A régi kommunista elit egy része politikai hatalmát gazdasági tőkére váltotta

Megjelent a RETÖRKI folyóiratának idei negyedik száma

A téli szám a RETÖRKI 2020. november 26-i politológus konferenciájának anyagát közli.

Harminc évvel az események után lényeges látnunk, hogy a magyar rendszerváltás folyamatában sok minden a felszínen, formális politikai szervezetekben zajlott, ám lényeges dolgok a háttérben, informális módon, hálózatokban, a nyilvánosságot kerülve, de annál nagyobb hatást és befolyást gyakorolva történtek – írja a Rendszerváltó Szemle szerkesztői előszavában Fricz Tamás. A politológus hozzáteszi, hogy a magyar rendszerváltás kapcsán többek között három terület bemutatásával vagyunk adósok: „egyrészt a nemzet-közi erőviszonyok feltárásával, a Nyugat valódi szándékaival és befolyásolási törekvéseivel; másrészt a globális háttérerők,  elitcsoportok  belpolitikai  folyamatokban  való  szerepével;  harmadrészt  a  rendszerváltás  kulturális életre, normákra, életformákra gyakorolt hatásmechanizmusaival. A RETÖRKI Politológiai Kutatócsoportja ezért a fenti három témakörben szervezett online nemzetközi konferenciát 2020. november 26-án.Az előadásokból készült tanulmányokat az alábbiakban, a konferencia tematikus szekcióinak bemutatását követve, a Rendszerváltó Szemle hasábjain tárjuk az Olvasók elé.”
 
Simon János arról ír, hogy olyan tanulmányt akart közölni, amely módszertani hátteret kíván adni arra, hogyan közelítsünk a posztkommunista rendszerváltásokhoz, és hogyan értelmezzük a régióban lezajló átmenetet a diktatúrából a demokráciába. Hiszen a magyar rendszerváltással foglalkozó szakirodalom többsége a belpolitikai életre helyezte a hangsúlyt, amiből sokan azt a következtetést vonták le, hogy maguk a rendszeren belüli változások indították el – „dominó-effektusként”  –  a kommunista rendszerek  összeomlását és demokratizálását.
 
Fricz Tamás „Ki irányította a rendszerváltást?” tanulmányában arra mutat rá, hogy a magyar rendszerváltás nem érthető meg önmagában, csak a nemzetközi,  globális,  geopolitikai  folyamatok összefüggésében.
 
Ifj. Lomnici Zoltán arról írt, hogy alkotmányos szemszögből nézve szimbolikus erővel bírt az is, hogy Magyarországon nem fogadtak el új alkotmányt 1989-ben, hanem megváltoztatták az 1949.
 
Kiszelly Zoltán szerunt a társadalmi változás két fő formája közül a demokratikus átmenetre a reform fogalma illik inkább. Az ugyanis felülről indult, tárgyalásos úton zajlott, kompromisszummal végződött, és a régi elit egy része korábbi politikai hatalmát gazdasági tőkére tudta váltani.
 
Zsebők Csaba a foxmaxiról szólva kifejti, hogy a rendszerváltás előtt azt akarták, hogy a tudományos szocializmus tárgy politika elmélettan tárggyá alakuljon át. Ezzel párhuzamosan az intézményekben ki kellett alakítani az új oktatási struktúrát. De ezt nem tudták véghezvinni.
 
Halmy Kund A műveltségi viszonyok változásai a rendszerváltozást követően c. tanulmányában leszögezi, „hogy az utóbbi harminc éves periódus során a következő folyamatok zajlottak, és vannak döntő hatással a jelenlegi helyzetre:  technológiai fejlődés; információdömping; stíluselmosódás; zavarok, tanácstalanság, sporadikusság, kaotikusság az alkotói oldalon.
 
Csatári Bence az Országos Rendező Irodáról ír. Olvashatunk az anyagi visszaélésekről. Kirívóan, sőt irreálisan magas javadalmazású rendezői munkának számított, amelyet Verebes István végzett, egyetlen előadásért. Ezt 1986. december 19-én tartották, és 30 ezer forintot kapott érte, ami akkori félévnyi átlagkeresetnek felelt meg. Sas Józsefet is megbízták rendezői feladattal, nyolc Józsi, hol vagy?  című, 1987.  május–júniusban az Operettszínházban tartott előadásért 20 ezer forintot kapott. Mindez „természetesen” a rendes, a művésznek járó gázsin felül.
 
Máthé Áron Kádárék nemzeti felfogásáról ír. „Kádár János Csémi Lajoshoz, az egyik karhatalmi ezred parancsnokához intézett elismerő szavait – melyek az 1956-os forradalom és  szabadságharc  leverésének időszakában (egészen pontosan a Nyugati pályaudvarnál lezajlott sikeres  provokációt  követően) hangzottak  el  – sokszor  szokták  idézni. „Csémi elvtárs, maguk talán nem is tudják,  hogy  december 6-án mit  csináltak. Maguk  csak annyit  tudnak,  hogy  teljesítették a kötelességüket, szétverték a fölvonuló  ellenforradalmárokat. Ez így igaz. De ennél jóval többet tettek. Alapjaiban megmutatták a magyar fegyveres erők  erejét, a  karhatalom  erejét. A tevékenységük után, akik golyóval a lábukban vagy összetört orrcsonttal mentek haza, nem az oroszokat  szidták, hanem a magyarokat. Ennek megfelelően a magyar karhatalmisták december 6-án a nacionalizmus lába alól húzták ki a talajt. Lehet, hogy maguk még nem értik, talán mások sem, de mi már értjük.”
 
Orosz Tímea a Magyar médiarendszerváltás a 20. századi amerikai és európai médiafejlődés tükrében dolgozatában leszögezi, hogy az első évben a részvény-társasággá alakult közmédiumok igen ingatag lábakon  álltak, és lényegében a kormányzat jóindulatán múlt, hogy csődbe mennek, tömeges létszámleépítésre kényszerülnek, vagy a műsorkínálatot, illetve a műsoridőt  kénytelenek leszűkíteni.
 
Bodó Barna erdélyi politológus úgy véli, hogy a magyar politika jó ideig járatlan úton elindulva létrehozta a nemzetpolitikai felelősségvállalás intézményi kereteit, a szakértői műhelyek pedig kidolgozták  a kérdéskör kezeléséhez szükséges elméleti kereteket.
 
Łukasz Kamiński Váratlan győzelem? –igen, így kérdőjellel- teszi fel a kérdést. Szerinte az 1980-as évek közepén Nyugat-Európa felülvizsgálta a Kelet-Közép-Európával kapcsolatos korábbi politikáját. Nagyobb figyelmet fordítottak a keleti blokk polgárainak szabadságvágyára. Hosszabb távon feltételezték a hidegháború lezárásának lehetőségét és a két blokk fokozatos – akár gazdasági – közeledését.
 
Kávássy János Előd pedig úgy gondolja, hogy szerteágazó, rögös, zökkenőkkel és váratlan fordulatokkal teli út vezetett  a  lokális regime  change-ek  (Lengyelország és   Magyarország)   lehetőségétől a  keleti blokk egészének fundamentális átalakulásához.
 
A folyóirat összességében arra mutat rá, hogy többek között azért nem történt történelmi igazságtétel és elitcsere 1990 után Magyarországon, mert a meghatározó ellenzéki elitcsoportok az MDF Antall vonala így vagy úgy, de túl közel került a pártállami elithez,sebből  rossz megegyezések és alkuk születhettek a háttérben.
***
A RETÖRKI a kezdetektől fontosnak tartja, hogy rendszeresen bemutassa kutatásainak eredményeit és Archívumának tevékenységét.
Reményeik szerint a szakmai és társadalmi érdeklődésnek és elvárásoknak megfelelő, negyedévente megjelenő Rendszerváltó Szemle ezt hivatott szolgálni. A lap nyomtatásban is megjelenik, a papíralapú példányok korlátozott számban elérhetőek Budapesten, az Andrássy út 100 alatti szerkesztőségben.
 
m.a.
(2021.12.21.)