FELVIDÉK VISSZATÉR – 85 ÉVE HIRDETTÉK KI AZ ELSŐ BÉCSI DÖNTÉST

 
A békeidőben született első bécsi döntést az európai nagyhatalmak nemzetközi jogi érvényűnek ismerték el, hiszen azt nekik is be kellett látniuk, hogy az a határ, amit Bécsben határoztak meg, igazságosabb a trianoninál.


1938. november 2-án, a bécsi Belvedere palotában Ribbentrop német és Ciano olasz külügyminiszter kihirdette a döntőbíróság határozatát, amelyben Magyarország visszakapott 12 000 négyzetkilométernyi, a trianoni diktátumban Csehszlovákiához csatolt területet.
 
A müncheni egyezmény, Ciano gróf javaslatára, függelékben kötelezte Csehszlovákiát, egyezzen meg Lengyelországgal és Magyarországgal a két ország területi követeléseiről. Habár Hitler még 1938 augusztusában, a kieli tárgyalások során felajánlotta a teljes trianoni revíziót, amennyiben Magyarország megtámadja Csehszlovákiát, ürügyet adva a Birodalomnak a katonai beavatkozásra. Horthy kormányzó és Kánya külügyminiszter ezt határozottan visszautasította, mivel a magyar politika álláspontja a kezdetektől az volt, hogy a trianoni döntés revíziója csak tárgyalásos úton mehet végbe, a nagyhatalmak garanciájával.
 
A komáromi tárgyalásokat október 9. és 13. között tartották. A magyar delegációt Kánya Kálmán külügyminiszter vezette, a csehszlovákot pedig, mely kizárólag szlovák politikusokból állt, Jozef Tiso, a két nappal azelőtt megalakult szlovák autonóm kormány miniszterelnöke.
 
A szlovák politikusok végig időhúzásra játszottak, mert bíztak Hitler támogatásában. Éppen ezért a tárgyalássorozat egyetlen kézzelfogható eredménye az volt, hogy a csehszlovák delegáció két határváros, Ipolyság és Újhely 36 órán belüli átadásába beleegyezzen a tárgyalások második napján.
 
Ezért a magyar kormány elhatározta, hogy e tárgyalásokat a maga részéről befejezettnek tekinti, és hogy a Csehszlovákiával szemben fennálló területi követeléseinek mielőbbi rendezését a müncheni jegyzőkönyvet aláíró négy nagyhatalomtól kéri.
 
Ilyen előzmények után került sor november 2-án a döntőbíráskodásra, ahol Ribbentrop a német felet képviselte, Ciano pedig az olaszt – a nyugati hatalmak, Nagy-Britannia és Franciaország nem kívántak részt venni a döntőbíróságban.
 
Természetesen a diplomaták a közbeeső hetekben sem tétlenkedtek, hanem „lobbiztak” a két nagyhatalomnál, hogy az országuk számára kedvező döntés szülessen. A magyarok az olasz támogatásban bízhattak, a szlovákok pedig a németekében. Belvederében azután Ciano érvei bizonyultak meggyőzőbbnek, és a magyarok számára kedvező döntés született.
  
Fotón: Horthy Miklós kormányzó beszédet mond a komáromi városháza épülete előtt 1938 novemberében.
Forrás: felvidek.ma