Július 2: Sarlós Boldogasszony ünnepe

A régi szép aratóünnep liturgikus neve: „Szűz Mária látogatása Erzsébetnél”, latinul: Visitatio Beatae Mariae Virginis. A szent hagyományok szerint Szűz Mária ezen a napon látogatta meg rokonát, Erzsébetet, Keresztelő Szent János édesanyját.

Az ünnep évszázadokon át nagyon fontos volt a keresztények és a magyar földművesek számára, az egymást követő, hagyományokat tisztelő nemzedékek körében, hiszen a nyári betakarítási munkálatok kezdetét jelentette. A történelmi Magyarországon a Szűzanyát Boldogasszony néven tisztelték eleink és így van ez most is. Ezen a napon Sarlós Boldogasszony előtt hajtanak fejet a hívők egész Kárpát-medence-szerte és Szűz Mária oltalmába ajánlják a nyári munkálatokat.
 
A Biblia tanítása szerint Gábriel arkangyal adta Szűz Mária tudtára, hogy egy kedves rokona, az unokatestvére nemsokára szülni fog. Az idősödő Erzsébet méhében hordott gyermek nem volt más, mint János, akit a keresztények Keresztelő Szent Jánosként tisztelnek. Szűz Mária mindenképpen segíteni akart Erzsébetnek. Tudta, hogy a terhesség utolsó szakaszában egy nőnek különösen jólesik az odafigyelés és a segítségnyújtás. Hosszú utat kellett megtennie, míg elért Erzsébethez.
 
Erre a napra a szeretet és a segítségnyújtás ünnepeként tekint a keresztény világ. A 13. században először a minorita szerzetesrend tagjai tartották meg, majd a 14. században VI. Orbán pápa rendelte el, hogy a hívők a Látogató Szűzhöz imádkozzanak. A megemlékezésekre kilenc nappal Keresztelő Szent János születésének megünneplése után került sor.
 
A népi hagyományban is nagy tisztelet övezte az ünnepet. Sarlós Boldogasszony napja igazi aratóünnep volt, a földművesek ekkor a közösségük papja elé járultak, aki megáldotta a szerszámaikat. Boldogasszonyunk e napjának elnevezése utal a régi sarlós aratásra, amikor a nők még sarlóval arattak. A sarlóra megszentelt eszközként tekintettek eleink, mely a nőiséget szimbolizálta. Voltak tájegységek, ahol az elhunyt férfiak fejfájára ekevasat, míg a nők fejfájára sarlót vagy orsót festettek.
 
A természet rendje szerint élő eleink úgy tartották, Sarlós Boldogasszony napján valami beteljesül, az „élet”, a búza beérik, kezdődhet az aratás. A termést hálával kell megköszönni és egyben készülődni lehet a következő vetésre. A tevékenységnek megvolt a maga vallásos, mélyen spirituális értelmezése is. Sarlós Boldogasszony learatja a termést, amit aztán a fia, Jézus gyűjt össze. Majd a Megváltó mond később ítéletet az emberek fölött, vagyis elválasztja az ocsút a tiszta búzától.
 
A népi hiedelem úgy tartotta, hogy Sarlós Boldogasszony elvágja a szálat, megszüntetve a múltat, helyet adva a jövőnek. A régi élet fonalának elvágásával az érett gabona átadja majd helyét az elvetendő magnak. „Amint vetsz, úgy aratsz” – tartja a bölcselet, ami szerint csak a fáradságos, becsületesen elvégzett munkának terem bőséges gyümölcse.
 
Sok helyen virrasztással várták az ünnepet, majd határjárással folytatták. Énekelve, imádkozva járták be az aratandó területet. A lányok búzakalászból font koszorúval díszítették a hajukat, melybe kék búzavirágot, fehér kamillavirágot és pipacsot is fontak. Az ekkor font búzakoszorúkat a tisztaszobában tartották az elkövetkező aratásig.
 
Az ünneplőbe öltözött férfiak néhány kaszasuhintással rendet vágtak, amit kereszt alakban a búzatáblára helyeztek. Az asszonyok is vágtak egy-egy rendet a sarlóval, hogy a lábasjószágnak is legyen bőven mit enni.
 
Dologtiltó nap volt, de az asszonynép ezen a napon gyűjtötte a gyógynövényeket, melyeket egész évben használtak a különféle nyavalyák ellen. A gyógynövényeket is sarlóval vágták le. Úgy tartották, a munkálatot szó nélkül kell végezni, hogy a Boldogasszony áldott növényei ne szennyeződjenek be sem szó, sem gondolat hordalékával. Különös nagy gonddal gyűjtötték ezen a napon a nők panaszaira használt gyógyfüveket, mert úgy tartották, az aratás és a gyermekáldás Sarlós Boldogasszony nagy ajándéka.
 
Az asszonynép nem feledkezett el e napnak szentjéről, a Boldogságos Szűz Máriáról. Mivel Mária, aki Erzsébethez igyekezett, maga is gyermeket várt, ezért könnyen elfáradt és pihenésre volt szüksége. Ennek okáért egyes tájegységeken egy széket állítottak a falusi házak elé, vagy az udvarokba, amit virágokkal díszítettek fel, hogy ha Szűz Mária éppen arra járna, meg tudjon pihenni, mielőtt folytatja útját Keresztelő Szent János anyjához. Sok helyen hímzett szőttessel letakart zsámolyt is készítettek a szék elé, hogy Szűz Mária azon pihentesse megfáradt lábát. Majd másnap, július harmadikán elkezdődött az év legfontosabb munkálata, az aratás.
 
(Forrás: Berényi Kornélia/Felvidék.ma, 2022.07.02.)