P. BARSI BALÁZS : SZENT MARGIT, AZ OKOS SZŰZ

Szent Margitra, a nagy engesztelőre, IV. Béla király leányára emlékezünk ünnepén

A világ fiai sokszor okosabbak a világosság fiainál, mert következetesen küzdenek, minden eszközt megragadnak és felhasználnak céljuk eléréséhez. Nem szalasztanak el egyetlen alkalmat sem, előrelátók és számot vetnek minden eshetőséggel. Tragédiájuk viszont, hogy a cél, amire mindent feltesznek, illúzió. Pillanatnyi, tiszavirág életű boldogságért fáradoznak, önmaguk megdicsőítéséért, amelyet soha el nem érhetnek, s még amit megszereznek is, azt sem vihetik magukkal. Ezért egész életük elhibázott.
 
A világosság fiai ellenben nem a cél meghatározásakor követnek el végzetes hibát, hanem amikor elmulasztanak mindent megtenni e cél érdekében. Még szánalomra méltóbbak, hiszen csak egy hajszál választja el őket a győzelemtől. Mindent egy lapra tesznek föl, de ezt nem érvényesítik életükben elég következetesen, a világosság fiaiként nem maradnak meg a világosságban. Mert a világosság fenntartásához tartalék olajra is szükség van, nélküle nem tart ki a mécses lángja a Vőlegény megérkeztéig.
 
Szent Margit okos szűz volt, mert nem elégedett meg azzal, hogy egyszer kimondott igenjével mindent föltegyen a csalhatatlan reménységre, hanem ennek az igennek lángját szüntelenül táplálta is az imádságnak és az irgalmasság cselekedeteinek olajával. Az Úr Jézus szenvedéséről való elmélkedés átforrósította szívét, őszinte imádsága az eucharisztikus színekben rejtőző Krisztus és az ő keresztje előtt pedig az Úr iránti szerelemből végzett jócselekedetekre indította.
 
S bár Isten gyermekeinek okossága a világ szemében balgaság, mégis ez a világtól elzárt és Istenben elmerült apáca, a szívét a legfölségesebb Úrnak ajándékozó királylány az ország ügyes-bajos dolgaiban, politikai kérdésekben is meglepő éleslátásról tett tanúságot. Mert míg a világ fiainak szeme elől sok-sok teendő eltakarja a lényeget, az a lélek, amely az egy szükségesre figyel, annak fényénél is látja a dolgokat, a maguk mélységes, Istenre mutató valóságában.
 
(Forrás: P. Barsi Balázs: Mi dolgunk a világon?)
(Kép: Székely Bertalan – Szent Margit a zárdába lép)