GION GÁBOR: AZ ORVOSOK AKKOR IS MENTETTEK, HA KÖRÜLÖTTÜK MINDEN LÁNGOKBAN ÁLLT

Némelyek azt mondják, hogy nem lehetséges az orvostudományt megérteni anélkül, hogy valaki nem tudja, mi az ember; mert épp ezt kell megtanulnia annak, aki jól akar gyógyítani – idézte beszéde elején Hippokratészt Gion Gábor a Honvédelmi Minisztérium védelmi stratégiáért és humánpolitikáért felelős államtitkára.
 
Az egyik legkiválóbb délvidéki magyar író, Gion Nándor fia kiemelte: „Az emlékmű előtt azok a hősök előtt hajtunk fejet, akik mások életét mentve, a sajátjukat adták hazánkért. Itt és most emlékezünk valamennyi egészségügyi szakszolgálatosra; a sebesültszállító kiskatonáktól kezdve a különböző egészségügyi ellátó helyeken szolgálatot teljesítőkig, akik háborúkban, vagy forradalom idején a legelesettebbeket, a sebesülteket látták el, vagy gyógyították.”
Az államtitkár megemlítette, hogy az első és második világháborús nyilvántartásokban többezer elesett katonaorvosról és egészségügyi dolgozóról van adat, de az 1956-os forradalom és szabadságharc idejéből sajnos nincs pontos számunk, miközben tudjuk, hogy emberfeletti munkákkal álltak helyt a kórházakban, és nagyon sokan már nem térhettek haza családjukhoz. Olyan hősökre emlékezünk, akik bajtársaik sorsát a magukénál előrevalóbbnak tartották – hangsúlyozta a szónok.
 
Amikor sokan a lövészárkokban megbújva várták, hogy mi fog történni, a sebesültszállítók akkor sem állhattak meg, mintegy mozgócélpontjai voltak az ellenségnek. Az orvosok pedig akkor is mentettek, műtöttek, ha körülöttük minden lángokban állt. Az orvos mindenkor az emberi élet tiszteletére esküszik, a katona arra, hogy akár életét is áldozza a hazájáért. A két szakma hivatástudat és kellő alázat nélkül nem művelhető – figyelmeztetett a hősi helytállásra Gion Gábor államtitkár.


Fotó: Demeter Péter
m.a.
(2023.11.04.)