Árpádsávos Zászló
„Nincs más testvérem, csak magyar.
Ha virrasztok, miatta állok poszton,
csak tőle kérek kenyeret s csak ő,
kivel a kenyeret megosztom”
(Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus)
Székely Zászló
MAGYAR SZEMMEL
A MAGYAR ÚTON
A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány
1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.info
Kérjük, hogy éves adójuk 1%-át ajánlják fel A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítványnak-oldalunkért
1%"/
Kedvezményezett alapítvány neve: A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány

adószáma: 18670275–1–13



Nem szabad feledNI – Megjelenik Nagy Gáspár Öröknyár című verse – RETÖRKI Kalendárium

Az 1956-os forradalom emlékének eltagadása, történetének meghamisítása és tudományos kutatásának ellehetetlenítése a Kádár-korszak egészének egyik legfontosabb jellemzője volt.

Az elsősorban gazdaságilag és hatalompolitikailag is sokat enyhülő rendszer – névadójának 1988-as háttérbe szorításáig – ’56-ot megnevezhetetlen tabukérdésként kezelte. A dátum ugyanis mindvégig a magyarországi kommunista rendszer legitimitásának hiányosságára, az origó vérben fogantságára mutatott rá – olvasható a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár oldalán.
 
Amikor a fiatal költő, Nagy Gáspár verse a tatabányai Új Forrás 1984. októberi számában megjelent, már számos „botrányon” túl volt a magyar irodalmi élet. Csoóri Sándor Egy nomád értelmiségi című esszéjének kivágása a kecskeméti Forrásból (1980. február), a szegedi Tiszatáj megtámadása Köteles Pál a román Ion Lăncrănjan magyarellenes pamfletjére adott válasza miatt (1982. szeptember), Csoóri megtámadása és szilenciumra ítélése Duray Miklós könyvéhez írt előszava miatt (1983), vagy éppen az eredeti Mozgó Világgal való leszámolás (1983 vége) mind azt jelezte: a hatalom kész a durva fellépésre minden esetben, amikor a pontosan nem körülírt határok túllépését észleli. Nagy Gáspár maga már korábban is feszegette ezeket a határokat: 1981-ben két, a hódoltsági állapotokra, a birodalmi elnyomásra és a „fölismerhetetlenre pofozott őszi hónapra” utaló szabadversét még közölhette a Tiszatáj, ám a következő év novemberében az Illyés Gyula nyolcvanadik születésnapjára megjelent számból már kivették az Egy mondat a zsarnokságról-t nyíltan megidéző költeményét. Az 1983-ban, Nagy Imre és társai kivégzésének huszonötödik évfordulóján született Öröknyár: elmúltam 9 éves közlése ugyanakkor minden korábbinál nyíltabban vágta a kesztyűt a vérben fogant kommunista diktatúra vezetőinek arcába. Az 1949-ben született költő már a vers címében utal Nagy Imréék kivégzésének dátumára, a gyilkosokat, a testet és a csontot megidéző sorok után az egykori miniszterelnök nevének kezdőbetűit kiemelő zárás már nyílt tetemrehívással ért fel: „egyszer majd el kell temetNI / és nekünk nem szabad feledNI / a gyilkosokat néven nevezNI”. Utólag bármennyire is furcsának hat, a közlést – az érintettek visszaemlékezése szerint – nem valamiféle „összeesküvés” előzte meg: a főszerkesztő-helyettes Monostori Imre és a versrovatot vezető Sárándi József nem vette észre a provokációt, az októberi időzítést is teljesen véletlennek nevezve. Előbbi ráadásul a költő egy eredetileg küldött, a Mozgó Világ ügyét megidéző verse helyett kért újat: az Öröknyárt az eredetinél puhábbnak és közölhető(bb)nek vélve.
 
Az október első napjaiban megjelent szám üzenetét minden szereplő hamar „dekódolta”. Nagy Gáspár saját visszaemlékezése szerint már Cs. Szabó László október 5-ei, sárospataki temetésén hallott arról, hogy „áll a bál”: a lapot egyes helyeken szétkapkodták, máshol a hatalom szedette össze az újságos standokról. Az első napi operatív jelentés csupán 1984. október 22-én foglalkozott a verssel: eszerint a vers „egyértelműen Nagy Imrének állít emléket”, kiemelve a főnévi igenevek nagybetűkkel való szedését. A hatalmi reakció nem lehetett kérdéses: megindult az ekkor az Írószövetség választott titkáraként tevékenykedő Nagy Gáspár ellehetetlenítése, egyszerre „puhítása” és fenyegetése, és a lap elleni reakciók sem késlekedhettek. Monostori Imre főszerkesztő-helyettes szigorú megrovásban részesült, az Aczél Györgyöt korábban egy versében nyíltan bíráló Sárándi Józsefet eltávolították a laptól. Az Új Forrás következő számai kiemelt előzetes figyelemben részesültek – Monostori visszaemlékezése szerint a következő alkalommal el is tűnt a decemberre tervezett szám teljes kéziratkötege, amely az „átvizsgálás” után hiánytalanul visszakerült. Nagy Gáspár tervezett, negyedik verseskötete nem jelenhetett meg a Magvető Kiadónál, Agárdi Péter és Balogh Ernő az Írószövetség titkári pozíciójából való lemondásról próbálták győzködni, névtelen fenyegető telefonokkal bombázták. Az ellene folytatott lélektani hadviselés az idegeit is megviselte. Végül 1985. március 12-én mondott le az Írószövetség titkári pozíciójából – tiltakozva a szövetség ellehetetlenítése ellen, ugyanakkor azt is joggal érezve, hogy a szervezet vezetői és számos barátja nem állt ki mellette megfelelőképpen. A Választmány előtt tartott beszédében nyíltan értékelte a vers mondanivalóját: „»a velünk élő történelem« nyílt emlékezetvesztései, kihagyásai miatt íródott, feltehetően azért, mert Nagy Imrét másképp ítéltem meg, mint azok, akik szabályos egyenlőségjelet tesznek az ő személye és Rákosi Mátyás közé. Így, ezzel az emlékezetvesztéssel éljünk együtt?”
 
A vers persze nemcsak a kádári hatalom köreiben vert komoly hullámokat: az AB Hírmondó című szamizdat november–decemberi számában közölte, míg a következő év elejére az emigráció magyarságának köreibe is eljutott: 1985 februárjában a müncheni Nemzetőr és a párizsi Irodalmi Újság egyszerre nyomtatta ki újra a költeményt. Nagy Gáspárt eszméiben nem törte meg az ellene folytatott hadjárat, és teljesen egyedül sem maradt: a nemzeti értelmiség legjobbjai az Írószövetség kötelékében is kiálltak mellette (Fekete Gyula, Csoóri Sándor, Csurka István), az év júniusában a működési engedélyét megkapó Bethlen Gábor Alapítvány pedig alapító titkárának kérte fel. Azt sem lehet állítani ugyanakkor, hogy ne hagyott volna benne mély nyomokat a vers és fogadástörténete – leginkább a gyávaság és az árulás zavarta. Több versében – így az 1986. júniusi, még nagyobb vihart kiváltó A fiú naplójából címűben – is kitért az árulás szimbolikájára. Az Öröknyár… kötetben csak 1989-ben, a Szépirodalmi Kiadó gondozásában jelenhetett meg – az egykori kivégzett miniszterelnök és az ’56-os hősök újratemetésének évében, amikor – Görömbei András szavait idézve – Nagy Gáspár eszméihez „közelebb hajolt a történelem”.
 
Forrás: https://kronologia-archivum.retorki.hu/
 

 
 
Fotón: Nagy Gáspár történelemformáló verseit mondja a 301-es parcellában, 1988. június 16-án
 
 
(2022.10.01.)