A Margarethe-hadművelet

Nyári Gábornak, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár ügyvezető igazgatójának írása.

1944. március 19-én a Margarethe-hadművelet keretében zajlott le a német megszállás, amely következtében hazánk teljesen elveszítette függetlenségét, és megkezdődött a második világháború magyarországi történetének legsötétebb időszaka. Az alábbi forrás a megszállás első napjának ezidáig nem publikált minisztertanácsi jegyzőkönyve, amely eredetileg a Lymbus 2022-es évkönyvében jelent meg. A dokumentum őrzési helye a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára.
 
Az 1944. március 19-én végbemenő német megszállás eseményeivel, katonai, politikai, valamint társadalmi előzményeivel és következményeivel kapcsolatban az elmúlt évtizedekben számos kordokumentum, visszaemlékezés, napló jelent meg.[1] Ezek mellett azonban kevés elsődleges forrás áll a kutatók rendelkezésére. E csekély számú primer forrás közül kiemelendő a március 19-i kora délutáni koronatanács jegyzőkönyve,[2] Szombathelyi Ferenc[3] vezérkari főnök feljegyzése,[4] Zsindely Ferenc[5] közlekedés- és kereskedelemügyi miniszter 2021-ben kiadott naplója,[6] illetve a vonatkozó német külügyi dokumentumok.[7]
 
A jelen tanulmány alapját képező forrás, az 1944. március 19-i minisztertanács jegyzőkönyvének másolata az imént felsorolt elsődleges források csoportját kívánja gazdagítani, több részlet tekintetében alátámasztva, megerősítve és némileg kiegészítve azokat.
 
A jegyzőkönyv másolatát a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltárában, Szent-Iványi Domokos[8] iratainak részeként őrzik. Szent-Iványi Domokos – akinek már Teleki Pál második miniszterelnökségének ideje óta kulcspozíciója volt a nyugati szövetséges hatalmakkal való titkos diplomáciai kapcsolatok fenntartásában – szerepe 1943-tól kezdve, a kiugrás előkészítésével foglalkozó Különleges Iroda vezetőjeként még jelentősebb lett. A német megszállást követően részt vett az ellenállási mozgalomban, továbbá tagja volt a Moszkvában tárgyaló fegyverszüneti bizottságnak is.
 
Szent-Iványi nemcsak részese volt a folyamatoknak, hanem „krónikása” is. Több írása azóta szerkesztett formában napvilágot látott.[9] Szintén a Ráday Levéltár őrzi „Csonka-Magyarország külpolitikája”[10] és „A Magyar Függetlenségi Mozgalom igaz története”[11] című munkáinak kéziratait is. Szent-Iványi nem pusztán írt, „gyűjtötte” is az iratokat, 59 darab – többségében külügyminisztériumi aktamásolat – is található a gyűjteményben,[12] amelyek 1938 és 1946 közötti, fontos eseményekhez kötődnek.[13] Az imént említett másolatgyűjtemény tartalmazza jelen forrást is.
 
Szent-Iványi „aktamásolatai” hitelesnek tekinthetőek, mivel több esetben is rendelkezésre állnak az eredeti, a másolatokkal megegyező források. Jelen vizsgálat során ugyanakkor fontos kontrollforrás volt az 1944. március 19-i koronatanács jegyzőkönyve, amelynek eredetije megtalálható az Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában. A Szent-Iványi iratok között fellelhető ennek az ülésnek a jegyzőkönyve is,[14] amely ugyan szöveg szerint nem, de tartalmilag teljesen megegyezik az eredetivel, annak egyfajta kivonata. Szintén segíti az ellenőrzést Zsindely Ferenc korábban említett naplója, amely több esetben is alátámasztja a jegyzőkönyvben leírtakat, emellett pedig adalékokkal szolgál a jelenlevők és az ülés „hangulatának” megrajzolásakor.
 
Érdekességként megemlítendő, hogy Kállay Miklós[15] visszaemlékezésében – amely egyébként igen részletesen értekezik a német megszállás eseményeiről – nem tesz említést a minisztertanács üléséről, és annak jegyzőkönyve nem található meg a Nemzeti Levéltárban sem. Holott Szent-Iványi Domokos Visszatekintés, 1941–1972 című kötetében röviden utal a minisztertanácsra: „Ez idő alatt a miniszterek (akikhez később Ghyczy[16] is csatlakozott) a Sándor-palotában beszélték meg a helyzetet. Én is visszamentem ugyanoda, Bárczyhoz,[17] aki nemigen ért rá: elő kellett készítenie a Koronatanácsot, valamint a minisztertanácsi ülést is, s egyben a jegyzőkönyveket is ő vezette.”[18]
 
A koronatanácson Horthy Miklós szintén utalást tesz arra, hogy a résztvevők korábban már tájékoztatást kaptak: „A Kormányzó Úr Ő Főméltósága megnyitván a koronatanács ülését, utal arra, hogy a koronatanácson most megjelent urak valamennyien tudják, úgy a miniszterelnök úr, mint az ő kíséretében Hitler vezér látogatása alkalmából megjelent külügyminiszter és honvédelmi miniszter[19] urak részletes közlése alapján, hogy tulajdonképpen mi történt a most lefolyt két nap alatt.”[20]
 
Az ülésről némileg részletesebben Zsindely Ferenc is említést tesz naplójában: „A koronatanács előtt 11-kor még minisztertanácsot is egybehívott a miniszterelnök. Láttam ebből, ő is tudja, amit persze én is tudtam: megbukott a kormány. […] Korán jöttem, de már mind összegyűltek a zsakettes miniszterek. Egyedül a szegény belügyminiszter[21] volt még az éjszakai szürke ruhájában, le se vetkőzhetett eddig, de megborotválkozott. Kissé véres volt a szeme, máskülönben a fáradtságnak semmi nyoma rajta. […] Csatay és Ghyczy a németországi eseményeket beszélték: hogy Jagow[22] és Keitel[23] tervelték ki az egész disznóságot.[24] A belügyminiszter közölte, hogy a németek elfogták Baranyai Lipótot,[25] Rassayt,[26] Rácz Kálmánt,[27] Zsilinszky Bandi[28] ellen akart állni, két lőtt sebbel vitték kórházba. […] Maga a minisztertanács hamar megvolt. Abban egyből egyetértettünk valamennyien, hogy a kormánynak le kell mondani. A részletekre vonatkozó rövid vita után abban is megegyeztünk, hogy Kállaynak viszont a helyén kell maradnia.[29] Lukács Béla[30] nem volt velünk, nem bírt Ónodról idejében ideérni. Mi többiek átmentünk autón a Várba.”[31]
 
Az 1944. március 19-én 11 órakor tartott minisztertanácson a jegyzőkönyv szerint Kállay beszámolt a német megszállás addigi folyamatairól, Csatay és Ghyczy miniszterek pedig a klessheimi tárgyalásokról. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter elmondta, hogy a megszállás eddig milyen fegyveres konfliktusokkal zajlott, valamint hogy a Gestapo már megkezdte a letartóztatásokat. Kállay az ülést azzal zárta, hogy a kormány a koronatanácson le fog mondani.
 
A minisztertanácsi jegyzőkönyv tehát összességében nem tartalmaz számottevő új információt a német megszállás eseményeivel kapcsolatban, inkább csak pontosítja, megerősíti eddigi ismereteinket. Ennek ellenére mégis egy kiemelten fontos dokumentumról van szó, amely hiteles forrásként, a kormány szemszögéből tanúskodik a 20. századi magyar történelem egyik legtragikusabb napjának eseményeiről.
 
Forrás
 
Az 1944. március 19-i Minisztertanács jegyzőkönyvének másolata
 
Minisztertanács, 1944. március 19-én délelőtt[32]
 
Elnököl: Kállay Miklós miniszterelnök
 
Jegyzőkönyvet Bárczy István államtitkár vezeti.
 
Kállay tájékoztatja a kormány tagjait, hogy miért volt szükséges ezt a rendkívüli minisztertanácsot összehívni. Tájékoztatja a minisztertanácsot a Kormányzó Úr németországi útjáról. A Kormányzó Úr Hitler meghívására[33] március 17-én utazott Klessheimbe,[34] a külügyminiszter és honvédelmi miniszter urak, valamint a honvédvezérkar főnökének kíséretében.
 
Március 18-án délelőtt kezdődtek meg a tárgyalások. Hitler ismételten hangsúlyozta, hogy nem engedi meg az olaszországi események megismétlődését. Ő teljesen informálva van Magyarország szándékairól és minden szükséges lépést megtett, hogy egy magyar kiugrási kísérletet megakadályozzon és hogy Magyarországot megszállja. Az erre vonatkozó parancsokat már kiadták. A Kormányzó Úr teljesen eredménytelenül argumentált Hitlerrel. Ribbentrop[35] és Keitel is hangsúlyozták, hogy a helyzeten változtatni nem lehet, mert a parancsokat már kiadták.
 
Csatay honvédelmi miniszter hasonló értelemben nyilatkozik. A németek kijelentették, hogy ha Magyarország nem áll ellent, függetlenségét Berlin tiszteletben fogja tartani.
 
Ghyczy külügyminiszter közli, hogy Ribbentrop igen sok vádpontot hozott fel Magyarország ellen. A németek azonban nem voltak hajlandók vádjaikat precizírozni.
 
Csatay honvédelmi miniszter: Keitel kijelentette, hogy Magyarországnak 100%-osan Németország mellé kell állnia. A németek nem bíznak meg bennünk.
 
Ghyczy külügyminiszter: Hitler és Ribbentrop a Kormányzó Úrtól nyilatkozatot követeltek, amely szerint a németek Magyarországot a Kormányzó Úr hozzájárulásával szállták meg. A Kormányzó Úr a németek ezen kérését újból és újból mereven visszautasította, annak ellenére, hogy a németek kérésüket megismételték s állandóan elhalasztották a különvonat indulását.[36]
 
Kállay miniszterelnök: a belügyminiszter az éjjel kapta első hírét arról, hogy német erők hatoltak magyar területre. E hírek és megállapítások szerint több német csapatról volt szó, amelyek több irányból hatoltak magyar területre.[37]
 
A vezérkari főnök már néhány nappal ezelőtt tudomással bírt német csapatoknak a magyar–német határon való koncentrálásáról.[38] A vezérkari főnök helyettese[39] erre a német légügyi attasét, Fütterer tábornokot[40] kérdezte meg, hogy ezen csapatösszevonásokra miért volt szükség s kijelentette azt is, hogy több német tiszt olyan nyilatkozatot tett, mi szerint a csapatösszevonások Magyarország katonai megszállásának előkészítéséhez tartoznak. Fütterer tábornok kijelentette, hogy minderről neki tudomása nincs és elképzelhetetlennek tartja azt, hogy Németország részéről ilyen terveket tápláljanak Magyarország ellen. A magyar határon, helyesebben Ausztriában való csapatösszevonásokat a tábornok pedig azzal indokolta, hogy Bécsnek központi fekvése van s ezért ott mindig szoktak csapatösszevonások történni.
 
Fütterer tábornok a helyettes vezérkari főnökkel való beszélgetéséről tájékoztatta Jagow követet, aki erre felkereste Ghyczy külügyminisztert s méltatlankodva jelentette ki, hogy ilyen német készülődéseknek semmi alapja nincs.
 
Kállay miniszterelnök: ma, 19-én hajnalban táviratot kapott, amelyben ma, 19-én 12 órakor kezdődő koronatanácsra hívja őt meg a kormány tagjaival Magyarország Kormányzója. Egy másik távirat is futott be a magyar külügyminisztertől, amely szerint fel kell készülnünk német megszállásra.[41] Egy harmadik távirat is futott be a vezérkari főnöktől, amely közli, hogy a német csapatokat barátságosan kell fogadni.[42]
 
A miniszterelnök újólag hangsúlyozta, hogy a Kormányzó Úr semmi körülmények között ne hagyja el helyét. Az új kabinet ideiglenesen a vezető adminisztratív tisztviselőkből állítandó össze.
 
Végül közli a miniszterelnök, hogy Jagow követet felmentette a német kormány állása alól, Werkmeister követségi tanácsost[43] pedig áthelyezték. Veesenmayer[44] jelentkezett a Kormányzó Úrnál a különvonaton[45] és miniszterelnöknek Imrédy Bélát,[46] vagy Rátz Jenőt[47] ajánlotta.
 
Keresztes-Fischer belügyminiszter: további közléseket tesz a helyzetre vonatkozólag. Bejelenti, hogy horvát csapatok átlépték a határt és Légrádot akarják elfoglalni. Egy Gestapo ezredes parancsot adott ki, hogy Budapest körülzárandó és egy zsidó sem engedendő ki. Amennyiben a magyar rendőrség visszautasítja a Gestapo parancsokat, a Gestapo maga fogja végrehajtani az utasításokat. A belügyminiszter megállapítja, hogy a németek ismételten valótlanságokat mondtak, így különösen akkor, amikor kijelentették, hogy Magyarországgal szemben csak barátságos eszközöket fognak alkalmazni. Ezzel szemben ma, 19-én reggel a Gestapo behatolt Kállay miniszterelnök dolgozószobájába s ott megkísérelte gróf Bethlen István[48] letartóztatását. Bethlen István ellenben visszautasította a Gestapo azon kívánságát, hogy a német követségre menjen. Baranyait, Rassayt és számos más vezető embert a Gestapo letartóztatott és internált. Bethlen István gróf házában házkutatást tartottak. Bajcsy-Zsilinszky Endrét megsebesítették. Az Astoria szállót lefoglalták a Gestapo számára. A Margit-sziget épületeit és valamennyi fővárosi iskolát a németek saját számukra kiürítették.
 
Csatay honvédelmi miniszter: németországi tartózkodásuk alatt valamennyi német hangsúlyozta, hogy alkotmányos magyar kormány alakítandó. A Kormányzó Úr lemondását épp úgy nem hajlandók elfogadni, mint adminisztratív kabinet alakítását. Biztosítékot óhajtanak arra vonatkozóan, hogy Magyarország Olaszország mintájára nem fog kiugrani. Ha a Kormányzó mégis félreállana, úgy nemcsak a totális német megszállás következnék be, de a románok, szlovákok és horvátok is be fognak hatolni magyar területre.
 
Kállay miniszterelnök bezárja az értekezletet és határozatként kimondja, hogy a ½1 órakor kezdődő koronatanácson a kabinet le fog mondani és kérni fogja az államfőt, hogy a lemondást elfogadni és az adminisztratív államtitkárokból álló kabinetet alakítani méltóztasson.
 
A miniszterelnök a kormány tagjaival ezek után átvonult a koronatanácsra. A koronatanács előtt a Kormányzó Úr külön kihallgatáson fogadta Kállay miniszterelnököt. A koronatanács 12.45 órakor kezdődött és 13.45 óráig tartott. Jegyzőkönyvvezető volt Bárczy István államtitkár.
 
A koronatanács után a minisztertanács folytatta ülését.
 
A minisztertanács megszövegezi a kormány lemondási nyilatkozatát, amelyet Kállay miniszterelnök ír alá.
 
A nyilatkozat szövege nagy vonásokban a következőket tartalmazza:
 
A Kormányzó Úr fogadta Kállay miniszterelnököt és tájékoztatta őt Hitler Adolffal folytatott tárgyalásairól. Ezen tájékoztatás után a m. kir. kormány minisztertanácsot tartott, amelyen a m. kir. külügy- és honvédelmi miniszterek tájékoztatták a kabinet tagjait a németországi út eseményeiről. A két miniszter megállapította, hogy a németek feltétlenül, minden körülmények között megszállják Magyarországot. Hitler kijelentette, hogy semmi körülmények között nem tűri az olaszországi események megismétlődését.
 
A német megszállás Magyarország Kormányzójának megérkezése előtt megkezdődött, március 19-én a hajnali órákban és most is folyamatban van.
 
A kabinet ennek következtében elhatározta lemondását.
 
A fentiekre való tekintettel Kállay miniszterelnök kéri, hogy a lemondást a Kormányzó Úr elfogadni méltóztassék anélkül, hogy a kormány a lemondás indokait kifejtené.
 
Végül Kállay miniszterelnök a maga és a kormánya nevében hálás köszönetét fejezi ki a Kormányzó Úrnak, hogy két év rendkívül súlyos eseményei között olyan bölcsességgel irányította és támogatta kormány munkáját. Végül leszögezi, hogy a kormány minden egyes tagjának hűsége, hódolata és törhetetlen ragaszkodása ezen legsúlyosabb órákban sem változott meg.
 
A dokumentum pontos forrása: Minisztertanácsi Jegyzőkönyv másolata. 1944. március 19. délelőtt. Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára, C/80. Szent-Iványi Domokos (1898–1980) iratai, 3. doboz. Aktamásolatok. 16. dokumentum
 
A közlemény eredeti megjelenési helye: Nyári Gábor: „Hitler […] minden szükséges lépést megtett, hogy egy magyar kiugrási kísérletet megakadályozzon és hogy Magyarországot megszállja”. Az 1944. március 19-i minisztertanácsi ülés jegyzőkönyve. Lymbus – Magyarságtudományi Forrásközlemények, XX. évf. (2022), 939–949.
 
Rövidítések és irodalomjegyzék
 
DRERL                        Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára, Budapest
 
           C/80                  Szent-Iványi Domokos (1898–1980) iratai
 
MNL OL                      Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Budapest
 
           K 27                  Miniszterelnökségi Levéltár, Minisztertanácsi jegyzőkönyvek (1867–1944)
 
Forráskiadványok
 
A WILHELMSTRASSE ÉS MAGYARORSZÁG 1968
A Wilhelmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról, 1933–1944, szerk. Ránki György – Pamlényi Ervin – Tilkovszky Loránt – Juhász Gyula, Budapest, Kossuth, 1986.
 
MAGYARORSZÁG ÉS A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ 1959
Magyarország és a második világháború. Titkos diplomáciai okmányok a háború előzményeihez és történetéhez, szerk. Ádám Magda – Juhász Gyula – Kerekes Lajos, Budapest, Kossuth, 1959.
 
Szakirodalom és egyéb források
 
HORTHY 2019
Horthy Miklós: Emlékirataim, Budapest, Európa, 2019.
 
KÁDÁR 1978
Kádár Gyula: A Ludovikától Sopronkőhidáig, Budapest, Gondolat, 1978.
 
KÁLLAY 2012
Kállay Miklós: Magyarország miniszterelnöke voltam, 1942–1944, II. kötet, Budapest, Európa, 2012.
 
KÉRI 1974
Kéri Kálmán: Visszaemlékezés 1944. március 19-re, In: Századok, 21. (1974) 1. sz. 92–103.
 
RÁNKI 1978
Ránki György: 1944. március 19., Magyarország német megszállása, Budapest, Kossuth, 1978.
 
SZAKÁLY 2001                             
Szakály Sándor: A magyar katonai felső vezetés, 1938–1945, Budapest, Ister, 2001.
 
SZENT-IVÁNYI 2013                             
Szent-Iványi Domokos: The Hungarian Independence Movemet, 1936–46, szerk. Kodolányi Gyula – Szekér Nóra, Budapest, Magyar Szemle, 2013.
 
SZENT-IVÁNYI 2016                            
Szent-Iványi Domokos: Visszatekintés, 1941–1972, szerk. Kodolányi Gyula – Szekér Nóra, Budapest, Magyar Szemle, 2016.
 
SZOMBATHELYI 1980                             
Szombathelyi Ferenc: Szombathelyi Ferenc visszaemlékezései, szerk. Gosztonyi Péter, Washington, Occidental Press, 1980.
 
ZSINDELY 2021                            
Zsindely Ferenc: Miniszter a frontvonalban. Zsindely Ferenc naplója, 1941. február 25. – 1946. március 9., szerk. Szekér Nóra, Budapest, ÁBTL–Kronosz, 2021.
 
[1] A teljesség igénye nélkül néhány fontosabb visszaemlékezés vagy napló: Kállay, 2012, II; Horthy, 2019; Kádár, 1978; Kéri, 1974; Szombathelyi, 1980; Zsindely, 2021.
 
[2] Jegyzőkönyve az 1944. március hó 19-én a Királyi Várpalotában d. u. 12 óra 45 perckor tartott Koronatanácsnak. MNL OL K 27, 1944. március 19.
 
[3] Szombathelyi Ferenc (1887–1946) magyar katonatiszt. Harcolt mindkét világháborúban, 1941-ben a Szovjetunió ellen bevetett Kárpát-csoport parancsnoka. 1937-ben léptették elő tábornokká. 1941. szeptember 6-tól 1944. április 19-ig a Honvéd Vezérkar főnöke, ebben a tisztségében megpróbálta a magyar haderőt minél jobban kivonni a keleti frontról, megőrizve azt a háború utáni időszakra. A nyilas hatalomátvétel után letartóztatták. 1946-ban a Népbíróság életfogytiglani börtönre ítélte, majd törvénytelenül kiadták Jugoszláviának, ahol kivégezték.
 
[4] Szombathelyi Ferenc vezérezredesnek, a Honvéd Vezérkar főnökének feljegyzése a német főhadiszálláson, Klessheimben történt tárgyalásról. Budapest, 1944. március 18. Magyarország és a második világháború, 1959, 452–459.
 
[5] Zsindely Ferenc (1891–1963) magyar jogász, író, politikus. 1921-ben kezdte köz- és államigazgatási szolgálatát, 1943. március 29-től 1944. március 22-ig a Kállay-kormány közlekedés- és kereskedelemügyi minisztere.
 
[6] Zsindely, 2021.
 
[7] A Wilhelmstrasse és Magyarország, 1968, 583–598. számú dokumentumok.
 
[8] Szent-Iványi Domokos (1898–1980) magyar diplomata. Teleki Pál tanítványa és bizalmasa, részt vett a nyugati hatalmakkal folytatott titkos diplomáciai folyamatokban. 1943-tól a háborúból való kiugrás előkészítésével megbízott Különleges Iroda egyik vezetője. A német megszállást követően az ellenállási mozgalom egyik vezetője, majd tagja a Moszkvában tárgyaló fegyverszüneti bizottságnak.
 
[9] Szent-Iványi, 2013; Szent-Iványi, 2016.
 
[10] DRELR C/80. 1. doboz. Csonka-Magyarország külpolitikája, 1919. jún. – 1944. márc. 19. I–II. kötet.
 
[11] DRELR C/80. 2. doboz. A Magyar Függetlenségi Mozgalom igaz története.
 
[12] DRELR C/80. 3. doboz. Aktamásolatok.
 
[13] Egyebek mellett megtalálható az iratok között Kánya Kálmán és Joachim von Ribbentrop 1938-as tárgyalásainak német részről készült feljegyzései; Alexander Cadogan brit külügyi államtitkár bécsi döntésekkel kapcsolatos, a brit álláspontot „nem hivatalosan” közlő, 1941. januári levele; a Miniszterelnökség IV. Tájékoztató Osztályának megalakulásáról és munkájáról szóló 1941-es beszámoló; illetve a Magyar Függetlenségi Mozgalom felépítését bemutató 1944. májusi dokumentum.
 
[14] Magyar Koronatanács. Jegyzőkönyvi másolat. 1944. március 19. 12:45 a királyi Várpalotában. DRELR C/80. 3. doboz. Aktamásolatok.
 
[15] Kállay Miklós (1887–1967) magyar politikus. 1942. március 9. és 1944. március 22. között Magyarország miniszterelnöke. Kormányfősége idején igyekezett visszaszorítani Magyarország német oldalon történő szerepvállalását, és próbált kiugrani a háborúból. A német megszállást követően pozíciójából eltávolították, előbb a török követségre menekült, majd a nyilas hatalomátvétel után letartóztatták, koncentrációs táborba hurcolták.
 
[16] Ghyczy Jenő (1893–1982) magyar diplomata, politikus. 1919 novemberétől folyamatosan az akkor formálódó magyar külügyi szolgálatnál dolgozott. 1943. július 24. és 1944. március 22. között a Kállay-kormány külügyminisztere, a háborúból való kilépésre irányuló tárgyalások aktív szereplője.
 
[17] Bárczy István (1882–1953) magyar jogász, közigazgatási szakember. 1921 és 1944 között államtitkári rangban a minisztertanácsi és koronatanácsi ülések jegyzőkönyveinek vezetője.
 
[18] Szent-Iványi, 2016, 112.
 
[19] Csatay Lajos (1886–1944) magyar katonatiszt, politikus. Mindkét világháborúban harcolt, 1941 és 1943 között a keleti fronton hadtest-, majd hadseregparancsnok. 1943. június 12-től 1944. október 16-ig a Kállay-, Sztójay-, Lakatos-kormányok honvédelmi minisztere. A nyilas hatalomátvétel után a Gestapo letartóztatta, majd feleségével együtt öngyilkosságot követett el.
 
[20] Jegyzőkönyve az 1944. március hó 19-én a Királyi Várpalotában d. u. 12 óra 45 perckor tartott Koronatanácsnak. MNL OL K 27 1944. március 19.
 
[21] Keresztes-Fischer Ferenc (1881–1948) magyar jogász, katonatiszt, politikus. 1931. augusztus 24-től 1935. március 4-ig a Károlyi-, majd a Gömbös-kormányok, 1938. május 13-tól 1944. március 22-ig az Imrédy-, Teleki-, Bárdossy-, Kállay-kormányok belügyminisztere, miközben ideiglenesen néhány napig többször is ellátta a kormányfői feladatokat. Pályája alatt egyaránt fellépett a jobb- és baloldali szélsőséges csoportok ellen. A német megszállás után a Gestapo elfogta, koncentrációs táborba hurcolták.
 
[22] Dietrich von Jagow (1892–1945) német katona- és rendőrtiszt, diplomata. Az SA, majd az SS tagja. 1941. július 20-tól 1944. március 19-ig a Német Birodalom budapesti követe. A háború utolsó napjaiban öngyilkos lett.
 
[23] Wilhelm Keitel (1882–1946) német katonatiszt. 1938. február 4-től 1945. május 8-ig a Wehrmacht parancsnoka. A nürnbergi perben háborús bűnösként elítélték, majd kivégezték.
 
[24] Valójában Magyarország megszállása Edmund Veesenmayer javaslata és terve alapján történt.
 
[25] Baranyai Lipót (1894–1970) magyar pénzügyi szakember, jogász. 1928-tól dolgozott a Magyar Nemzeti Banknál, amelynek 1936-tól vezérigazgatója, 1938-tól 1943-ig elnöke. Részt vett Teleki Pál és Kállay Miklós titkos külpolitikai terveinek kivitelezésében.
 
[26] Rassay Károly (1886–1958) magyar jogász, lapszerkesztő, politikus. A két világháború között szinte végig a Nemzetgyűlés, majd Országgyűlés tagja, az egyik legmeghatározóbb ellenzéki politikus, a polgári demokrácia híve, ellenezte a háborút. A német megszállást követően letartóztatták és koncentrációs táborba hurcolták.
 
[27] Rátz Kálmán (1888–1951) magyar katonatiszt, politikus. Fordulatokkal teli politikai pályája során támogatta a kormánypártot, baloldali, valamint szélsőjobboldali mozgalmakat. 1939-ben a Nyilaskeresztes Párt képviselőjeként szerzett mandátumot, de 1941-ben szembefordult Szálasi Ferenccel és új szélsőjobboldali pártot alapított. A német megszállás idején letartóztatták és Mauthausenbe hurcolták. Kiszabadulása után visszatért, majd 1948-ban emigrált, Svájcban telepedett le. Zsindely tévesen írta nevét „Rácz”-ként, illetve a felsorolt személyek közül ő az egyetlen, akit nem említenek név szerint a Minisztertanács jegyzőkönyvében.
 
[28] Bajcsy-Zsilinszky Endre (1886–1944) magyar jogász, újságíró, politikus. A két világháború közötti korszak meghatározó ellenzéki politikusa, ellenezte a második világháborúban való részvételt. 1944. március 19-én az őt letartóztatni akaró Gestapo-katonákkal fegyverrel szállt szembe, megsebesült, elfogták. A Lakatos-kormány követelésére szabadon engedték, ezt követően az ellenállási mozgalom egyik vezetője. Árulás következtében a nyilasok fogságába került, 1944 decemberében Sopronkőhidán kivégezték.
 
[29] Zsindely naplójának ez az egyetlen pontja, amely ellentmond mind a minisztertanácsi jegyzőkönyvnek, mind Kállay visszaemlékezésének, amelyek szerint az ülésen a miniszterelnök lemondásáról is döntöttek.
 
[30] Lukács Béla (1892–1958) magyar földbirtokos, politikus. 1942. április 17-től 1944. március 22-ig a Kállay-kormány hadigondozásért felelős tárca nélküli minisztere.
 
[31] Zsindely, 2021, 495–497.
 
[32] A minisztertanács pontos időpontját Zsindely Ferenc 11 órára teszi. A koronatanácsot Horthy 12 órára hívta össze, de mivel még előtte külön egyeztetett Kállayval, az végül késéssel, 12:45-kor kezdődött. A minisztertanács Szent-Iványi szerint a Sándor-palotában volt, míg a koronatanácsra már a hozzávetőlegesen 300 méterre lévő kormányzói rezidencián került sor, ahova át kellett érnie a résztvevőknek. Ezek alapján arra lehet következtetni, hogy a minisztertanács ülése körülbelül 40-45 perc hosszúságúra nyúlt. Zsindely, 2021, 495; Szent-Iványi, 2016, 112.
 
[33] A meghívásra március 15-én került sor, miután Jagow követ az ünnepi opera-előadás szünetében kért kihallgatást a kormányzótól és aznap késő éjjel átadta Hitler üzenetét. Horthy azonnal megbeszélést hívott össze, amelyen Kállay Miklós miniszterelnök, Csatay Lajos honvédelmi miniszter, Ghyczy Jenő külügyminiszter és Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök vett részt. Kállay és Csatay a meghívás elutasítását szorgalmazták, Ghyczy bizonytalan volt, Szombathelyi viszont meggyőzte a kormányzót az utazásról. A vezérkari főnök azzal érvelt, hogy ezen a megbeszélésen kerülhet sor a keleti fronton harcoló alakulatok helyzetének rendezésére, amit a magyar fél már egy éve szorgalmazott. Kállay, 2012, II, 183–185; Horthy, 2019, 251; Ránki, 1978, 112–114.
 
[34] A Salzburg mellett található, barokk stílusú kastélyt az 1938-as Anschlusstól kezdve használta Adolf Hitler ausztriai tartózkodásai idején hivatalos találkozók és események színhelyéül.
 
[35] Joachim von Ribbentrop (1893–1946) német diplomata, politikus. 1938. február 4. és 1945. április 30. között a Német Birodalom külügyminisztere. A nürnbergi perben háborús bűnösként elítélték, majd kivégezték.
 
[36] A vonat indulásának többszöri elhalasztásáról, illetve folyamatos feltartóztatásáról Horthy is ír emlékirataiban. A magyar küldöttség indulását légiriadó miatt, majd bombatámadásra való hivatkozással elhalasztották, ezzel újabb tárgyalásokat készítve elő. Miután március 18-án késő este elindult a Turán különvonat, Salzburgban és Linzben is hosszú időre feltartóztatták. Horthy, 2019, 253–256.
 
[37] Zsindely Ferenc naplójában részletesen leírja azokat a bevonulásról és Budapest körbevételéről szóló információkat, amelyeket március 18–19-e éjjelén megtudott. Zsindely, 2021, 492–493.
 
[38] Több vezető politikus és katonatiszt is értesült a német csapatmozgásokról. Kéri Kálmán, aki ekkor vezérkari ezredesként a honvédelmi miniszter szárnysegédjeként szolgált, a bécsi Ostbahnhofon működő magyar parancsnokságtól március elején értesült arról, hogy Pozsony környékén jelentős német csapatösszevonásokat folytatnak. Ezzel egy időben a szombathelyi III. hadtest parancsnoka, Bakay Szilárd altábornagy is többször jelentette Szombathelyinek, hogy a határ melletti német csapatok az ország megszállására készülnek. Azonban Bakay mellett csupán Kádár Gyula ezredes, a vezérkari főnökség 2. osztályának (hírszerzés és kémelhárítás) parancsnoka gondolt valós veszélyként a német megszállásra. Kállay – a vezető politikusokkal egyetértésben – úgy gondolta, hogy a németek csak növelni akarják a nyomást a magyar kormányon, illetve így próbálják meg pozíciójából elmozdíttatni a miniszterelnököt. Szombathelyi katonai szempontból tartotta értelmetlennek a megszállást, amely csak további német csapatokat vonna el a frontról. Kéri, 1974, 92; Kádár, 1978, 656–657; Kállay, 2012, II, 176–177; Szombathelyi, 1980, 23.
 
[39] Bajnóczy József (1888–1977) magyar katonatiszt. 1937-ben kapott tábornoki rangot, 1941. november 1-jétől 1944 májusáig a Honvéd Vezérkar főnökének helyettese. A visszaemlékezések alapján 1944. március 18–19-e éjszakáján, amikor a német megszálló csapatok megindultak Magyarország irányába, Kállay szavaival élve, „hasznavehetetlennek mutatkozott”.
 
[40] Kuno Heribert Fütterer (1894–1963) német katonatiszt. 1938-tól a budapesti német követség légügyi attaséja, emellett 1944. április 4-e után a magyarországi német légierő parancsnoka.
 
[41] Ghyczy Jenő külügyminiszter helyettesével, Szentmiklóssy Andorral még az utazás előtt egyeztetett arról, hogy szükség esetén, a németeket kijátszva rejtett üzenetet küld a kormány tájékoztatására. „Kérem feleségemmel közölni, jól érzem magam” szövegű táviratának valódi jelentése az volt, hogy német megszállás várható. Kállay, 2012, II, 190.
 
[42] Szombathelyi Ferenc táviratában azt jelezte, hogy a német csapatokat barátságosan kell fogadni, és amíg Horthy vissza nem érkezik, semmilyen intézkedés nem történhet. Az éjszaka folyamán felmerült, hogy a távirat hamisítvány lehet. Zsindely, 2021, 494; Kállay, 2012, II, 190.
 
[43] Karl Werkmeister (1898–1976) német jogász, diplomata. 1937 és 1944 között a budapesti német követség tanácsosa.
 
[44] Edmund Veesenmayer (1904–1977) német közgazdász, katonatiszt, diplomata. A Német Birodalom Külügyminisztériumának különleges ügyekkel megbízott szakértőjeként mérte fel a kelet- és közép-európai államok gazdasági és politikai helyzetét. 1944. március 19-től – bár kinevezési okmánya március 20-án készült – a Német Birodalom budapesti követe és teljhatalmú magyarországi megbízottja.
 
[45] Veesenmayer már a vonaton egyeztetett Horthyval, de hivatalosan Karl Ritter követ utasítása szerint március 19-én délelőtt, Budapesten, Jagow búcsúlátogatása után kellett felkeresnie a kormányzót, és előadni a kormányalakítási tervet Imrédy részvételével. Ritter követ feljegyzése Veesenmayerrel folytatott telefonbeszélgetéséről. Salzburg, 1944. március 19. A Wilhelmstrasse és Magyarország, 1968, 785.
 
[46] Imrédy Béla (1891–1946) magyar közgazdász, politikus. 1938. május 14-től 1939. február 16-ig miniszterelnök, bukását túlzott jobbratolódása és a németekhez való túlzott közeledése okozta. Ezt követően a magyar szélsőjobb egyik vezetője, a német megszállást követően neve többször felmerült a kormányfői cím várományosaként, de nem kapta meg a tisztséget. A második világháborút követően a Népbíróság halálra ítélte, kivégezték.
 
[47] Rátz Jenő (1882–1952) magyar katonatiszt, politikus. 1936. szeptember 5. és 1938. május 24. között a Honvéd Vezérkar főnöke. 1938. május 14. és november 15. között az Imrédy-kormány honvédelmi minisztere. A német megszállást követően, 1944. március 22-től július 19-ig a Sztójay-kormányban a miniszterelnök helyettesítésével megbízott tárca nélküli miniszter, 1944. november 8-tól 1945. március 28-ig a Felsőház elnöke.
 
[48] Bethlen István (1874–1946) magyar jogász, mezőgazdász, politikus. 1921. április 14-től 1931. augusztus 24-ig Magyarország miniszterelnöke. Kormányfősége után továbbra is a magyar politika egyik legmeghatározóbb alakja, Horthy bizalmasa és tanácsadója, szorgalmazta a háborúból való kiugrást.
 
Forrás: retorki.hu/olvasoszoba
 

 
(2023.03.20.)