Palackposta a múlt század elejéről

Felnyitották a marosvásárhelyi Református Kollégium 1908-ban elhelyezett időkapszuláját

Helyi és budapesti korabeli újságok, korona- és fillérérmék, a főépület rajza és egy levél az utókornak – ez került elő abból az időkapszulából, amelyet 1908-ban helyeztek el a marosvásárhelyi Református Kollégium alapkövében, és amelyet tíz napja találtak meg a főjavításon dolgozó munkások.

Magyarországi és erdélyi, egyházi és világi hivatalosságok jelenlétében bontották ki hétfőn délután a marosvásárhelyi Református Kollégium szarkofágszerű alapkövét, amelyből egy 113 éves időkapszula került elő. A kordokumentumokból mindenki tudta, mit helyeztek el az alapkőbe a neves iskola bővítésén dolgozó személyek, mégis óriási izgalommal várta mindenki a magyarvistai kőből faragott, rendkívül súlyos láda, majd a fémből készült kapszula felbontásának a pillanatát.
 
A Maros Megyei Múzeum négy, fehér köpenybe öltözött szakembere maszkkal a száján, kesztyűvel a kezén, nagyítóval, ecsettel, kézi és gépi vasvágóval felszerelkezve látott a munkának. Míg a több száz kilós láda fedelének az elmozdítása könnyű feladatnak bizonyult, a benne rejlő időkapszulához a kézi vasvágó nem volt elegendő. Az árammal működő géppel is jó tíz percig kínlódtak, amíg sikerült kibontani a fémhengert, amelyből aztán előkerült egy ugyanolyan alakzatú üvegtároló. Elsőnek a harminckettedik évfolyamnál tartó Budapest című lap 1908. szeptember 8-án megjelent 216. számát pillanthatta meg a közönség, majd rendre következett a Református Kollégium Értesítője, a Székely Lapok és más helyi újságok feltekert egy-egy példánya.
 
Ennél is látványosabbnak bizonyult a kollégium rajztanára, Gulyás Károly a nemrég átadott főépület homlokzatáról készült rajza, valamint az a levél, amelyben az iskola működtetői és oktatói üzentek az utókornak.
A régészek és restaurátorok a legvégén néhány koronát és fillért halásztak elő az üveghengerből. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a palackpostához hasonlította az élményt.
Olyan ez, amikor egy múltból érkezett levél felnyitására és tartalmának a megismerésére készülünk, ami rendkívül izgalmas feladat – mondta, hangsúlyozván, hogy az utóbbi tíz évben az államhatáron belül a legtöbb feltárását végezte el az egyház. Ezért köszönetet mondott a magyar kormánynak és az eseményen jelen lévő képviselőjének, Brendus Rékának, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága főosztályvezetőjének.
 
Az alapkövet tíz nappal ezelőtt a püspökség megbízásából az iskola felújításán dolgozó Hargita megyei Lukács Alpin’s Kft. munkatársai találták meg a Sáros utcai épületszárny kapusszobája mögötti falban. Az egy méter hosszú, 80 centi széles és 60 centi magas homokkőből készült ládát a múzeum várbeli épületébe szállították. Az alapkő súlya miatt rendkívül bonyolultnak bizonyuló kiemelés a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum képviselője, Csok Zsolt, a régészeti feltárások vezetője által koordinált marosvásárhelyi csapat szakmai felügyelete mellett zajlott. A kolozsvári szakember szerint talán nem véletlen, hogy ezt a gyönyörű és értékes tárgyat éppen most találták meg. Csok úgy értékelte, hogy a történteknek jelzésértékük van. Jelzés, hogy a város új polgármestere, Soós Zoltán úgy építse és fejlessze Marosvásárhelyt, mint tette bő száz évvel ezelőtt elődje, Bernády György.
 
Az egyházi elöljáróság gyűléseinek jegyzőkönyvéből megtudtuk, hogy a kollégium terveit 1906 és 1907 között Baumgarten Sándor budapesti műépítész készítette. 1908. március 31-én a városi tanács is jóváhagyta az építkezést. Az alapkövet ugyanabban az évben, szeptember 10-én, egy csütörtöki napon helyezték el. Az építkezést szűk egy év alatt, 1909. augusztus 3-án fejezték be.
 
Forrás: szekelyhon.ro
(2021.11.22.)