Megtorlások Erdélyben, Romániában 1956 után

1958. szeptember 1-jén végezték ki az ún. Szoboszlay-per halálra ítéltjeit. Szoboszlay Aladár római katolikus pap „bűnei” közé tartozott többek között, hogy egy Arad központú román-magyar konföderáció létrehozását szorgalmazta.

1958. szeptember 1-jén végezték ki az ún. Szoboszlay-per halálra ítéltjeit.
 
Juhász-Pintér Pálnak, Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum  tudományos segédmunkatársának írása.
 
1956-ot követően számos koncepciós per indult el Romániában, amelyek kárvallottjai jelentős részben az ott élő magyarság köréből kerültek ki. Az egyik legsúlyosabb következménye az ún. Szoboszlay-pernek lett, amelynek ítéletét követően tíz személyt végeztek ki.
 
A forradalom leverése utáni magyarországi és romániai megtorlások egy időben kezdődtek el. A fordulópontot az 1957. január 1-4. között Budapesten megtartott tanácskozás jelentette, amelyen a varsói szerződés országai – Lengyelország kivételével – vettek részt és ahol egyértelművé vált az 1956. évi magyarországi események megítélése, annak ellenforradalmi jellegű, szervezett megmozdulásként való értelmezése.
 
A megtorlások közül legsúlyosabb következménye a Szoboszlay Aladárékkal szembeni fellépésnek volt. A római katolikus pap Szoboszlayt már 1953-tól figyelték, és több alkalommal le is tartóztatták. De a mozgalom sok más tagjának is volt különböző konfrontációja a kommunista rezsimmel. Szoboszlay „bűnei” közé tartozott többek között, hogy egy Arad központú román-magyar konföderáció létrehozását szorgalmazta. Emellett a mozgalom egy fegyveres felkelés kirobbantását tervezte 1956 nyarán. Szoboszlay és hívei egy szervezetet hoztak létre, amelynek célja meglehetősen vakmerő volt: egyidőben kirobbantani egy forradalmat Magyarországon és Romániában, amelynek révén megdöntenék a kommunista rendszert, és végezetül létrehoznának egy új közös román–magyar államalakulatot, az ún. Confederatiót.
 
Ezt az akciót végül nem sikerült megfelelően előkészíteniük, így az újabb fellépést már a magyar forradalom kitörése után került volna sor, azonban ez a kísérlet is kudarcra volt ítélve. Az ellenük indított eljárás során kétszáz személyt tartóztattak le. Olyan személyek is fogságba kerültek, akik csak szimpatizáltak a felkeléssel, vagy csak tudtak róla, de nem támogatták. A vád államrend elleni összeesküvés és a Román Népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés volt. Az ítéletet 1958. május 30-án hozták meg. Tíz személyt halálra, öt személyt életfogytiglanra, a többieket nyolc és huszonöt év közötti börtönbüntetéssel sújtották. Emellett az összes elítéltet teljes vagyonelkobzással sújtották. A halálraítélteket, köztük Szoboszlay Aladárt, Temesváron golyó által végezték ki 1958. szeptember 1-jén. A szabadságvesztésre ítéltek közül két személy a börtönben vesztette életét, illetve a kényszermunkára ítéltek közül egy személy munkatáborban halt meg 1962-ben. A többiek az 1964-es amnesztia idején szabadultak. Az elítéltek hozzátartozóinak kérésére a kolozsvári táblabíróság 2010-ben újratárgyalta a Szoboszlay-pert, és jogerősen felmentette az elítélteket.
 
Forrás: RETÖRKI Facebook oldala  
(2021.09.09.)