Árpádsávos Zászló
„Nincs más testvérem, csak magyar.
Ha virrasztok, miatta állok poszton,
csak tőle kérek kenyeret s csak ő,
kivel a kenyeret megosztom”
(Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus)
Székely Zászló
MAGYAR SZEMMEL
A MAGYAR ÚTON
A Művelt Tájékozott Emberért Alapítvány
1092 Budapest, Ráday u. 32. I. em. 3.
+36-1-781-3236
info@magyarforum.info
Kérjük, hogy éves adójuk 1%-át ajánlják fel A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítványnak-oldalunkért
1%"/
Kedvezményezett alapítvány neve: A Művelt, Tájékozott Emberért Alapítvány

adószáma: 18670275–1–13



Az egykori államminiszter, mint 1956 újraértelmezője

1956 utóéletére kevesebb kutatói figyelem összpontosult a rendszerváltás után – hallhattuk november 3-án a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár konferenciatermében, ahol bemutatták a Jónás Róbert szerkesztésében az Ellenforradalomból népfelkelés - Dokumentumok Pozsgay Imre irathagyatékából című kötetet.

Nyári Gábor a RETÖRKI ügyvezető igazgatója rövid bevezetőjében közölte, hogy sok minden „egyesült” a kötet kapcsán. Egyrészt a személyes történelem, ami nem csupán Pozsgay Imre személyes története, hanem az ő családja története, sőt ide kapcsolódva kicsit az intézettel összefonódó története, amiért külön köszönet illeti Pozsgay Csillát. Megtudtuk, hogy a Pozsgay-irathagyaték körülbelül öt éve van a RETÖRKI-nél, s azóta folyik az iratanyag feldolgozása. Ennek eredményeként született meg a most bemutatott kötet, ami a Források sorozat méltó nyitánya.
 
1989. január 28-án a Kossuth Rádió 168 óra című műsorában édesapám az 1956-os forradalmat népfelkelésnek nevezte – kezdte köszöntőjét Pozsgay Csilla, a hajdani államminiszter, politikus leánya. „Akkor hangzott el először egy jelentős politikus szájából az ’56-os események újraértékelése. Ha meg akarjuk érteni az ő pályáját és az ehhez a bejelentéshez vezető utat, akkor érdemes visszapillantani az életére. 1989-ben 56 éves volt, és 1956-ban, amikor kitört a forradalom, alig volt 23 éves. 1956 és 1989 között éppúgy 33 év telt el, mint ’89 és 2022 között. Egy emberöltőnyi idő kellett ahhoz, hogy az ellenforradalomból népfelkelés, forradalom legyen. És ismét 33 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Pozsgay Imre szerepéről ebben a folyamatban újból elkezdjünk komolyan beszélni.” Közölte, hogy a Rádióban elhangzott bejelentésével édesapja megingatta annak a 33 éve uralkodó hatalomnak az alapját, amiről „azt mondta ki, hogy egy történelmi hazugságra épül.” Pozsgay Csilla elárulta, hogy a családon belül sem tudták, hogy mi lesz a következménye a népfelkelés szó kimondásának. Csak sejteni és remélni lehetett, hogy elmarad a komoly politikai megtorlás. Azt viszont nem lehetett megjósolni, hogy miként reagálnak a fegyveres testületek tagjai. „Ezeknek, és az azt követő napoknak az eseményeit tárja elénk részben az a dokumentumgyűjtemény, amelyet most kézbe vehetünk.”
 
Strausz Péter, a RETÖRKI tudományos igazgatójának kérdésére, hogy miként állította össze a kötet a szerkesztő, Jónás Róbert úgy reagált, hogy 1956 története jól feltárt, sokak által kutatott terület. Viszont 1956 utóéletével viszonylag kevesen foglalkoznak. S ha foglalkoznak is, akkor általában valamibe beágyazva. Például a rendszerváltás történetébe. 1956 újraértékelése pedig visszafordíthatatlanná tette az MSZMP-én belül zajló bomlási folyamatot – közölte Jónás. A kötet összeállításakor a szerkesztő főleg Pozsgay Imrére és az MSZMP-ben zajló folyamatokra fókuszált.
 
De mik voltak azok a mozgatórugók, amik Pozsgayt a reformer pályára állították? – hangzott el a kérdés.
 
A szerkesztő szerint a fő mozgatórugó Pozsgay Imre személyes meggyőződése, ami abból az ismeretanyagból, és abból a kapcsolatrendszerből táplálkozott, amit ő a pályája során már a '60-as évek végétől fel-és kiépített maga körül. A népiekkel való szoros, kiépített kapcsolata egyértelműen abba az irányba vitte, hogy a párt narratíváit sokszor megkérdőjelezte.
Jónás Róbert szerint Pozsgay zseniális húzása volt, hogy a Hazafias Népfrontot direkt módon felhasználta politikai háttérintézményévé.
Aczél észre is vette, hogy Pozsgaynak komoly hátországa van, és ha belülről nem tudja érvényesíteni a reformköveteléseket, akkor kívül próbál meg egy bázist – például a népieket – teremteni hozzá.
 
Pozsgaynak volt-e kidolgozott reformprogramja – kérdezte a szerkesztőtől a tudományos igazgató. Jónás Róbert kifejtette, hogy az 1980-as évek második felétől szinte mindenki azt hangoztatta, hogy szükségesesek a reformok, mert válság van, és új mechanizmusok kellenek. Konkrét reformprogrammal viszont senki sem rendelkezett.
 
Ebben a kötetben a szerkesztő és munkatársai arra vállalkoztak, hogy olyan dokumentumokat tegyenek közzé, amelyek nélkülözhetetlen forrásokat biztosítanak az 1956-os forradalom újraértelmezésével, a Pozsgay felügyelte tényfeltáró bizottság működésével, annak tudományos és politikai hátterével, illetve megállapításainak fogadtatásával kapcsolatos kutatásokhoz. Így a kötet egyben felsőoktatási segédkönyv.
 
m.a.
 
(2022.11.03.)