Grósz Károly látogatása Pol Pot megyében

A Csongrád megyében 1988. december 10–11-én megtartott pártértekezleten maga a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) főtitkára, Grósz Károly is részt vett. Miért is került sor ekkor a korszakban Pol Pot megyeként elhíresült Csongrádban a pártfórumra? És miért tette azon tiszteletét az állampárt utolsó főtitkára?

A Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum tudományos főmunkatársának, Tóth Juditnak írása.
 
Csongrád Pol Pot megyeként való elnevezése nem csupán a kambodzsai diktátorra utal, hanem valójában egy szójáték is.  A korabeli párttagok jól tudták, hogy maguk a különböző pártfórumok is csak „polpotok”, azaz politika pótlékok voltak. Bár több olyan megye létezett, ahol egy-egy keményvonalas első titkár autoriter uralma hosszú időre meghatározta a helyi társadalom életét, de Csongrád közülük is kiemelkedett. A Komócsin-klán birodalmának is tartott megyében ez a diktatórikus, egyszemélyi hatalom elsősorban Komócsin Mihály nevéhez köthető, aki 1974 és 1985 között első titkárként állt a megye élén.
 
 A megye a ráragadt megnevezéstől a Komócsint követő Szabó Sándor első titkár hivatali ideje (1985–1988) alatt sem szabadult meg. A rendszerváltás előtti évek közhangulatát nem csupán a főként Komócsin autoriter uralma miatti elégedetlenség élezte, hanem a Szabó-éra alatt magas beosztású tisztségviselőkkel szemben folytatott fegyelmi ügyek is indulatokat váltottak ki.
 
 Mindezek közrejátszottak abban, hogy 1988. november 29-én, Grósz Károly ún. fehérterroros beszédének napján – miként arról egy korábbi posztban szó esett – huszonhat aláírással a Délmagyarországban napvilágot látott a Csongrád megyében megalakuló reformkör felhívása. A tűrhetetlenné vált hatalmi–politikai visszásságoknak, az ezek miatt forrongó közhangulatnak tudható be az is, hogy egyszerűen nem lehetett halogatni a pártértekezlet összehívását, ahol a megye vezetésének szembe kellett néznie a párttagsággal.
 
Az ülésen elsőként a regnáló első titkár kapott szót. Szabó Sándor beszéde után vita kezdődött, amelynek kétségkívül legnagyobb érdeklődést kiváltó pontjai a helyi vezetést érő kritikáknak hangot adó megszólalások bizonyultak. Főképp, ha azokat olyan mértékadó személyiség öntötte szavakba mint a József Attila Tudományegyetem (JATE) akkori egyetemi docense, Anderle Ádám, történész. A JATE utolsó párttitkári tisztét (1988–1989) is betöltő Anderle Ádámot hozzászólásában láthatóan nem feszélyezte a főtitkár jelenléte, hiszen kíméletlenül ostorozta a helyi vezetést és annak módszereit. Elmondta, hogy döntő láncszemnek tekinti a megyei vezetői kar megújulását, de kritizálta a korábbi vezetést is, „mert a hatalom gyakorlását uralomnak tekintette”.
 
Szót kért Keserű Imre is, aki a november 29-i kiáltvány egyik aláírója volt, majd a kibontakozó reformköri mozgalom meghatározó alakjává vált. Aggasztónak ítélte Király Zoltán, Bihari Mihály kizárását és Grósz Károly november 29-i beszédét. Hangsúlyozta: „Ezek az események nem a reformot szolgálták.” Ezután, a november 29-i beszédre utalva, megkérdezte a főtitkárától, „miért választotta ezt a hangnemet”.
 
Ebben a parázshangulatú légkörben következett Grósz Károly beszéde. Az eddig vázoltak is egyértelműen jelzik, mi minden indokolhatta a főtitkár látogatását, és mi késztethette a címben is idézett rendteremtő felszólításra. Szavaiból fény derült ugyanakkor arra is, hogy látogatásával valójában konkrét meghívásnak tett eleget. A meghívó személyeket ugyan nem fedte fel, de az invitáló levélből idézett sorok minden kétséget kizáróan jelzik, hogy azok a Grósz sportcsarnokbéli, keményvonalas beszédével azonosuló, az egyre feszültebbé váló légkörben hatalmukat féltő helyi elit tagjai lehettek.
 
A főtitkár beszéde után sportcsarnokbéli szavainak ismét súlyt adva reagált Keserű Imre megjegyzésére: „Szeretném a segítőkészséget megköszönni, de nem élek vele. Nem taktikai szándékkal fogalmaztam, hanem meggyőződésből, politikai felfogásomból eredően.”
 
Grósz látogatása jól jelzi tehát a Csongrádban kialakult helyzet súlyosságát. Ez vezetett oda is, hogy az értekezleten tisztújítás zajlott, amelynek keretében új első titkárt választottak: a rendszerváltás után, a Horn-kormányban igazságügy-miniszteri posztot betöltő Vastagh Pál személyében.
 
Forrás: RETÖRKI Facebook oldala

 
(2021.12.16.)