SOKUKAT MÁR HOLTAN, AGYONVERVE VITTÉK A TÖMEGSÍROKBA

A kommunista partizánok által brutális kegyetlenséggel meggyilkolt magyarokról emlékeztek meg a Délvidéken.
 

Az eddig ismert adatok szerint 79 magyart végeztek ki a partizánok az 1944/45-ös megtorlások ideje alatt Magyarkanizsánál.
 
Több napos kínzás után jelöletlen tömegsírokba lőtték az áldozatokat. A november 2-ai megemlékezésen az első világháborúban elesett magyarkanizsaiakról is megemlékeztek. Mindkét emlékműnél elhelyezték a kegyelet virágait.
 
Forró Lajos a Délvidék Kutató Központ alelnöke:„Mindenféle bírósági ítélet nélkül likvidálták őket. Sokukat már holtan, agyonverve vittek le a tömegsírokba. Ezek a szállítmányok mindennaposak voltak, olyannyira, hogy a sírt be sem temették, csak mésszel öntözték le az éppen aktuális szállítmányokat. Ez ennek egy külön brutalitást adott, hiszen a családtagok le tudtak menni, meg tudták nézni, időnként egy-egy ruhadarabról fel is ismerték a hozzátartozóikat.”
 
Az október 31-ei adorjáni vérengzés annyira kegyetlen volt, hogy maga a kommunista hatalom 1945-ben eljárást indít és három résztvevőt a partizánok közül elítél. Egyet halálra, másikat egy évre, a harmadikat kényszermunkára.
 
 
Kúlán a halottak napja alkalmából és az 1944/45-ben ártatlanul kivégzettek emlékére gyászmisével kezdődött a kegyeletadás a római katolikus temető kápolnájában, amit alkalmi műsor és koszorúzás követett.
 
Éveken keresztül a kápolna előtt álló keresztnél emlékeztek az 1944 őszén kivégzett ártatlan áldozatokra Kúlán, idén viszont elkészült a meghurcolt és tömegsírba lőtt magyarok és németek emlékét őrző közös emlékmű, így a kegyeletadásra az új, szögesdróttal körülvett kereszt és kőtábla előtt került sor.
 
Valka Károly, alpolgármester, Kúla: „A pillanatnyi információink szerint és a szerb-magyar vegyesbizottság adatai alapján 113 embert tettek tönkre, öltek meg 44/45-ben, Kúlán három tömegsírba lettek elhantolva, és sajnos sosem szólt a harang értük. Úgy gondoltuk, hogy kötelességünk, és úgy éreztük, hogy ezt meg kell oldani, hogy egy emlékművet alakítottunk ki a 44/45-ös áldozatok emlékére, és az emlékműbe beépítettünk egy időkapszulát, amelyben mind a 133 embernek a neve szerepel.”
 
Juhász Bálint, a VMSZ Intézőbizottságának elnöke szerint a vajdasági magyarokra a Jóisten az emlékezés kettős kötelezettségét és felelősségét rótta. Saját szeretteinken túl a 44/45-ös áldozatokra emlékezünk mindenszentek és halottak napja alkalmával.
 
„Ezek a mártírok, akik vértanúi a közösségüknek, a közösség áldozatai. Sajnos évtizedekig beszélni sem lehetett róluk, emlékezni sem. A tömegsírok pontos helyszíne sem tudott, azonban a történelmi megbékélésnek köszönhetően, Pásztor elnök úr nagyon-nagyon éleslátóan, meghatározott célként, azzal a közösséggel, annak a közösségnek, amelyet képviselt, annak az előrehaladása, a szülőföldön való boldogulása, azon túl az anyaországgal való jó kapcsolatokon is múlik. Azzal az országgal is jó kapcsolatot kell kiépíteni, ahol élünk. A történelmi megbékélés azért volt lehetséges, mert az áldozatoknak a felkutatását szakmai alapokra, történészekre bíztuk, mert az államfők egymástól elnézést kértek, és az áldozatok előtt főt hajtottak.”

 
Szabadkán Dr. Pásztor Bálint, a Városi Képviselő-testület elnöke azt mondta, olyan időket élünk, amikor egy ilyen nyilvános megemlékezés már természetes. De tudjuk, sokáig nem volt az. Öt évtizednek kellett eltelnie, hogy a jelöletlen tömegsíroknál elhelyezhessük a kegyelet virágait és az 1944/45-ös eseményekről nyilvánosan és félelem nélkül lehessen beszélni.
„Már elhittük, hogy olyan időket élünk, amikor a tények és az alapvető civilizációs értékek a helyükre kerültek. A magukat ellenzékinek nevező, és a politikai színtéren másként érvényesülni nem tudó egyes liberális csoportosulások viszont most fasisztának neveznek bennünket, mert mi azt mondjuk, minden, hangsúlyozom minden ártatlan áldozat emléke előtt tisztelegni akarunk.”
 
Az emlékmű az egykori Macskovics-féle téglagyár mellett található. A gyár agyaggödrében, négy tömegsírban, a feltételezések szerint 2 ezer kivégzett ember nyugszik, az azonosított áldozatok száma 1 167. Az 1944. októberében kezdődő partizán megtorlások során senkit nem kíméltek, kisgyermekek, állapotos nők, iparosok, politikusok, értelmiségiek, munkásemberek és háztartásbeliek is áldozatául estek a mészárlásnak, arra is volt példa, hogy egy-egy családnak minden tagját kivégezték. Szabadkán és környékén 19 településről hurcolták el Tito partizánjai az embereket és végezték ki őket.
 
Fotón: dr. Pásztor Bálint, Szabadka Város Képviselő-testületének elnöke beszédet mond a Vergődő madár emlékműnél.
Forrás: pannonrtv.com