Nem zárkózhatunk a történelemtudomány elefántcsonttornyába

Ezúton szeretnénk szíves figyelmébe ajánlani a RETÖRKI folyóiratának 2023. évi 3. számát, amely a történelemtanítás témakörét járja körül.

Az őszi szám bemutatkozásnak is tekinthető. A Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár Történelemdidaktikai és Pedagógiai Műhelyének egy folyóiratszámban való „színre lépése” – ahogy olvasható a szerkesztői előszóban.
A történettudomány és a történelemtanítás kapcsolatát érintő írások egy mindannyiunk által ismert dilemmára világítanak rá. Hol végződik egy történelemmel, jelesül közelmúltunk történelmével foglalkozó kutatóintézet munkája és ezzel együtt felelőssége? –teszi fel jogosan a kérdést Házi Balázs felelős szerkesztő és Nagymihály Zoltán főszerkesztő.
 
Hogy e múlt(ak)ból történelem is legyen, ahhoz sokak közös munkája: kutatóké, levéltárosoké és tanároké egyaránt szükséges. A közös hangot megtalálni – e kísérlet eddigi eredményeit és gyümölcseit igyekszik összegezni a Rendszerváltó Szemle őszi száma.
 
Arra a kérdésre, hogy mikor és milyen célok megfogalmazásával szerveződött a RETÖRKI Történelemdidaktikai és Pedagógiai Műhelye, a választ Riba András László, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár (RETÖRKI) levéltár- és szakmafejlesztési igazgatója adta meg: „Az előzményei annak, amit ma büszkén a RETÖRKI Történelemdidaktikai és Pedagógiai Műhelyének nevezhetünk, jó négy– öt évre nyúlnak vissza. A tudományos, különösen a rendszerváltás témakörében végzett kutatások kapcsán elég egyértelműen megjelent az az igény, hogy az ismeretanyag, ami Intézetünk munkássága során is felszínre került, előbb vagy utóbb eljusson az oktatás különböző szintjeire is. A RETÖRKI tevékenysége elsősorban az egyetemi oktatáshoz kapcsolódik, de ahogy az idei év érettségi feladatai is bizonyítják, az érettségiző korosztály számára is egyre hangsúlyosabb és fontosabb lett ez a téma.”
 
Németh Máté, középiskolai történelemtanár, a RETÖRKI Történelemdidaktikai és Pedagógiai Műhelyének tagja arról értekezik, hogyan jelent meg a rendszerváltás a történelemoktatásban. Ebben leszögezi, hogy az újabb tankönyvek sokféle, színes illusztrációt használnak, ami a diákok figyelmét is jobban felkelti. A tankönyvek – és tartalmi szabályozók  – a téma kapcsán igyekeznek arra sarkallni, hogy a diákok szerezzenek tapasztalatot, végezzenek kutatómunkát az eseményekkel kapcsolatban, megszólaltatva ehhez az idősebb generációt, aminek következtében árnyaltabb viszonyulásuk alakulhat ki az eseményekhez. Ami igazán fontos, az a viszonyulás ténye, hiszen nem a régmúlt történetét kell elsajátítania a tanulónak, hanem egy olyan folyamat állomásaival kell megismerkednie, melynek máig ható következményei vannak.
 
Chira Csongor, a Dunakeszi Radnóti Miklós Gimnázium történelem tanára, a RETÖRKI Történelemdidaktikai és Pedagógiai Műhelyének tagja A RETÖRKI Kronológia online adatbázisának használata a történelemtanításban c. dolgozatában arra mutat rá, hogy a kronológia egységes, a tankönyv széttagolt. Az előbbi áttekinthető, az utóbbi külön fejezetekből áll. A tankönyv kevésbé mélységelvű, és abban forrásrészletek vannak, míg a kronológiában teljes, primer források.
 
Nyári Gábor ügyvezető igazgató és Pálinkás Barnabás a RETÖRKI forráskiadvány-sorozat szerkesztője beszélt a sorozat koncepciójáról, a társintézményekkel való együttműködés lehetőségéről és a fiatal kutatók bevonásának szükségességéről.
Nyári Gábor közölte, hogy maga a sorozat sem valósult volna meg, ha a Nemzeti Kulturális Alap, illetve Kásler Miklós miniszter úr nem támogatja a kezdeményezésünket kezdettől fogva. A szakmai intézmények közül leginkább a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB), illetve a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) emelhető ki, amelyek szakmai partnerként, illetve az iratok rendelkezésre bocsátójaként részt vettek ebben a projektben. Én azt tapasztaltam, hogy mindegyik intézet részéről nagyfokú támogatottság övezte ezt a programot. Kifejezetten jó, hogy akár szakmai lektorként, akár közreműködőként sikerült ezeket az intézeteket bevonni a munkába, és ez lehetővé tette a szakmai kapcsolatok további mélyülését, az intézetek egymáshoz való közeledését. Úgy gondolom, hogy ez megágyazott annak, hogy a jövőben is ennek a jó kapcsolatnak a mentén további munkákat folytassunk együtt. Az egyre szélesedő intézményi összefogást egyébként jól jellemzi a levéltár-pedagógiai műhelyünk munkája és az általa szervezett workshopok.
 
Pálinkás Barnabás úgy tekint erre a műfajra, a forráskiadásra, mint a szakma alapkutatására. Ahogy megfogalmazta: a természettudományok világában nagyon divatos és fontos szempont az, hogy milyen alapkutatások indulnak, és hogy arra milyen erőforrásokat összpontosítunk. Azt gondolom, hogy az alapkutatásra a történettudományban is időt, energiát kell fordítani. Ebbe az „aprómunkába” igyekeztünk bevonni a fiatal kollégákat, nem titkoltan mentorálási és tehetséggondozási céllal.
 
Fodor Richárd történelemdidaktika-kutató, a PPKE Vitéz János Tanárképző Központ tanársegédje és a Mathias Corvinus Collegium Tanuláskutató Intézetének kutatója tanulmányában a kutatási eredményeken alapuló, forrásközpontú, történelmi gondolkodásfejlesztő történelemtanítás gyakorlati technikáit, módszereit és stratégiáit mutatja be az elmélettől a gyakorlatig. Egy fontos jelenkori történelmi korszak, a magyar rendszerváltás tanulásának új megközelítését, a tanulókhoz közelebb álló politika és társadalomtörténeti szempontjait veti fel. Bemutatja a történelmi gondolkodás összetett kompetenciahálóját és a gondolkodási műveletek, didaktikai feladatok kategorizációjának alapjait is.
 
Ne csak levéltár-pedagógiáért felelős levéltárosok vegyenek részt a különböző szakmai beszélgetéseken, hanem oktatáspolitikával, tanárképzéssel, oktatási alkalmazásokkal foglalkozó szakemberek s különösképpen gyakorló tanárok is – írja Marton József történész, filológus, tanár. Majd megmagyarázza: Hiszen a „köz-nevelés”, a „köz-művelődés” sokunk „officiuma”, vagyis egyszerre kötelessége és szolgálata a másikkal „szemben”.
 
Csonka Laura, aki történész-levéltárosként a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában dolgozik, rövid írásában kifejti, hogy a levéltár-pedagógiai terület által nyújtott széleskörű és folyamatosan fejlődő tartalomszolgáltatással tovább erősödhet a Magyar Nemzeti Levéltár kapcsolata a köznevelési intézményekkel, az ott tanító pedagógusokkal, egyre inkább támogató szerepet játszhat az ismeretközvetítésben és a képességfejlesztésben.
 
Kaposi József, a Nemzetközi Történelemdidaktikai Társulat (ISHD) tagja, a Magyar Történelmi Társulat (MTT) Tanári tagozatának elnöke dolgozatában megállapítja, hogy a 2005-ben bevezetett érettségi elősegítette a forrásközpontú történelemtanítás, az új típusú képességfejlesztő feladatok elterjedését, a problémamegoldó gondolkodást segítő különféle tananyagok fejlesztését, valamint hozzájárult az iskolai történelemtanítás napi gyakorlatának változásaihoz (például: egyértelműen csökken a tanórákon a lexikai adatok száma). De megfogalmazza a kritikáját is: „Ezek a változások azonban – miként egy 2019-es felmérés mutatja – a mindennapi gyakorlatban nem eredményeztek döntő fordulatot a tevékenyközpontú tanítási gyakorlat terén, mivel a tanórák kétharmad részét továbbra is a tanári tevékenységek töltik ki.”
 
Kamp Alfréd egyetemi oktató, az Oktatási Hivatal Tankönyvkiadási Koordinációs Főosztályának vezetője a digitális munkarendről és az interneten fellelhető okostankönyvekről értekezik. Megtudjuk, hogy az NKP 2020 márciusában vált elérhetővé a magyar közoktatás számára a digitális munkarendet támogató oktatási platformként, nagymértékben segítve a pandémiás időszakban az oktatási intézmények feladatát. A tartalomszolgáltatási felületen regisztráció nélkül is elérhetők az okostankönyvek és okosgyűjtemények, a szabadszavas kereső, a médiatár és a feladattár tananyagelemei, regisztrációval pedig a tanulásmenedzsment szolgáltatások és extra tartalmak vehetők igénybe. A portál jelentős tartalmi és technológiai bővülése következtében az indulása óta több mint 35 millió látogatója volt a felületnek, a lapletöltések száma pedig több mint 136 millió. A tanév során napi szinten 38-40 ezer látogatója van az NKPnak, amely jelzi, hogy hiánypótló szolgáltatást nyújt a közoktatás szereplőinek.
 
Szénási Dorottya, a RETÖRKI munkatársa, jogi szakfordító írásában bemutatja a lakiteleki Népfőiskolán szervezett történelemtanítás szolgálatában álló programokat. Szerinte a történelemtanítás, illetve történettudomány számára talán a legtöbb kiaknázatlan lehetőséget a Lakiteleken található Emigrációs Gyűjtemény és Könyvtár jelenti. A gyűjtemény az írásos és tárgyi dokumentumokon keresztül tárja a látogatók elé az emigráció történetét, értékeit.
 
A folyóirat 2023. évi 3. száma, illetve korábbi számai a RETÖRKI honlapján elérhetőek.
 
m.a.
(2023.10.10.)