Árpádsávos Zászló
„Nincs más testvérem, csak magyar.
Ha virrasztok, miatta állok poszton,
csak tőle kérek kenyeret s csak ő,
kivel a kenyeret megosztom”
(Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus)
Székely Zászló
MAGYAR SZEMMEL
A MAGYAR ÚTON
A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány
1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.info
Kérjük, hogy éves adójuk 1%-át ajánlják fel A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítványnak-oldalunkért
1%"/
Kedvezményezett alapítvány neve: A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány

adószáma: 18670275–1–13


Igazságomból nem engedtem soha – 90 éve született Latinovits Zoltán

A modern magyar színháztörténet egyik legjelentősebb egyéniségéről barátja, Illyés Gyula így nyilatkozott: megsiratni való, hogy mint a többi veszélyes zsenit, őt sem tudtuk megtartani.

 
Kilencven éve, 1931. szeptember 9-én Budapesten született Latinovits Zoltán posztumusz Kossuth-díjas színész, a magyar színművészet kiemelkedő alakja. Színház- és filmszínész, versmondó, a „rendszer ellensége”, akit egy erős belső motiváció mozgatott a világ jobbá tételére. A sikerekkel teli, változatos pályafutása 1976-ban véget, 44 évesen halt meg.
 

A legenda szerint a híres Bajor Gizi már iskolás korában megmondta, hogy márpedig Latinovits Zoltánnak színésznek kell mennie. Ám ő a Műszaki Egyetemre ment, de hamar győzedelmeskedett a színpad a rajzasztal felett.
 
Azért nem tűnt el nyomtalanul belőle a műszaki egyetemen töltött 5 év, ugyanis híres volt mérnöki precizitásáról. Talán ezért is tartották nehéz esetnek. Szenvedélyes alkat volt, és ezer fokon égett ebben a szenvedélyben a színpadon.
 
Heves férfi volt, aki nem félt kimondani a véleményét, még akkor sem, ha ezzel megsértett valakit. Színpadi alakításait őszinte indulatok, belső tűz, az érzelmek és az értelem harmóniájából fakadó ábrázolás, egész munkásságát megszállott, kérlelhetetlen igényesség jellemezte.
 
„Igazságomból nem engedtem soha, káros szenvedélyem a dohányzás, meg az, hogy tehetségtelen, ezért rosszakaratú emberekkel összeférhetetlen vagyok” – mondta egyszer.
 
Építészmérnöki diplomával a zsebében szerződött a debreceni Csokonai Színházhoz, majd Miskolcra került, ahol a társulat vezető színésze lett. Volt a Vígszínház és a Thália Színház tagja is, de 1971 után a fővárosban bojkottra ítélték, így Veszprémbe került.
 
Rendezőként is sikereket ért el, de csak két alkalma nyílt erre: Németh László Győzelem című darabját és Gorkij Kispolgárok című művét rendezte, mindkettőt Veszprémben. Latinovits egyre népszerűbb lett, sikert sikerre halmozott, és ez megrémisztette a szocialista vezetőket. Hiába akarták irányítani, még a bojkottal sem tudták elhallgattatni zsenialitását.
 
Ruttkai Évával való szerelmük legendás volt. 1960-ban, Miskolcon találkoztak az Ilyen nagy szerelem első próbáján, este fél hétkor. Fontos időpont, ugyanis Latinovits ettől kezdve 16 éven át ebben az órában küldött virágot Ruttkai Évának minden premierje napján. És ezt az időt őrizte Ruttkai lakásában az óra is, amelynek mutatói örökre fél hetet mutatnak Latinovits halála óta.
 
1976. június 4-én egy vonat gázolta halálra Latinovitsot Balatonszemesen. Máig vitatott, hogy öngyilkosság vagy baleset történt. Különös, mennyire közel állt hozzá József Attila költészete, számos művet szavalt tőle, és végül a költő végzete lett sajátja is.
 
A modern magyar színháztörténet egyik legjelentősebb egyéniségéről barátja, Illyés Gyula így nyilatkozott: „Megsiratni való, hogy mint a többi veszélyes zsenit, őt sem tudtuk megtartani”.
 
Forrás: MTI, vasarnap.hu, hirado.hu
(2021.09.09.
)