemben, hanem éppen ellenkezőleg, ki kellett szolgálnia a hatalmon lévők érdekeit. Vidor Gyula időszaka alatt eltűnt a lapból Rákosi, s megjelentek a lapban a kényszeredett, ízetlen, a szocializmus eredményeit hirdető hírek, például: fényképek az édes Matusek néniről, aki 868 %-os termelésével a legtöbb cukrot gyártja az Édesség héten. Vagy: „Az első félidő után. Jó eredményekkel zárult a 3 éves terv előirányzata az 1949 év első felében. Vas Zoltán mondja a pályáról lejövő focistáknak: - Bravó fiúk! Az első félidő jól sikerült, de a másodikban még jobban fokozzátok az iramot.”
A párt vezetése már ekkor elhatározta, hogy meg fogja szüntetni a lapot, az indok az volt, hogy a munkatársak nem paraszti és munkás, hanem polgári származásúak. Végül 1951. március 15-éig hagyták megjelenni. Viszont a szerkesztőkkel sem közölték előre, hogy ez lesz az utolsó szám, így nem köszönhettek el olvasóiktól sem.
 
A Szabad Száj hazai átalakítása után 1949 tavaszán megjelent a lap emigráns változata is Brüsszelben, Ami a Szabad Szájból kimaradt címmel. Itt szabadon viccelődhettek tovább, például Rákosival is: Milyen frizura állna a legjobban Rákosinak? - Középen elválasztva – baltával... A külföldi orgánum hazai elődjéhez hasonlóan szintén 1951-ben szűnt meg.
 
A Szabad Száj mellett a fentebb említett másik két vicclap is megszűnt, egyedül az MDP által fenntartott Ludas Matyi maradhatott meg. Így a diktatúra teljesen befogta az emberek száját, az ötvenes években többször is meg kellett gondolni, hogy ki, kinek, mit mond el, hiszen a vélemény és sajtószabadság, vagyis a Szabad Száj akkor már papíron sem létezett. A politikai viccek elmeséléséért pedig nem egy esetben börtönbüntetés járt. Például egy badacsonyi orvost öt és fél hónap szabadságvesztésre ítéltek a következő vicc miatt: „Churchill Trumanhoz: Hallottad, hogy Sztálin csak tetszhalott volt? Truman: Hogy hogy? Churchill: Hát úgy, hogy neked jobban tetszett, mint halott.”
 
Így megszűnt annak lehetősége, hogy a viccek elmesélésével csökkenjen az emberekben lévő feszültség, s legalább verbális igazságtételt kapjanak a csattanóban kimondott igazságok révén. A diktatúra ezen időszakát már nem a humor, hanem annak hiánya jellemezte.
 
Forrás: RETÖRKI Facebook oldala
(2021.06.23.
)