Az egypártrendszer nem volt fenntartható alternatíva

Könyvbemutató a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum konferenciatermében

Riba András László történész, a RETÖRKI Levéltárának igazgatója első, önálló könyvében, a Hatalomtechnika a pártállam végóráiban megírta az MSZMP történetének utolsó szakaszát. A kötetet szeptember 15-én mutatták be Budapesten. A szerzővel Strausz Péter, a RETÖRKI tudományos igazgatója beszélgetett.

Nyári Gábor, a RETÖRKI ügyvezető igazgatója köszöntőjében úgy fogalmazott, hogy egy olyan különleges kötetet mutatnak be, ami több szempontból is nagyon fontos intézetük számára. Azt is megtudtuk, hogy a pandémia és egyéb okok miatt közel háromnegyed évet kellett várni a kötet bemutatására. Ráadásul a vártnál nagyobb lett az eladási szám, tehát sikeres könyvről beszélhetünk. Igazgató úr arról is beszélt, hogy a kötet Riba András László doktori disszertációjának átdolgozott, szerkesztett kiadása. Hozzátette: ez egy hiánypótló könyv, hiszen a témát alig dolgozták fel eddig. „Amiben Riba András kollegánk újdonságot hozott, az a módszertan, ahogy vizsgálta az 1987-1989-es időszak pártállami mechanizmusait.” Megemlítette, hogy érkeznek a Forrás Kiadvány sorozatuk kötetei is; elsősorban az 1988 és 1990 közti események bemutatásával, forrásainak feldolgozásával.
 
Strausz Péter, a RETÖRKI tudományos igazgatója kiemelte, hogy eddig elég sok tudományos recenzió született, mely a könyvet kritikával szemlélteti, és nagyon jó megállapításokat olvashatunk a kötet kidolgozottságával kapcsolatban. Majd feltette a szerzőnek a kérdést, hogy miért éppen ezzel a kérdéskörrel kezdett el foglalkozni.
 
Riba András László, a szerző, a Levéltár igazgatója közölte, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen kezdődő történelmi tanulmányaiból indult maga a folyamat, ami végigívelt egészen a RETÖRKI-ig, s külön öröm számára, hogy éppen ez az intézet adta ki a könyvét. Arról is beszélt, hogy hallgatóként nem volt számára egészen világos a történelmi szakirodalmak alapján az a kép, amely a ’80-as évek második felét mutatja be. Mindig hiányérzete volt, és ezért több mindennel foglalkozott. Így a Hazafias Népfronttal, majd a tudományos kutatások, a politikai döntéshozatal, a kormányok, vagy a párt összefüggéseivel, kapcsolataival. „Ezt követően a rendszerváltó évek egy különleges hatalmi kérdésébe futottam bele.” Mindezek az elmúlt hat-nyolc év alatt álltak össze különböző publikációk, kutatási lehetőségek mentén egészen a doktori munkáig, amivel kapcsolatban megfogadta az egykori bizottság javaslatát. Meglehetős önkritikával fogadta az ott elhangzottakat, és az elég volt, hogy ne töltsön sok időt a könyvvé formálással. Tehát sem a témakör, sem a címadás nem volt akkor adott, hanem a kutatómunka, a tárgykör és a terület. Az érdekelte, hogy mi történt a legfelesőbb hatalmi szinten.
 
A forrásokkal kapcsolatos kérdésre azt felelte, hogy a pártdokumentációkból indult ki, illetve a Politikai és a Központi Bizottság irataiból. S mi volt az újító szándék? „Rengetegen foglalkoztak a Németh-kormány önállósodási törekvéseivel, de nagyon érdekes anyagra bukkantam többek között a Grósz Károly minisztertanácsi, illetve Németh Miklós minisztertanácsi titkársági irataiban.”
 
Kifejtette, hogy a pártállami vezetés tekintetében a jelentős és fontos pozíciókat betöltők közel sem azonos tudásbázissal rendelkeztek. Ami például pártvonalon történt, arról nem biztos, hogy kormányvonalon tudott valaki.
 
Strausz Péter feltette a kérdést, mit ért a szerző hatalomtechnika alatt. Riba közölte, hogy a fenti fogalom alatt elsősorban a politikai és adminisztratív eszköztárat érti. Ezek az eszközök kimondottan a politikai dimenzióban érvényesek.
 
A szerző azt is elmondta, nem azért nem írt a rendszerkritikus mozgalmakról, mert nem tudott azokról, hanem mert a pártállami vezetés dolgait akarta tisztábban látni. „Így önmagában a rendszerváltás szempontjából nem áll meg ez a könyv, de mégis hiánypótló.” De az biztos, hogy a ’80-as évek végén a pártállam vezetői rájöttek, hogy az egypártrendszer nem volt fenntartható alternatíva.
 
Az pedig, hogy a könyv borítóján Berecz és Grósz látható, azt jelenti, hogy a szerző őbennük azonosítja a letűnő, megbukó rendszert és ideológiát.
 
A könyvet olvasva pedig jól érzékelhető, hogy az MSZMP-n belüli változások kimenetele korántsem volt eldöntött, az 1988 májusa és 1989 októbere közötti időszakot a különböző irányzatok vetélkedése határozta meg.
 
m.a.
Fotó: montázs, alapkép forrása: MH
(2022.09.15.)