Szakály Sándor történész volt az 1956-os megemlékezés szónoka Lakiteleken

Október 22-én, vasárnap délután Lakiteleken, az 1956-os kopjafánál tartották meg a forradalom és szabadságharc tiszteletének szentelt megemlékezést, melynek fő szónoka Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója volt.

Madari Róbert, Lakitelek polgármestere köszöntőjében kiemelte, hogy a forradalomban fiatalok és idősek, katonák és civilek, fővárosiak és vidékiek, értelmiségiek és fizikai munkások együtt vettek részt. Az egység és az összefogás ereje hihetetlen dolgokat képes elérni, ennek fontosságát Lakitelek vonatkozásában is hangsúlyozta a polgármester.
 
A lakiteleki Eötvös Iskola műsora után Lezsák Sándor országgyűlési képviselő a „hosszabb ideje fiatalok” köszöntésével kezdte ünnepi beszédét – ők harmincnégy éve rendíthetetlenül eljönnek október 22-én, a forradalom előestéjén az ’56-os megemlékezésre, az 1989-ben készített kopjafához. Lezsák Sándor felsorolt néhány személyiséget azok közül, akik az elmúlt évtizedekben beszédet mondtak a lakiteleki ünnepségen. Megemlítette Fekete Gyulát, aki az Írószövetség titkára volt ’56-ban és részt vett a Petőfi kör összejövetelein, Für Lajost, aki beszámolt a debreceni sortűzről, Bőzsöny Ferencet a Rádióból, aki fogadta a Parlamentben Mindszenty bíborost, amikor elmondta híres rádióbeszédét. Lezsák Sándor megemlékezett Pongrácz Gergelyről, a Corvin-köz parancsnokáról és Wittner Máriáról, aki a halálbüntetés kihirdetése után kétszáz napot töltött a siralomházban, aztán életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Az országgyűlési képviselő felidézte Gyarmati Dezső alakját is, aki a melbourni olimpiáról beszélt, ahol vízilabdásaink az elhíresült „véres” elődöntőben 4:0-ra legyőzték a szovjeteket, és tombolt a közönség – mellettünk, magyarok mellett.
 
Mintegy hatvan sortűz szedte áldozatait szerte az országban október 23. és november 4. között – mondta Lezsák Sándor és megemlékezett a tiszakécskei sortűz tizenhét halálos áldozatáról, akiket a Himnusz éneklése közben géppuskáztak le.
 
Dr. Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy az ’56-os forradalmárok jelentős része megjárta a különböző kényszermunkatáborokat, mégsem hagyták el ’56-ban az országot, hanem életüket kockáztatva itt maradtak harcolni érte. Egy megtört gerincű nép ismét nemzetté vált, és ha ’56-ot egy mondattal kellene összefoglalni, akkor az a következő lenne: „ruszkik haza!”, és ebben mindenki egyetértett – mondta a történész professzor. Aztán rá kellett döbbennünk, jelentette ki a főigazgató, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió megegyeztek a fejünk felett – hiába bíztatták a pesti srácokat a nyugatiak arra, hogy a legegyszerűbb fegyverekkel folytassák a harcot a világ egyik legerősebb hadseregével szemben.
 
Az ünnepség végén Lezsák Sándorné Sütő Gabriella, a lakiteleki Népfőiskola igazgatója átadta a Népfőiskola Alapítvány által létrehozott Kátay Zoltán tanulmányi ösztöndíjat Nagymihály Zoltán történésznek.
 
Fotó: Ujvári Sándor
 
Forrás: nepfolakitelek.hu
 (2023.10.24.)