Árpádsávos Zászló
„Nincs más testvérem, csak magyar.
Ha virrasztok, miatta állok poszton,
csak tőle kérek kenyeret s csak ő,
kivel a kenyeret megosztom”
(Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus)
Székely Zászló
MAGYAR SZEMMEL
A MAGYAR ÚTON
A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány
1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.info
Kérjük, hogy éves adójuk 1%-át ajánlják fel A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítványnak-oldalunkért
1%"/
Kedvezményezett alapítvány neve: A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány

adószáma: 18670275–1–13


A második lakiteleki találkozó – RETÖRKI KALENDÁRIUM

A meghívottak körét a Jurta Színházban és a vidéki fórumokon részt vett személyekkel bővítették, így a szeptember 3-án megrendezett második találkozón már 364-en voltak jelen.

Az 1987 szeptemberében megrendezett első lakiteleki találkozót, az ott elhatározott és a sajtóban hónapokkal később megjelent Lakiteleki Nyilatkozatban is megfogalmazott szándék szerint újabb fórumok követték. Az elsőt a Jurta Színházban rendezték meg 1988. január 30-án, témája az Országgyűlés szerepe és a választási rendszer volt. A következő találkozóra március 5-én került sor, amikor egyszerre két helyszínen is fórumot tartottak. A miskolcin a munkanélküliségről és a gazdasági helyzetről, míg a kiskunmajsain a vidék problémáiról esett szó. Közös jellemzőjük volt, hogy mindkettőre magánlakásokban került sor, mivel a hatalom a fórum nyilvános, közintézményben való megrendezését ellehetetlenítette.
 
A következő három fórumra ismét Budapestre, a Jurta Színházba hívták az érdeklődőket, a március 6-ai és 21-ei témája a határon túli magyarság helyzete volt, míg a május 15-ein a nyilvánosság kérdéséről szólt a tanácskozás. A budapesti fórumoknak több száz résztvevője volt, akik nevük, címük megadásával csatlakoztak az MDF-hez, mint mozgalomhoz, de ha lett volna rá lehetőség, szívesen beléptek volna egy szervezetbe is. Nyáron a szervezők nem az új fórumok megtartására, hanem a második lakiteleki találkozó megszervezésére fordítottak nagyobb energiát. A meghívottak körét a Jurta Színházban és a vidéki fórumokon részt vett személyekkel bővítették, így a szeptember 3-án megrendezett második találkozón már 364-en voltak jelen.
 
A tanácskozás három részre tagolódott, az első, délelőtti rész levezető elnöke Bíró Zoltán, a másodiké Für Lajos, míg a harmadiké Fekete Gyula volt. Először Lezsák Sándor kapott szót, aki házigazdaként és a mozgalom szervezőinek nevében köszöntötte a résztvevőket. Ezután Bíró Zoltán ismertette a tanácskozás célját: „Az a furcsa helyzet áll most elő, hogy mégis egy alapítólevéllel érkeztünk erre a tanácskozásra és egy alapszabály-tervezettel, mint hogyha még egyszer akarnánk, újra meg akarnánk alapítani és létre akarnánk hozni valamit, amit egyszer már létrehoztunk. Nem egészen erről van szó. Arról van szó, hogy annak a lebegő állapotnak, amely egy évig tartott, úgy véltük, ideje véget vetni. Szükség van egy nagyobb fokú szervezettségre, elsősorban azért, mert a Magyar Demokrata Fórum hívei, [gyűléseinek] látogatói úgy érezték nagyon sokan, hogy szívesen lennének tagjai valaminek […], Szeretnénk tehát ezzel a mai nappal erre alkalmat teremteni.”
 
 
Így erre a találkozóra, eltérően az 1987-estől, nem kértek fel előadókat, hanem azt fogalmazták meg közös célként, hogy tárgyalják meg és fogadják el az MDF Alapítólevelét és Alapszabályát, s ehhez várták az 5-10 perces hozzászólásokat. Továbbá az első lakiteleki találkozótól eltérően ezen már nem vett részt Pozsgay Imre, viszont ott volt az MDF későbbi elnöke, Antall József.
 
A hozzászólások többsége valóban a két dokumentum tartalmához és megszövegezéséhez kapcsolódott. Emellett Csoóri Sándor felolvasta a sikertelen, aradi magyar-román csúcstalálkozó kapcsán készült nyilatkozattervezetet, Veress Bulcsú, Christopher Dodd szenátor munkatársa pedig az amerikai szenátus 461-es határozatának fordítását, amelyben elítélték Romániát az emberi jogok megsértése és a falurombolási program bejelentése miatt. Filó Katalin Barki Éva Mária két nyilatkozatát ismertette. A határon túli magyarság ügyét továbbra is kiemelten kezelték, így Szabad György, Király Zoltán, Pálfy G. István, Kálmán Attila, Lugossy László, Jeszenszky Géza, Czakó Gábor is kapcsolódott hozzászólásában ehhez a témakörhöz. Élénken élt a résztvevőkben a néhány nappal azelőtti aradi találkozó aktualitása, valamint a június 27-ei Erdély-tüntetés emléke is.
 
Emellett más dokumentumok is felolvasásra kerültek, így Mécs Imre ismertette a Történelmi Igazságtétel Bizottsága első felhívását, Légrádi Tibor pedig a Szárszó ’88 tábor záródokumentumát, a Szárszói Front alapítólevelét. A találkozón arra vonatkozóan is hangzott el javaslat, hogy alakítsanak pártot, Németh Zsolt a Magyar Demokrata Párt nevet javasolta. De támogatta az elképzelést Glatz Árpád is. Másoknak, például Bihari Mihálynak és Lugossy Lászlónak a szocializmus kifejezés hiányzott a dokumentumtervezetből, amit viszont többen határozottan elleneztek. Végül a párttá alakulást és a szocializmusra való utalást is elvetették, továbbá azt is, hogy a találkozó során választmányt hozzanak létre. Ez utóbbit azzal indokolták, hogy ez a lépés nem lenne demokratikus egy még tagsággal sem rendelkező szervezet részéről.
 
A tanácskozás harmadik részében Für Lajos 13 munkacsoport megalakítására tett javaslatot: belkapcsolatok, külkapcsolatok, kultúrpolitika, gazdaságpolitika, egészségügy-szociálpolitika, kisebbségi ügyek, sajtó és nyilvánosság, környezetvédelem, egyházügy, ifjúsági ügyek, érdekvédelmi ügyek, szervezési ügy és jogügyek. A jelenlévők csatlakozását várták az egyes munkacsoportokba, hogy a szervezet feladataiban munkamegosztás alakuljon ki, s a terheket ezentúl ne csak az alapítók viseljék.
 
Továbbá fontos megemlíteni azt is, hogy a második lakiteleki találkozót követően vidéki városokban folytatódtak az MDF által rendezett fórumok. A következő, a környezetvédelemről és a bős-nagymarosi erőműről tervezett szeptember 10-ei esztergomi fórumról Kodolányi Gyula adott tájékoztatást.
 
Végül a második lakiteleki találkozó eredményeként megalakult az MDF, nemcsak mint demokratikus szellemi-politikai mozgalom, hanem mint független társadalmi szervezet is. Megválasztották első ideiglenes elnökségét, melynek tagjai: Bíró Zoltán, Csengey Dénes, Csoóri Sándor, Csurka István, Fekete Gyula, Für Lajos, Joó Rudolf, Kiss Gy. Csaba és Lezsák Sándor, akik – Csengey Dénessel és Joó Rudolffal kiegészülve – azonosak voltak az MDF alapító szervezőivel.
 
Közzétették az MDF Alapítólevelét, mely szerint: „a mozgalomnak a saját útján kell kibontakoznia, nem fogadja el sem a kormánypártiság, sem az ellenzékiség címkéit és választási kényszereit; bár a többpártrendszer kialakulását szükségesnek és elkerülhetetlennek tartja a demokratizálás folyamatában, a jelen körülmények között nincs szándékában párttá szerveződni, meg akarja őrizni minden tisztességes, magyar érdekű gondolat és kezdeményezés számára nyitott, koalíciós mozgalmi jellegét, a Magyar Demokrata Fórum az alkotmányosság keretei között, a törvényesség elve alapján és a teljes nyilvánosság előtt fejti ki tevékenyégét. […] A Magyar Demokrata Fórum tagjai sorába hívjuk mindazokat, akik az Alapítólevélben foglaltakkal egyetértenek.”
 
Az itt elfogadott Ideiglenes Alapszabály pedig világosan megfogalmazta a szervezet célját, ami röviden összegezve: „a demokratikus Magyarország megteremtésének elősegítése.”10 A dokumentum továbbá meghatározta az elnökség feladatait, a tagfelvétel feltételeit, a tagok jogait és kötelességeit, valamint a szervezet gazdálkodásának és az első kongresszus összehívásának alapelveit.
 
A második lakiteleki találkozó szünetében Csengey Dénes, Jeszenszky Géza, Joó Rudolf, Filó Katalin és Kiss Gy. Csaba sajtótájékoztatón válaszolt a sajtó munkatársainak kérdéseire. Újdonságnak számított, hogy a 168 óra főszerkesztője, Mester Ákos két munkatársát, Forró Tamást és Havas Henriket is a helyszínre küldte. Az általuk készített összefoglaló már a tanácskozás vége előtt elhangzott a rádióban, amit a jelenlévőknek a tanácskozás harmadik része előtt felvételről le is játszott Lezsák Sándor. A rádió stúdiójában tartózkodó kormányszóvivő, ifj. Marosán György arra a kérdésre, hogy mi a véleménye a Demokrata Fórum alapkoncepciójáról, szándékairól, azt válaszolta: „A kormányt soha nem a szavak, hanem a tettek érdeklik. Tehát ennek alapján fogja megítélni ennek a szervezetnek a tevékenységét.” A teljes sajtónyilvánosság nagy eredmény volt ahhoz képest, hogy az első, 1987. szeptember 27-ei lakiteleki találkozóról csak a november 14-ei Magyar Nemzetben megjelent Pozsgay-interjúból értesülhetett a közvélemény.
 
A második lakiteleki találkozóval elindult az MDF mint hivatalosan is létező szervezet és mozgalom történetének második szakasza. Az MDF-ről szóló hírek és alapvető információk terjesztésében nagy szerepe volt az 1988 novemberében induló Hitelnek is, hiszen először itt jelent meg nyomtatásban az MDF Alapszabálya és Alapítólevele.13 Így már nemcsak szóban, a találkozón részt vevőktől terjedhetett a szervezet létezésének híre, hanem minden rádióhallgatóhoz és újságolvasóhoz eljuthatott. A Magyar Nemzetben megjelentetett cím hatására levelek özöne érkezett Lakitelekre, a szervezet tagságának létszáma 1989 márciusára elérte a 10 ezer főt. Ekkor az ideiglenes alapszabály értelmében össze kellett hívni az MDF I. Országos Gyűlését.
 
Forrás: kronologia-archivum.retorki.hu

(2022.09.01.)