Árpádsávos Zászló
„Nincs más testvérem, csak magyar.
Ha virrasztok, miatta állok poszton,
csak tőle kérek kenyeret s csak ő,
kivel a kenyeret megosztom”
(Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus)
Székely Zászló
MAGYAR SZEMMEL
A MAGYAR ÚTON
A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány
1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.info
Kérjük, hogy éves adójuk 1%-át ajánlják fel A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítványnak-oldalunkért
1%"/
Kedvezményezett alapítvány neve: A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány

adószáma: 18670275–1–13


Paradicsomba szóló belépőjegyek, gólemmé nőtt produkció - a Queen 1986-os budapesti koncertje

Harminchat évvel ezelőtt, 1986. július 27-én, a budapesti Népstadionban, a Magic Tour turné keretében színpadra lépett a Queen együttes. A turné alatt egyedül egy országban lépett színpadra a vasfüggöny innenső, szocialista oldalán: Magyarországon. És elhangzott a Tavaszi szél vizet áraszt című népdal.

A koncert körülményeit a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum munkatársának, Rapali Viviennek írása járja körül.
 
A Queen, 1986-os Magic Tour turnéja során 26 európai helyszínt keresett fel. Járt Hollandiában, Svédországban, Nagy-Brittaniában, Belgiumban és Franciaországban, Ausztriában, még az NSZK-ban is. A turné alatt egyedül egy országban lépett színpadra a vasfüggöny innenső, szocialista oldalán: 1986. július 27-én a budapesti Népstadionban.
 
A nyolcvanas évek könnyűzenei szférájában – a korábbihoz képest – oldottabb hangulat volt jellemző, melynek eredményeképp az évtized közepétől több nyugati előadó is ellátogatott Magyarországra, 1984-ben például az Iron Maiden, 1985-ben Tina Turner és a Depeche Mode. A rendszer fokozatos szétmállását jól példázza, hogy a Queen, ez a hivatalos ideológiai ízlésének extravagáns, showelemeivel túlzottan kapitalista, a jelmezek és a színpadi enteriőr tekintetében már-már polgárpukkasztó sztárzenekar 1986-ban színpadra léphetett Budapesten.
 
A koncert napjainkig kultúrtörténeti mérföldkőnek számít, különösen azért, mert a fellépés idején egy éppen fénykorát élő, nemzetközi sztáregyüttes debütált a vasfüggöny Nagy-Britanniából nézve túlsó oldalán, s mert a turné során a szocialista országok közül mást nem is keresett fel. Itt érdemes megjegyezni, hogy ez nem a hajlandóság hiányából fakadt: bár a Queen tagjai számos alkalommal jelezték, hogy szívesen lépnének fel a Szovjetunióban, a szovjet vezetés mindvégig elzárkózott ettől. A koncertet éppen ezért nem csak Magyarországon előzte meg nagy várakozás, a környező szocialista országokból is tömegek utaztak Budapestre.
 
A fővárosban a Népstadion húsz pénztárában, vidéken az idegenforgalmi irodákban, a központból előre leosztott jegyszámban lehetett vásárolni belépőket. Míg Budapesten 150–200 forintért,[1] Szegeden már 900 forintos tarifán árulták a „Királynő”-re[2] szóló jegyeket: „[…] az IBUSZ szegedi irodájában csak úgy lehet jegyhez jutni […] ha az egyén befizeti a koncertre indítandó társasút összegét. Mert a belépőjegy kizárólagos árusítását a vállalati utasítás tiltja.”[3] S bár megdöbbentő volt az árkülönbség, gyorsan, szinte órák alatt elkeltek a jegyek „[…] Győrött nem okozott problémát a mindössze 100 jegy értékesítése, de Budapesten sem unatkoztak a jegyárusok.”[4] A maximalizált, a vidéki városokban tervszerűen szétosztott jegyszámból egyenesen következett a blokkban eleddig kevésbé ismert jelenség, a jegyüzérkedés problémája, melyre a korabeli sajtó is sűrűn reflektált: „A paradicsomba szóló belépőjegyért vasárnap délután már ötszörös árat kértek a feketepiacon, s a kívül rekedt Queen-rajongók ezrével táboroztak a stadion körül.”[5] Ugyanerre a problémára utal a Magyar Ifjúság cikke is, amikor azt írja: „[…] a Queen népstadionbeli koncertjére kiadott belépők hátoldalán is ott díszelgett tízegynéhány tiltás, figyelmeztetés, intelem. Hogy miben nem lehet bejönni, hogy mit nem lehet behozni, hogy a jegy persze csak egyetlen belépésre jogosít, hogy jegyvisszaváltás nincs. Volt azonban két olyan pont, amelyikkel még nem találkoztam, íme, az egyik: „A jegy csak a túloldalon feltüntetett áron adható el, amennyiben bárki drágábban árusítja, kérjük jelezze a rendezőknek!”[6]
 
Az együttes – a magyar ifjúsági sajtó nagy bánatára – Budapesten is a megszokott forgatókönyvet játszotta. A szocialista szemnek szokatlan látványvilág, a blokkban, s vele együtt Magyarországon nem, vagy alig ismert showelemek keltek életre a Népstadion színpadán. Éppen ezt a „nyugatos” stílust sérelmezte később, az ízlés dolgában máshoz szokott magyar ifjúsági sajtó is, amely szerint: […] bár ez a Queen-koncert igazi szenzációnak bizonyult, mégsem azt nyújtotta – elsősorban a rock barátainak –, amit vártak. Sokkal inkább szórakoztatóipari produkció volt ez, mint rockkoncert. A szemfényvesztés, a látványosság, az elektronika diadala. S a közönségreakció bizonyította, hogy ma már sokkal inkább erre van igény ebben a műfajban is, mint a művészek által létrehozott produkciókra. Ne áltassuk magunkat: a Queen műsorában a 120 tonnás kellékek, a gigászi színpad, a gólemmé nőtt produkció, a zenészek fölé növő technika sokkal inkább meghatározó (látvány- és hangzáselemként is), mint maguk a zenészek, akik sokszor statisztáltak […] így szupershow született ugyan, amelyből azonban már elvesztek az emberi mozzanatok. Ezért érezték sokan a kelleténél hűvösebbnek az estét.”[7] Nem volt kevésbé kritikus a Magyar Ifjúság magazin sem, amikor azt írta: „[…] Magyar zászlóval kombinált brit lobogó, korona és palást – ezek Mercury utolsó jelmezei. És senki nem erőlteti a további ráadást. […] S nekünk, akik ott voltunk, ha van erőnk, feltétlenül ragaszkodunk hozzá, adott a lehetőség, hogy elhitessük – először magunkkal –, hogy a legnagyobb rockbulin voltunk. Hogy aztán az élmény nagyságát lehet-e tonnákban, luxokban és wattokban mérni, az egészen más kérdés.”[8]
 
Az előre kidolgozott műsor egy ponton azért mégis különbözött a standardtól. Jelzésértékkel bíró gesztus volt a több mint 70 ezer magyar rajongó felé, amikor Freddie Mercury a tenyeréből puskázva énekelte el az Intercontinental szálloda teraszán begyakorolt Tavaszi szél vizet áraszt című népdalt. Bár a Világ Ifjúsága alapvetően pozitívumnak tartotta a kuriózumnak számító extra showelemet, mégis úgy vélte, hogy „[…] azért került a programba, mert [a Queen – szerk.] meg akarta énekeltetni a közönséget. Nyugaton erre a Love Of My Life tökéletesen megfelel, mindenki ismeri. Itt – ahogy számítottak rá – baj volt vele, viszont a „virágom, virágom” bejött.”[9]
 
A budapesti koncertről Live in Budapest címmel film is készült, amely a teljes koncertfelvétel mellett az együttes budapesti tartózkodása során készített jeleneteket is tartalmazza. Az alkotást Zsombolyai János rendezésében, a magyar állam költségén a Mafilm forgatta.
 
[1] Összehasonlításképp: a Központi Statisztikai Hivatal kimutatása szerint 1986-ban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete 6435 forint volt.
 
[2] Utalás a korabeli ifjúsági újságírói zsargonra. Az ifjúsági sajtó, magyar fordításban több alkalommal „királynő”-ként emlegette az együttest.
 
[3] Szabó Ede: Queen a nagy visszaszámlálás. Magyar Ifjúság, 1986.08.15. 30.
 
[4] Mágikus turné. Hírek a Queen-ről. Kisalföld, 1986.07.11. 4.
 
[5] Éjszakai show. Queen koncert a Népstadionban. Kisalföld, 1986.07.29. 5.
 
[6] Tilalmak, felhívások. Magyar Ifjúság, 1986.08.15.
 
[7] A királynő vendégünk volt. Világ Ifjúsága, 1986/9. 16.
 
[8] Szabó Ede: Queen a nagy visszaszámlálás. Magyar Ifjúság, 1986.08.15. 34.
 
[9] A királynő vendégünk volt. Világ Ifjúsága, 1986/9. 17.

 


Forrás: retorki.hu/olvasoszoba

 
(2022.07.27.)