EGY POLITIKUST IS LEHET SZERETNI?

Végigültem a kormányzópárt 30. Tisztújító Kongresszusát, meghallgattam Orbán beszédét, majd végigolvastam minden elérhető cikket, amit az eseményről írtak.
 
A rendezvény külső megjelenésében szerintem elegáns volt, mégsem hivalkodó. A kongresszusra érkező küldöttek és vendégek már nem menekültek el, nem jöttek zavarba, hanem meggyőző magyarázatot adtak a Hungexpo bejáratánál lebzselő kis riporterke kekeckedő kérdéseire.
Föltűnt nekem Orbán fogadtatásában valami plusz, ami azt sugallta, hogy egy politikust is lehet szeretni. S ez a plusz az, ami Orbánt a jövőben is látványos diadalhoz segítheti. A várakozásoknak megfelelően a Fidesz 30. Tisztújító Kongresszusán Orbán Viktort 1190 szavazattal választották meg újabb két évre a párt elnökének és újraválasztották a korábbi alelnököket is. A pártelnök- kormányfő beszéde bizakodó hangulatú volt, széles merítésű, részletes kül - és belpolitikai ihletettségű tartalma mellett most nem szűkölködött az ellenfelek kritikájában.
 
A nagyszabású előadás teljes terjedelmében itt található.

 
Ahogy mondtam az elején, végigolvastam a kongresszusról megjelent ellenzéki reagálásokat, s arra a megállapításra jutottam, hogy az ellenzéki újságírók valahogy bennrekedtek a 80-as években. Miközben a világ azóta nagyot változott. A változás gyorsasága és nyíltsága, meglepő. A 80-as évek végén volt divatos emlegetni az SI komponenst, amely tudományos jelölést sejtetett, pedig csak a sárga irigység rövidítése volt.
 
Határozottan állítom, hogy a Fidesz kongresszusáról és különösen az Orbánról író ellenzéki szerzőket kizárólag ez a sárga irigység motiválja. Én most itt nem ismétlem meg a bárdolatlan politikusok ostoba, durván személyeskedő kirohanásait, mert undorodom tőlük.
Csak megjegyzem, hogy minél képtelenebbek objektíven szemlélni az eseményeket és minél elfogultabban ócsárolják Orbánt, annál nagyobbat csalódnak majd 2024-ben. Azon túl, hogy nem csak önmaguknak, hanem híveiknek is hazudnak.
Ez nem önálló véleményalkotás, hanem egy liberálmarxista központból sugallt szómágia. Ez a szómágia a második világháború vége óta tartotta magát, amit mára már egyre nagyobb tömegek megkérdőjeleznek. Végül is bukófélbén van az a liberális világrend, amely azon a nyugati konszenzuson alapult, hogy mi vagyunk a zsűri, s mi majd megmondjuk mi a tuti.
 
Mondhatják, de ez a fegyverük Orbánnal szemben hatástalan. Hál'Istennek.
 
Papolczy Gizella