A mindenség hódol az Isten Fiának bölcsőjénél

Karácsony ünneplésére íme ez a szépséges "segédeszköz", a sümegi betlehem képe, amely – bár nem a legnagyobb édes hazánkban -, de a legszebb a maga nemében.
Érdemes körülnézni a betlehemi jászol körül. Mi minden látható ott. Sok itt a mozgás, sokan vannak a képen, sok mindenen megáll az ember szeme.
 
De először is a sok fényes pont közül leginkább a betlehemi jászolon áll meg tekintetünk. Egy gyermek fekszik benne. Ő van a középpontban. Minden szereplő ide igyekszik.
 
Mindenekelőtt ott van Mária, a gyermek anyja, akinek köszönhetjük a gyermek jelenlétét, hiszen ő szülte meg itt, az istállóban, a gyermeket. Mellette, kicsit hátrébb a nevelő apa, akinek gondjaira bízta az Isten a gyermeket és anyját. Így teljes a család. A gyermek születése maga a csoda, hiszen a Szűz, aki megszülte, nem férfiútól, hanem a Szentlélektől fogantatott. Az angyal szerint, aki Máriának hírül adta Isten csodás tettét, hogy gyermeket fogan, és ő lesz a megváltó, ő az Isten Fia. Ilyen csodás előzmények után, ilyen csodás születéshez csodálatos körülmények illenek. Akkor mit keres itt a városon kívüli, az állatok menedék helyeként szolgáló barlangban, egy istállóban a Magasságbelinek a Fia? Ez a kérdés foglalkoztatta rendalapító Atyánkat, Assisi szent Ferencet 1223 körül. Így idézi szavait későbbi életrajz írója, Celanói Tamás: „Meg akarom eleveníteni a betlehemi kisded emlékezetét, és tulajdon szemeimmel akarom szemlélni gyermeki korlátoltságának kényelmetlenségeit. Látni akarom, hogyan helyeztetett a jászolba és hogyan feküdt az ökör és szamár előtt a szénán. A fájórészvét és túláradó öröm csatáztak szívében.”
 
Meg is történt. Egy istállóban, a testvérek és a környékbeliek jelenlétében, egy a városon kívüli barlangban, a jászolba egy kisdedet formázó babát fektetve ünnepelte Szent Ferenc atyánk a karácsonyt, ezzel megindítva a betlehemes ünneplés szokását. Fontos volt, hogy Grecco városán kívül, mert ott tértént mindez, hiszen az ünnepelt esemény, Jézus születése is városon, Betlehem városán kívül történt. Ott, Dávid városában kellett jelentkeznie Józsefnek, hogy összeírassék, ahogyan azt Augustus császár előírta. Minthogy „nem jutott nekik hely számukra a szálláson” (Lukács 2,7), maradt nekik az istálló, ahol Mária megszülte gyermekét. Szent Ferenc Atyánk megértette, hogy az Isten Fia azért született ilyen egyszerű körülmények közé, hogy kellőképpen megmutassa földre születésének első pillanatától fogva, hogy mindenben, a szegénységben, az egyszerűségben vállalja az embersorsot. Mindenben hasonló lett hozzánk, a bűnt kivéve. (Vö. Zsid 4.15)
 
A Gyermek születése tehát primitív körülmények között ment végbe, de azért nem hiányoztak az egyéb csodás elemek az istállóban és környékén. Mit keresnek ott az ökör és a szamár? „Az ökör megismeri gazdáját, és a szamár urának jászolát, csak Izrael nem ismer meg, népem nem tud semmit megismerni.” (Izaiás 1,3) Tehát az ökör és szamár az állatvilágot képviselik Isten Finak környezetében. Angyalok mozgósítják a Betlehem környékbeli pásztorokat. „Pásztorok tanyáztak a vidéken, kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszer csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek, és az lesz majd egész népnek. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.”(Lukács 2,8-12) A pásztorok „gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket.” (Lukács 2, 18) Tehát ez a tanulatlan, társadalmon kívül élő csoport elsőként teszi tiszteletét a Messiásnál és köszönti őt.
 
Nem hiányoznak a képből a napkelti bölcsek sem. Őket a tudományuk vezeti a Gyermekhez. „Hol van a zsidók királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.” (Máté 2,2) Vagyis betlehemünk későbbi eseményt is közöl sűrítve, amikor a tudós, művelt emberek képviseletében megjelennek a napkeleti bölcsek, és hozzák a gyermeknek ajándékaikat.
 
Ott találjuk betlehemünkön a tehetős, gazdag embereknek a házait, akik nem tudták befogadni a messziről érkező, gyermekét váró asszonyt, Máriát. Ablakuk zárva, jelképezi szívük keménységét.
 
Megjelennek a betlehem környékén az emberi munka eszközei, a vízimalom kereke, ott a forrás, a víz, az emberi lét feltétele a földi életben, ott a tűz, az emberiség fejlődésének nagy vívmánya.
 
A bárányok is ott legelésznek. Ők a pásztorok tartozékai. Mellettük megjelennek kis nyulak, őzek, madarak, az élő világ reprezentánsai, a teremtésnek csodálatos egyedei. Nem hiányozhatnak a fák, az évelő növények, az élő világ éltető elemei. De ott vannak a kietlen sziklák, kövek, távolban a hegyek. Látszólag nincs közük a gyermekhez.
 
Az egész teremtett világot és az ember világát is megjeleníti ez a piciny betlehem. Az emberek vezetésével ott hódol a mindenség az Isten Fiának a bölcsőjénél. Mert az Isten Fia eljött közénk, és jelenléte megszenteli az egész teremtett világot. Jézus Krisztus által az egész teremtés különleges méltóságot nyert. Benne az isteni szeretet kiáradt, és általa magához öleli az egész világot. Az isteni szeretet kitárt két karja közé oda szorult az egész emberiség Krisztusban, és közöttük – mindannyian, külön, külön elmondhatjuk -, ott vagyok én is. Be vagyok szorulva Isten két karjába!
 
A betlehemünkön mozgás, irányultság van. Mindenki egy pont felé igyekszik, a gyermek Jézus felé. Sodrás van, amely bennünket is megragad. Engedjük át magunkat az isteni szeretet vonzásának! Jézus Krisztusban eljött közénk az Isten Fia, és kicsiny gyermekségének egyszerűsége, igénytelensége által is tanít bennünket a szeretetre. Arra szeretetre, amely az Isten lényege, mert „Szeretet az Isten, és aki szeretetben marad, az Istenben marad.” (1 János levél 4.16) Ez a szeretet minden teremtésnek a forrása és egyben célja. Ez a szeretet bontakozik Jézus Krisztus életében, mutatkozik meg tanításában – „szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket!”(János ev. 14.34.) - és teljesül ki a kereszthalál önként vállalt áldozatában és a feltámadásban.
 
Erre az égből szállott szeretetre hivatkozva mondhatjuk, hogy a karácsony a szeretet ünnepe. Erre hívott meg bennünket a gondviselés! Ezért senki se érezze magát többé magányosnak, magára hagyatottnak, árvának. Mindannyian elmondhatjuk: ott a helyem a betlehemi jászol környékének csodálatos környezetben, ahol pásztorok, napkeleti bölcsek, meg az Úr gyönyörű teremtményei gyülekeznek.
 
P. Reisz Pál OFM

Fotón: a sümegi ferencesek betleheme