Árpádsávos Zászló
„Nincs más testvérem, csak magyar.
Ha virrasztok, miatta állok poszton,
csak tőle kérek kenyeret s csak ő,
kivel a kenyeret megosztom”
(Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus)
Székely Zászló
MAGYAR SZEMMEL
A MAGYAR ÚTON
A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány
1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.info
Kérjük, hogy éves adójuk 1%-át ajánlják fel A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítványnak-oldalunkért
1%"/
Kedvezményezett alapítvány neve: A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány

adószáma: 18670275–1–13


A baloldalnak a legnagyobb vereséget is nehezére esik beismerni

Mi az uniós vitákban soha nem a különállásra vagyunk büszkék, sőt sajnáljuk, ha egyedül kell kitartanunk, de ez elengedhetetlen, ha olyan döntéseket kell megakadályozni, amelyek Magyarország érdekeit figyelmen kívül hagyják – nyilatkozta a Miniszterelnökséget vezető miniszter. Gulyás Gergellyel a szankciós politika dinamikájáról, az elhúzódó háború gazdasági hatásairól, a helyreállítási alapról, a baloldal Brüsszelhez való simulásáról, valamint futásról és olvasmányairól is beszélgettek a hirado.hu munkatársai.

– Többször is rezzenéstelen arccal válaszol a Kormányinfón szinte ugyanazokra az újságírói kérdésekre. Hogyan éli meg ezeket a tájékoztatókat?
 
– A Kormányinfó egy meghatározó közéleti fórum, amely a tudósítók számára is nagyon fontos, ezért mindenki úgy számol be róla a legszívesebben, hogy a saját kérdésére milyen választ kapott. Ezt tekinthetem akár elismerésnek is, de mindenképpen el kell fogadnom, hogyha egy ügy éppen aktuálisan meghatározó jelentőséggel bír a közéletben, akkor ötödször, tizedszer, tizenötödször is rákérdeznek.
 
– Az állam- és kormányfők a márciusi versailles-i csúcson megállapodtak abban, hogy nem vezetnek be orosz energiahordozókat érintő uniós szankciókat, az energiafüggőség csökkentése érdekében hozott intézkedéseknél pedig figyelembe veszik az országok eltérő energiaszerkezetét. Nem tartott sokáig a megállapodás, Brüsszel előállt egy „atombombával” felérő olajembargós tervvel, amelyet végül sikerült kivédenie Orbán Viktor miniszterelnöknek, de ott a feszítő kérdés, mégis mi írta felül nagy sürgősséggel a márciusi megállapodást?
 
– Ha az okokat keressük, akkor az európai sajtó nyomásának jelentőségét nehéz túlbecsülni. A kormányok többségének véleménye március közepe és április vége között alapvetően megváltozott. A magyar kormányé nem, mert az ország, az itt élő emberek és a magyar gazdaság érdekei változatlanok. Az orosz olaj nem váltható ki még mással, annak ellenére sem, hogy mi az elmúlt években mindent megtettünk azért, hogy lehessen alternatíva. Az energiaforrások diverzifikációja, a forrásszerzések közötti választási lehetőség bővülése Magyarországon a rendszerváltoztatás óta folyamatosan meglévő célkitűzés. Még azzal sem vádolnék meg egyetlen rendszerváltoztatás utáni kormányt sem, hogy legalább a szavak szintjén ne támogatta volna a diverzifikációt. Az egy más kérdés, hogy mi tettünk érte a legtöbbet, hiszen amikor 2010-ben kormányra kerültünk, csak Ausztriából és Ukrajnából tudtunk gázt behozni, mára pedig hétből hat szomszédunk irányába van kiépített interkonnektor. Tehát mindent megtettünk annak érdekében, hogy a diverzifikáció sokat emlegetett feltételei adottak legyenek és senki nem tett annyit az orosz gáztól való függőség csökkentése érdekében, mint a 2010 utáni Orbán-kormányok.
 
– Mi az alternatíva?
 
– A baj az, hogy Európa az elmúlt harminc évben nem tett eleget annak a politikai párbeszédekben, vitákban, célkitűzésekben gyakran megjelenő követelésnek, hogy máshonnan is lehessen venni nyersanyagot vagy hogy az energiaforrásokhoz máshonnan is hozzájussunk. Amíg az alternatívák nincsenek kiépítve, addig mi nagy függőségben vagyunk az orosz olajtól és gáztól. Ha a görög-bolgár interkonnektor végre elkészül – most éppen jövő év végére ígérik -, akkor azeri gázimportra is lesz lehetőség. Mi értettük azt, hogy az Európai Unió nem hagyhatja válasz nélkül az orosz agressziót, nem akartuk az egységes európai fellépést megbontani, ezért az első öt szankciós csomagot támogattuk, de amikor a versaille-i csúcs energiaembargót elutasító konszenzusa után a hatodik szankciós csomag is napirendre került, kénytelenek voltunk világossá tenni, hogy Magyarország ellátásbiztonságához az orosz olaj jelenleg nélkülözhetetlen.
 
– Az orosz kőolaj után jön az orosz földgáz behozatalának tilalma? Ön mit gondol, lesz gázembargó?
 
–Eddig azt láttuk, hogy egyetértés volt abban, hogy szénre, olajra és gázra ne terjedjenek ki a szankciók, mert azok jobban fájnak nekünk, mint amennyire az oroszoknak. Azután hirtelen a szén szankciós listára került. Akkor egyetértettünk abban, hogy az olajra és a gázra ne terjedjen ki, most már az olajra is kiterjed – mi ez alól mentességet kaptunk, mert máskülönben a konszenzus nem jöhetett volna létre. Látjuk, hogy már a gáznál is egyre többen vetik fel a szankciók kiterjesztésének indokoltságát – súlyos ellenérv, hogy az orosz gáz hiányában a német gazdaság is nagyon nagy bajba kerül, márpedig ha a német gazdaság bajba kerül, akkor az európai gazdaságok összességében bajba fognak kerülni. Ezért itt – legalább átmenetileg – a józan ész érvényesülésében bízhatunk.
 
– A gazdasági önvédelem mellett a szellemi honvédelem is ismérve a kormánynak. Számos olyan vitás, a kontinens sorsát meghatározó kérdés van az európai közösség mögött, amelyben Magyarország finoman szólva, nem állt be a sorba. Önt arra kérte a miniszterelnök, hogy képviselje bátran a kormány érveit a Magyarországról szóló vitákban itthon és külföldön egyaránt. Milyen frontvonalakkal számol a meglévőkön túl?
 
– A legfőbb feladat paradox módon annak bemutatása, hogy mi nagyon szeretnénk a sorba beállni. Tehát mi nem a különállást élvezzük önmagában, mégha mára szereztünk is tapasztalatokat és vannak is ennek szépségei – a magyar történelemben és irodalomban is oly sok példája van a hősies egyedüllétnek – de a mi politikánk célja a szövetségkötés. Itthon és külföldön egyaránt.
 
Erős nemzetek alkotta erős Európai Uniót és erős Közép-Európát szeretnénk.
Mi az uniós vitákban soha nem a különállásra vagyunk büszkék, sőt sajnáljuk, ha egyedül kell kitartanunk, de ez elengedhetetlen, ha olyan döntéseket kell megakadályozni, amelyek Magyarország érdekeit figyelmen kívül hagyják.
 
– A német sajtó most már nem csak Orbán Viktorral küzd meg, hanem a saját kommentelőivel is. Ön vár bármiféle mértéktartást a német média részéről, vagy csak most lendülnek bele igazán?
 
– Mindig azt reméltük, hogy vannak olyan határok, amiket a német média nem hajlandó átlépni, és eddig mindig csalódnunk kellett. Szerintem a média szerepét kell jól meghatározni. A sajtószabadság az egyik legfőbb alkotmányos érték, ezért ezt a magyar alaptörvény a némethez hasonlóan széleskörűen biztosítja. Az már német barátaink problémája, hogy náluk a sajtó szabadsága nem jár együtt a média sokszínűségével. A német politikusok gyakran panaszkodnak arra, hogy a sajtó nem tudósít a politikáról, hanem alakítani akarja a politikát. Ez egy német demokráciaprobléma. Ennek köszönhető, hogy ott ilyen mértékben lehet egy országról – politikai érdekektől motiváltan – valótlanságokat terjeszteni.
Franz Josef Wagner, a Bild kolumnistája árulónak minősítette Orbán Viktort az olajembargós magyar álláspont megvédése miatt. Véleményét korábban nem látott kommentcunami követte, a lap több ezer olvasója egyértelműen kiállt Orbán Viktor politikája mellett.
 
– Hazai téma. Amikor a momentumos Szabó Szabolcsot az olajembargóval kapcsolatban kérdezték, azt válaszolta, hogy majd az unió eldönti, amit mindenki elfogad. Mit vár a brüsszeli álláspont kritika nélküli képviseletétől a baloldal?
 
– Szerintem, hogyha a baloldal abban a hitben ringatta magát, hogy politikai sikert ér el azzal, hogy a Budapest és Brüsszel közötti vitákban mindig az utóbbi pártját fogja, akkor az idén áprilisi választási eredményből most már lassan levonhatnák akár azt a következtetést is, hogy óriási tévedés, sőt, a kudarcuk egyik legfőbb oka is lehet. Ha pedig erre képesek lennének, akkor jó lenne, ha nem tennének meg mindent azért, hogy Magyarország és az Európai Unió között ne jöjjenek létre olyan egyezségek, mint a helyreállítási alapról szóló vagy éppen a következő hétéves költségvetésről szóló megállapodás, hiszen ezzel nem a kormányt büntetik, hanem a pedagógusokat, az orvosokat, akiknek a béremelését ebből is finanszíroznánk.
 
A baloldalnak a legnagyobb vereséget is nehezére esik beismerni, ezért képtelen felocsúdni és észszerű következtetéseket levonni belőle. Vagyis ha érzelmi alapon korábban nem arra jutottak, hogy Budapest és Brüsszel között Budapestet válasszák, akkor most politikai érdek alapján igazán juthatnának erre.
Mindegy, hogy színből vagy szívből, de mi örömmel vennénk, hogyha közös politikai álláspontot tudnánk ezekben az ügyekben képviselni. Ennek első jele lehetne, ha a baloldali képviselők és az általuk felheccelt frakciótársaik nem áskálódnának tovább azért, hogy a nekünk az Európai Uniótól az uniós jog szerint járó pénzeket – többek között a pedagógusbéremelés és orvosbéremelés forrásait – Brüsszeltől ne kapjuk meg.
 
– A momentumos Cseh Katalin nemrég a tagállami vétójog eltörlését követelte az Európai Parlamentben. Megfogalmazása szerint „nem szabad hagynunk, hogy egyetlen tagállam vétója túszul ejtsen egy teljes közösséget”. Ez a törekvés is ide sorolható?
 
– Ezzel intellektuális problémám is van. Ha valaki ismeri az Európai Unió működési szabályait, akkor tudja, hogy az Európai Unió működését szabályozó lisszaboni szerződést, az alapszerződéseket csak egyhangúsággal lehet módosítani. Tehát az egyhangúságot megszüntetni egyhangúsággal lehet, és hogyha Cseh Katalin is elgondolkodik és eljut arra a helyes következtetésre, hogy ezért aztán ez nem fog menni, akkor nyugodtan fel is lehet hagyni az ilyen kísérletekkel.
 
– Karácsony Gergely főpolgármester politikai mozgástere a választások után láthatóan tovább szűkült. Ha egyeztetni szeretne miniszterként a fővárosról, most kit kell hívnia?
 
– Mi tiszteletben tartjuk az önkormányzatok alaptörvénybe rögzített jogait és autonómiáit. Nem gondolom azt, hogy Budapest választott vezetését bármilyen kérdésben kényszeríteni kellene, még akkor sem, hogyha néhány esetben talán többre mennénk, ha a kormány és a főváros közötti kapcsolatot nem a politikai párthatárok határoznák meg. A főpolgármester megválasztását követően nem sokkal azt a döntést hozta, hogy ugródeszkának tekinti a főpolgármesterséget a miniszterelnökséghez. Ebben már az előválasztáson kudarcot vallott, és most nem tudjuk, hogy az általa kiválasztott jelölttel megsemmisítő vereséget szenvedett baloldal mit szeretne. Mi úgy gondoljuk, hogy semmire sem kell rákényszerítenünk Budapestet, ahogy Budapestnek sem kell a kormányt. Tény, hogy a főpolgármester mandátumának első három évéből kettőt személyes ambícióktól vezérelve a kormány elleni kampányra szánt. Mindezek ellenére és után, ha az értelmes párbeszédre van tér és lehetőség, akkor erre mi nyitottak vagyunk.
 
– A fővárosnál maradva, tervezi a főváros példáját követni, és a kormányhivatalok hőfokszabályozóját „tekergetni”?
 
– A kormányhivatalokban nem lesz hőmérséklet-változás.
 
– Gyakran fut a városban, aki a belvárosban él, már találkozhatott önnel. Volt már olyan, hogy valaki futás közben ön mellé csatlakozott?
 
– Legfeljebb futóversenyen, de különben nem. Jó tapasztalataim vannak a futással, így lehet a legjobban megismerni a várost.
 
– Mekkora távokat fut?
 
– Hét és huszonegy kilométer között mindent, de hetente legalább 36 kilométert.
 
– Futás közben mit tapasztal Budapest mindennapi életéből?
 
– Először is azt, hogy ez a város 2010 óta óriásit fejlődött. Ugyanakkor azt is, amit sokszor elmondunk és sajnos nap mint nap igazolva látom, hogy a szemét, a közlekedési dugók és a hajléktalanok visszatértek, illetve megsokszorozódtak a fővárosban 2020 óta. Ezek a szomorú jelenségek ma mindennapi képek Budapesten. Ez tényszerűen nem volt így Tarlós István alatt. Ezért mondjuk azt, hogy a város mindennapi működtetésének kérdéseit előtérbe kellene helyezni a politikai csatározásokkal szemben, és majd hogyha legalább olyan mértékű tisztaság lesz, olyan mértékű rend lesz, olyan mértékben tud a főváros a hajléktalanellátás keretében a hajlékkal nem rendelkezőkről gondoskodni, mint ahogy ezt Tarlós István időszakában volt, akkor a megmaradt energiát érdemes a politikai vitákra fordítani.
 
– Nemrég kihelyezett kormányülést tartottak Sopronban, ahol megállapodtak az extraprofitadó bevezetéséről, ami legfőképpen a bankokat, a légitársaságokat és az energiaszektort érinti. A háború következményeként egy új világgazdasági válság fenyeget, mit érzünk mi majd ebből?
 
– Két hatás rakódik egymásra, és mind a kettő az egész világon komoly nehézséget okoz: a koronavírusból való kilábalás magában is inflációval jár, és ehhez jött hozzá az a háborús infláció, aminek a következményeit nap mint nap láthatjuk, és nem tudjuk, hogy pontosan hol lesz a vége, mert ma senki nem tudja megmondani, hogy meddig tart a háború. Ebben a helyzetben az egész világon a gazdasági kockázatok megnőttek. Erre a leghatékonyabb válasz, ha a magyar kormányra amúgy is jellemző konzervatív, kiegyensúlyozott költségvetési politikát folytatjuk. Ehhez pedig arra van szükség, hogy azokban az ágazatokban, ahol jelentős profitok jönnek létre – és ezekben az ágazatokban ráadásul a válság következtében is nőnek a profitok –, ott nagyobb hozzájárulást kérünk a közterhek viseléséhez. Erről döntöttünk Sopronban. És ennek köszönhető az, hogy jó eséllyel tartani tudjuk a 4,9 százalékos költségvetési hiányt az idei évben, és bár a jövő évben a kockázatok sokkal számosabbak a világgazdaságban, mint bármikor az elmúlt évtizedekben, de mégis teljesen reális, hogy 3,5 százalékra tudjuk csökkenteni a költségvetési hiányt. Tesszük mindezt úgy, hogy növeljük a családtámogatásra fordítandó forrásokat és megvédjük a rezsicsökkentést.
 
– Az extraprofitadó bejelentése után nemsokkal akadtak olyan nagyvállalatok, amelyek máris kiskapukat kerestek. A Ryanair légitársaság például bejelentette, hogy a különadó költségét áthárítja az utazókra.
 
– Próbálkozások mindig vannak – ha pedig valaki egy ír kocsmában töltötte a gyermekkorát, ahol túl fiatalon túl sok alkoholhoz jutott, akkor – úgy látszik – ennek felnőtt korban is nyoma marad.
Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter megkeresésére a fogyasztóvédelmi hatóság fogyasztóvédelmi eljárást indított a Ryanairrel szemben. Mi valóban úgy gondoljuk, hogy a légitársaságok – amik most a növekvő turizmus miatt is jelentős profitra fognak szert tenni – szintén közösséget vállalhatnak azokkal az országokkal, ahol működnek, és ahol egyébként jelentős bevételekre tesznek szert. Az eljárás folyamatban van, az eredményéről a nyilvánosság értesülni fog.
 
– Érdemes ezeknek a nagy cégeknek az extraprofitadó alóli kiskapukat keresni?
 
– Ha az én tanácsomra hallgatnak, akkor nem érdemes.
 
– Elhúzódó háborúval számol a kormány, és erre készíti fel a gazdaságot, ugyanakkor a koronavírus-járvány alatt már sikerült előnyre szert tenni. Ezt az előnyt a háború elsöpri vagy van remény a megtartására?
 
– Azon vagyunk, hogy a Nyugat-Európában megszokott életszínvonalhoz felzárkózzunk. Ez volt a magyar politika célja a rendszerváltozás óta, és ebben igazán nagy lépéseket az elmúlt évtizedben sikerült is tennünk. Most is mindent megteszünk azért, hogy ez tovább folytatódjon. Ha belegondolunk, Gyurcsány Ferenc alatt az átlagbér kevesebb volt, mint most a minimálbér, és a mögöttünk lévő tíz évben az életszínvonal – bár még mindig nem vagyunk ott, ahol Nyugat-Európa életszínvonalban tart – nagymértékben emelkedett. Azokat a versenyelőnyöket, amelyekkel Közép-Európa Nyugat-Európával szemben rendelkezik, meg kell őrizni. Ilyen érték a közbiztonság, a társadalmi béke, az, hogy mi nemet mondunk a migrációra, és az is, hogy ez Európának az a térsége, ahol a szülők joggal gondolják úgy, hogy gyermekeik nem rosszabbul, hanem jobban élhetnek majd.
 
– Ön hogy látja, hol helyezkedik el Magyarország ennek a kormányciklusnak a végén Európában és ebben a régióban?
 
– Most tartunk ott, hogy az uniós átlag GDP 74 százalékát értük el, Portugáliát megelőztük, ami szerintem nagy teljesítmény. Az 1986-ban unióhoz csatlakozott tagállam GDP-jét sikerült beérni és elhagyni. De tovább kell haladni, a cél, hogy Magyarország az Európa Unió átlagát belátható időn belül elérje. És ha úgy haladunk, ahogy az előző ciklusban tettük, akkor ebben a ciklusban is minden nehézség, háború, koronavírusból való kilábalás ellenére, akkor elégedettek lehetünk.
 
– Sokrétű feladatai vannak. Miből inspirálódik? Van kedvenc olvasmánya?
 
– Sok kedvenc olvasmányom van, és ezeknek a műfaja is különböző, mert mind irodalmi, mind történelmi vagy kifejezetten politikatörténeti írásokat is szívesen olvasok. És ha egy kedvenc nincs is, de sok kedvencet mindegyikből tudok említeni. Ha mindenre kell példát mondanom az irodalomban, nagyon sok kort és nagyon sok írót és költőt szeretek, de a verseket szeretem a legjobban. Arany János a 19. században szerintem a legkiemelkedőbb a szintén nagyon sok magyar 19. századi költőóriás közül. Ha a történelmi könyveket nézem, akkor az emlékiratok műfaját nagyon szeretem, és abból a régieket és a közel kortársakét is. Charles de Gaulle-tól kezdve Giscard d’Estaing-en Golda Meiren és Bill Clintonon át Helmut Kohlig. Nem tudom, hogy ezek az ismeretek segítenek-e ma az európai vitákban, de annyiban biztosan, hogy azok és alakítóik kisszerűségét láttatják.
 
– Végül egy személyes kérdés annak kapcsán, hogy az idei Borászok Borásza díjátadón beszédét Hamvas Béla szavaival zárta: „Végül is ketten maradnak, Isten és a bor”. Melyik bort, borvidéket ajánlja, melyik a kedvence?
 
– El vagyunk kényeztetve, mert Magyarországon a huszonhárom borrégió mindegyike remek, és ezek közül több is egészen kiváló. Ha a fehérborról beszélünk, akkor egyértelműen a somlói pártján állok, vörösbor esetén pedig szekszárdi.
 
Forrás: hirado.hu
(Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszter. Fotó: Besenyei Gergely)
(2022.06.27.)