A köztársaság kikiáltása – kronológia

A szomszédos országok sajtója kifogásolta, hogy az új köztársaság felelősséget kíván érezni a határon túli magyarság sorsáért.

Az „első szabad október 23-a” előtt eltelt év során a hatalmi politikában zajló radikális változások mellett jól érzékelhetően átalakult a magyar forradalom és szabadságharc évfordulójához való viszonyulás is – írja Nagymihály Zoltán történész, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár tudományos segédmunkatársa a Rendszerváltás mérföldkövei tanulmánykötetben.
 
Erre a napra minden szereplő a maga módján készült: az állampárt és a kormányzat saját pozíciójának újradefiniálásával próbált a védekező, reagáló helyzetből e kérdésben is kezdeményező szerepbe kerülni; az egyre határozottabban megnyilvánuló és egymástól elkülönülő ellenzéki formációk a sokak által kívánt egység megtartása mellett önálló arcélüket is meg kívánták mutatni; a társadalomnak az a szegmense, amely az eltelt évtizedek alatt megőrizte a forradalom emlékét – élén azokkal a meghatározó ’56-os szereplőkkel, akik először szólalhattak meg hazájukban nagy nyilvánosság előtt –, a hősök és áldozatok előtt akart fejet hajtani, szabadon.
 
A nap a rendszerváltás kronológiájába végül nem elsősorban az első szabadon ünnepelt október 23-aként, hanem a Harmadik Magyar Köztársaság kikiáltásának napjaként vonult be. Az 1988 végén és 1989 elején elkészített két, az Igazságügyi Minisztérium által kidolgozott, alkotmánymódosításról szóló koncepció elnevezése közötti különbség – A Magyar Népköztársaság Alkotmányának szabályozási koncepciója, illetve Magyarország Alkotmánya – Szabályozási Koncepciója – jelezte, hogy az MSZMP is tudta, az államforma kérdését valamilyen formában napirendre kell tűzni.
 
Ennek ellenére még a második szöveg is amellett foglalt állást, hogy a többféle javaslat ellenére „álláspontunk szerint a jelenlegi »népköztársaság« elnevezés megváltoztatása nem tűnik indokoltnak.” Az Ellenzéki Kerekasztal álláspontja e kérdésben egyértelmű volt: az általuk július 6-án benyújtott alkotmánymódosítási javaslat Alapelvek pontjának 1. §-a szerint „Magyarország: Köztársaság.” Az elfogadott 1989. évi XXXI. törvény az Alkotmány módosításáról végül ennek szellemében, az Általános rendelkezések 1. §-aként szögezi le, hogy „Magyarország: köztársaság.” Az Országgyűlés a törvényt 1989. október 18-án 333 igen, 5 nem, 8 tartózkodás mellett szavazta meg. Németh Miklós miniszterelnök október 20-án jelentette be: „A kormány kész megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy a törvény kihirdetésének és ezzel hatályba lépésének napja október 23-a legyen. Ezzel lehetővé válik, hogy október 23. ne csupán nemzeti emléknapként, hanem egyben, mint a köztársaság kikiáltásának dátuma íródjék be nemzeti történelmünkbe és ünnepeink sorába. Október 23-án a Parlament erkélyéről vagy főlépcsőjéről az Országgyűlés elnöke, aki attól a naptól kezdve a Magyar Köztársaság elnöki tisztéből adódó feladatokat is ellátja, megfelelő külsőségek között kiáltsa ki a Magyar Köztársaságot.”
 
E gesztusként hangzó bejelentést aligha alap nélkül tekintette az ellenzék október 23-a egyfajta kisajátítási kísérletének. Az MSZMP KB már a Nagy Imre újratemetése utáni első, június 23–24-i ülésén foglalkozott azzal, hogyan kell a pártnak készülnie a forradalom évfordulójára. Németh Miklós miniszterelnök e zárt körben úgy fogalmazott: „Igenis, nekünk tervezni kell, hogy mit csináljunk október 23-ával, mint nappal. Ezen már el kell kezdeni gondolkodni; a kiegyezés, a megbékélés jegyeire építve kell továbbépíteni a munkánkat október 23-áig." Mindez némi kontrasztot mutat a köztársaság kikiáltásának főszereplője, Szűrös Mátyás visszaemlékezésével, aki két évtized távlatából úgy fogalmazott: nem 1956. október 23-a emlékének elhomályosítása volt a cél, „éppen ellenkezőleg, 1956 fényének növelése, jelentőségének tudatosítása, és példájának követése állt szándékunkban.” Az ellenzéki szervezetek által, az ünnep előkészítése érdekében alapított Október 23-a Bizottság szeptemberi nyilatkozata ezzel szemben egyértelművé tette: „Az MSZMP a március 15-i és június 16-i sikertelen próbálkozása után október 23-ával kapcsolatban is a »nemzeti megbékélés« jelszavát hangoztatja. Véleményünk szerint ez nem szolgál mást, mint az MSZMP 1956 utáni szégyenteljes szerepének, mai hatalomátmentési törekvéseinek elkendőzését.” Tény az is, hogy a Bizottság egyik fő célját – a szabadságharc évfordulója legyen nemzeti ünnep és munkaszüneti nap – nem fedte le egészen a „nemzeti emléknap” és „a köztársaság kikiáltásának napja.” Nem teljesült a Bizottság azon kérése sem, hogy a Kossuth térre, az esti órákra tervezett rendezvény szónokai arról az országházi erkélyről beszéljenek, ahonnan harminchárom évvel korábban Nagy Imre – mindezt azzal az érveléssel utasította el a kormányzat, hogy onnan „az állam legfőbb választott vezetői jogosultak szólni a néphez.” Az ’56-osok azt is nehezményezték, hogy az Országház tetején lévő vörös csillag világítását nem jelképes módon, az ünnepség kezdetekor, hanem már néhány nappal korábban lekapcsolták.
 
Ilyen előzmények után október 23-án, déli 12-kor Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, ettől a naptól ideiglenes köztársasági elnök kikiáltotta a Harmadik Magyar Köztársaságot. Szűrös beszédében utalt a történelmi előzményekre: 1918 és 1945 mellett Kossuth Lajosra és 1849-re is – amikor nem kiáltották ki a köztársaságot –, valamint kiemelten „az 1956-os októberi népfelkelés és nemzeti függetlenségi megmozdulásra.” „Legyen hosszú életű az új Magyar Köztársaság, és boldogabb elődeinél” – mondta beszédének záró mondataiban.
 
A szomszédos országok sajtója – elsősorban Csehszlovákiában – kifogásolta, hogy az új köztársaság felelősséget kíván érezni a határon túli magyarság sorsáért.
 
Az Október 23-a Bizottság délután zajló rendezvényei a legfontosabb ’56-os helyszíneket járták körül. A Corvin közben, a Kilián laktanyánál, a Magyar Rádió előtt, a Műszaki Egyetemnél, a Bem téren és a Hősök terén zajló rendezvényeken számos ’56-os valamint ellenzéki szereplő mondott beszédet. Az ünnep zárásaként százezres tömeg vett részt a Kossuth Lajos téren megrendezett ünnepségen, amelyet a Magyar Televízió élőben közvetített.
***
Ez az államforma a magyar történelemben harmadjára jött létre, de most először alapult demokratikus és szabad döntésen, amelyet a nemzeti kerekasztal-tárgyalások alapoztak meg. Az első Magyar Köztársaság, Károlyi Mihály wilsoniánus-liberális Népköztársasága, 1918–19-ben soha nem kapott a magyar néptől felhatalmazást, ugyanis az I. világháború utáni magyar politikai káoszt kihasználva ragadták magukhoz a hatalmat. Ígéretük ellenére választásokat sosem tartottak, az országot később átadták a Kun Béla vezette bolsevikoknak. Az 1945 utáni második Magyar Köztársaság választásain a jobboldali pártok nem indulhattak, de ez az államforma nem is maradhatott hosszútávon, mert a Rákosi Mátyás vezette kommunisták – a Szovjetunió Vörös Hadseregének támogatásával – egypárti diktatúrát építettek ki.
 
Forrás:kronologia-archivum.retorki.hu
 

 
(2023.10.23.)