Vergődéstörténet

Riba András László: Hatalomtechnika a pártállam végóráiban – könyvajánló

A fenti címet M. Kiss Sándor történésztől, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum tudományos igazgatójától kölcsönöztem, aki így ír egykori tanítványa, jelenlegi munkatársa könyvének Utószó helyett szakaszában: „Riba András László fenti munkájában egy folyamat utolsó – s talán egy folyamat első (?) – állomásáról ad képet, homloktérbe helyezve a párt szervezeti történetét, különös hangsúlyt fektetve egy sajátos «vergődéstörténet» ismertetésére. (…) Szervezeti szinten megismerkedhetünk a »pártállam«, «állampárt» végóráival, s jelzésként azzal is, miként kísérletezik az állampárt – amelynek megszűnése a pártállam végé jelenti – olyan párttá változni, amely az eredeti elképzeléseit tekintve, majd lépésről lépésre már megelégedne azzal is, – MSZP –, hogy a politikai élet jelentős tényezője marad.”
 
Riba András László, a RETÖRKI Archívumának igazgatója, első önálló könyvében megírta az MSZMP történetének utolsó szakaszát, ami tart 1987-től 1989-ig. De miért éppen 1987 a kezdő dátum? Azért, mert 1987-re egyre nyilvánvalóbbá vált Magyarország gazdasági, társadalmi, politikai válsága. Egyre többen ismerték fel, hogy következetes gazdasági reform elképzelhetetlen politikai reform nélkül. 1987 nyarán-őszén megindult, majd 1988-89-ben felgyorsult a politikai élet pluralizálódása. Megkezdődött a változás az állampártban. Az MSZMP 1988. május 20-22-i országos értekezletén leváltották főtitkári tisztségéből Kádár Jánost, aki 32 éven keresztül állt a párt és az ország élén. Utóda az a Grósz Károly lett, aki 1987 óta a miniszterelnöki tisztet is betöltötte. Kicserélődött a KB egyharmada, s a PB-ből is kimaradtak olyan korábbi oszlopos tagok, mint Aczél György, Gáspár Sándor, Németh Károly, Óvári Miklós, bekerültek viszont reformerekként számon tartott politikusok, mint Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront akkori főtitkára, vagy Nyers Rezső, az 1968-as gazdasági reform atyja. És most álljunk itt meg, mert a felsorolt nevek közt azért kell kiemelni Grósz Károlyét, mert amint Bíró Zoltán, a RETÖRKI alapító főigazgatója a kötet előszavában írja: „Grósz Károly alakja ennek a dolgozatnak a központi figurája. (…) Alighanem azért, mert Grósz nézeteiben lehetett ábrázolni elsősorban a párton belül megnyilvánuló bizonytalanságot. Az eltökéltséget a szocializmus megvédése mellett, ugyanakkor a párt reformját, és mindezt egy személyben.”
 
A könyvet olvasva jól érzékelhető, hogy az MSZMP-n belüli változások kimenetele korántsem volt eldöntött, az 1988 májusa és 1989 októbere közötti időszakot a különböző irányzatok vetélkedése határozta meg. A „konzervatív rendpárti" és az „új rendpárti" elképzelések mellett mindinkább teret hódítottak a radikális reformerek, de jelentős tábort alkottak „a túlélő és igazodó opportunisták” is. S maradva Grósznál, az ő politikája magában hordozta a visszarendeződés veszélyét. Erre utalt maga Grósz is a Sportcsarnokban elmondott, 1988. november végi beszédében, amelyben a fehérterror rémével riogatta hallgatóságát. Természetesen az MSZMP hatalmi helyzetének megingásához az is kellett, hogy kétségessé tegyék uralmának alapelveit. Ez 1989. január 28-án történt meg, amikor a Kossuth Rádió 168 Óra című műsorában Pozsgay bejelentette: az MSZMP KB által a történelmi múlt elemzésére felállított bizottság "népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt; egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek". Az állítás az 1956 utáni egész rendszer, s benne az MSZMP legitimációját kérdőjelezte meg, amely az 1956-os események ellenforradalmi voltán alapult. Az MSZMP KB 1989. február 10-11-i ülésén tudomásul vette az 1956 átértékeléséről szóló állásfoglalást, és határozatot fogadott el, mely szerint a többpártrendszerű demokráciára való békés átmenet van napirenden.
 
Igen, a sokat idézett, sokat hangoztatott békés átmenet…A szerző le is írja, hogy „Magyarországon a kommunista politikai vezetés a hatalom megőrzése, a hatalomba maradás érdekében érzékelve egy elkerülhetetlen válsághelyzetet közelségét, saját maga tett rendszerváltoztató intézkedéseket a hatalmi felépítményre vonatkozóan.”Tehát elmondhatjuk, hogy a diktatúra úgynevezett reformokkal próbálkozva kísérletet tett a politikai intézményrendszer átalakítására, a hatalmi szerkezet módosítására. Reform reform hátán, így az 1989. március 15-ei megemlékezések, a nemzeti kerekasztal-tárgyalások megkezdése, Nagy Imre és mártírtársainak júniusi újratemetése a politikai ellenfelek erősödését mutatták, azév tavaszától az MSZMP reformkörei is mind erősebbé váltak. Nyers Rezső és Pozsgay Imre a pártszakadás ellen foglalt állást, miközben a gyökeres politikai átalakulás és valami szükséges modellváltás fontosságát hangsúlyozták. A pártvezetésen belüli erőviszonyok fokozatos megváltozásának jeleként az 1989. április 12-i MSZMP KB-ülés kiszavazta a Politikai Bizottságból a keményvonalasok vezetőjének tartott Berecz Jánost. A június 23-24-i ülés a párt operatív irányító testületévé egy négytagú elnökséget tett meg, melynek tagjai az akkor pártelnökké választott Nyers Rezső, Grósz Károly főtitkár, Pozsgay Imre államminiszter és a Grószt 1988 novemberében a miniszterelnöki poszton felváltó Németh Miklós lettek.
 
A szerző arra is rámutat, hogy a rendszerváltást megelőző időszakban az állampárt döntés-előkészítő vagy döntéshozatali tevékenységében elbújva, de tetten érhetően megmutatkoznak az 1945 utáni politikai, hatalmi válságok, és különböző kísérletek, Riba szóhasználatával rendszerkorrekciós kísérletek.
 
Ezekről a kísérletekről azok, akik akkor (1987-1989-ben ) voltak 12-15 évesek, mint jómagam, keveset tudtak, csak azt érzékelték, hallották, hogy szüleik, nagyszüleik mondták, változás lehet. S közben azért látták, hogy az őrsgyűlés után a résztvevők többsége hittanórára ment, majd a maszek trafikosnál vásárolt nyugati autókat bemutató lapokat. Sokan nosztalgiáznak, s nem tudják, vagy nem érdekli őket, hogy mi milyen áron történt.
 
Riba András László könyve nem száraz olvasmány. Inkább hiánypótló. Bemutatja a hatalmi-politikai intézmények átalakításának és a hatalomgyakorlás megváltozó jellegének eddig kevéssé ismert történéseit 1987−1989 között. Hiszen a korábbi törvényszerűségek megszüntetéséhez vagy átalakításához Grósz Károly vezetése alatt mélyreható szerkezeti változtatásokat valósítottak meg. Az országos pártértekezlet nyomán kezdődtek meg a korábbi időszakot tekintve érdemi változások a politikai rendszerben. S amint már írtunk róla, a folyamatok egyik fő mozgatója a többpárti viszonyokkal kapcsolatos kérdés volt. Amire a szerző rámutat, hogy a szocialista egypártrendszer többpártrendszerűvé alakításának kezdetét a kormány − végrehajtó hatalom – másodlagos szerepének felszámolásában határozzuk meg.
Emellett a politikai intézményrendszeren belül az Országgyűlés vonatkozásában is meg kellett teremteni a lehetőséget a különböző társadalmi érdekek megjelenéséhez, vagyis az időközben kialakuló pártoknak.
 
A könyv sokkal több, mint szervezettörténet, hanem olyan dolgozat, ami bemutatja, hogy hazánkban a belső helyzet átalakulását az egypárti , kommunista vezetés saját maga indította be azért, hogy hatalmát megőrizze.
 
Riba András László: Hatalomtechnika a pártállam végóráiban (1987-1989), kiadó: Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum, Budapest, 2021.
 
m.a.
(2022.02.08.)